Igen aktív az Állambiztonsági Levéltárat Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), amely időről időre érdekes, releváns dokumentumokat és azokhoz kapcsolódó rövid elemzéseket közöl a romániai kommunista rendszerről, annak működéséről, mindennapjairól. Ezek közül emeljük ki most azt az összeállítást, amelyből kiderül, mennyien dolgoztak a Securitate kötelékében a kommunista rendszer utolsó éveiben.
Az apparátus teljes létszámát két, 1988. szeptember 24-én keltezett táblázat alapján lehetett rekonstruálni. Az eredeti dokumentumok a CNSAS által kezelt, A.C.N.S.A.S. Cab I.V.40 jelzésű, Iulian Vlad kabinetjéhez kapcsolódó iratanyagban találhatók.
Az állambiztonsági szervezet teljes személyi állománya a kommunista rendszer bukása előtti időszakban összesen 14.629 főt számlált, és három nagy szervezeti egységre tagolódott:
- a bukaresti központi apparátus irányította az országos jelentőségű információs, elemző és technikai tevékenységek jelentős részét,
- a Securitate Csapatok katonai jellegű feladatokat láttak el,
- a területi szervek pedig a megyékben és a fővárosban végezték a helyi információgyűjtést és ellenőrzést.
A teljes állomány 41,17 százaléka, 6023 alkalmazott tartozott a központi apparátushoz. A Securitate Csapatok parancsnokságán és egységein belül 2737-en dolgoztak, ami az összlétszám 18,71 százalékát jelentette. A negyven megyei felügyelőségből és a Bukaresti Városi Biztonsági Szolgálatból álló területi szervezet 5869 embert foglalkoztatott, vagyis az alkalmazottak 40,12 százaléka dolgozott a helyi struktúrákban.
Ki miért felelt?
A fővárosi központi szervezet jelentette a Securitate információszerző, technikai és elemző tevékenységének legfontosabb bázisát, és ezen az apparátuson belül külön igazgatóságok és speciális egységek feleltek az egyes operatív területekért. A belső információgyűjtésért az I. Igazgatóság felelt, mely a politikai, társadalmi és kulturális folyamatokra vonatkozó információk összegyűjtését, összehangolását, elemzését és összegzését végezte.
A gazdasági ágazatokban folytatott kémelhárítás a II. Igazgatóság feladata volt, és a stratégiai jelentőségű gazdasági létesítményekre, az országos hatáskörű intézményekre és a minisztériumokra összpontosított. Területi szinten a gyárakban, üzemekben, ipari kombinátokban, állami mezőgazdasági vállalatoknál, valamint a regionális gazdasági infrastruktúrában folytatott információszerző és ellenőrző tevékenységet.
A III. Igazgatóság a kémelhárításért felelt. Munkája során a külföldi képviseleteket, valamint a külföldi hírszerző hálózatokat és azok feltételezett kapcsolatait figyelte. Ebben a struktúrában különösen fontos helyet foglalt el a IV. Igazgatóság, amely a katonai kémelhárításért felelt. Ennek 1022 alkalmazottja volt. A speciális „F” egység, amely a személyek titkos követésével, megfigyelésével és az operatív nyomozással foglalkozott, 745 főt számlált.
A „T” jelzésű speciális egység a telefonlehallgatásokért és a környezeti hangrögzítésért felelt, és csak a központi apparátusban 466 alkalmazottat foglalkoztatott.
Az „S” speciális egység a levelek, csomagok, valamint a belföldi és nemzetközi postai küldemények ellenőrzéséért felelt.
A tevékenység jelentős része Bukarestben összpontosult, de a megyei felügyelőségeken is működtek erre szakosodott irodák vagy részlegek.
A különleges terrorizmusellenes egység, az USLA (Unitatea Specială pentru Luptă Antiteroristă) szintén a fővárosban rendelkezett központtal, és az országos állományának jelentős részét itt összpontosította. A kimutatás szerint 772-en tartoztak ehhez a szervezethez.
Információgyűjtés és ellenőrzés
A Securitate Csapatok katonai jellegű feladatokat láttak el, többek között különleges objektumok őrzésével, fegyveres beavatkozással és a lakossági megmozdulások, illetve egy esetleges felkelés leverésére való felkészüléssel foglalkoztak. Bár a csapatok parancsnoksága Bukarestben működött, az alárendelt zászlóaljakat és ezredeket stratégiai szempontok alapján az ország különböző részein helyezték el.
Az 5869 alkalmazottat foglalkoztató területi apparátus feladata az ország teljes területére kiterjedő információgyűjtés és ellenőrzés volt. Ez a szervezeti szint biztosította, hogy az állambiztonság közvetlenül jelen legyen a helyi társadalomban, a munkahelyeken, a gazdasági intézményekben és az egyes településeken. A területi állomány része volt a Bukaresti Városi Biztonsági Szolgálat is, noha földrajzilag ugyanúgy a fővárosban működött, mint a központi apparátus, és a maga 557 alkalmazottjával messze a legnagyobb területi egységnek számított az országban. A fennmaradó 5312 alkalmazott a 40 megyei szervezet között oszlott meg.
A fontos ipari központokkal, kikötőkkel vagy más stratégiai létesítményekkel rendelkező megyékben nagyobb állományra volt szükség, míg a kisebb megyékben jóval kevesebben dolgoztak. .
A legnagyobb megyei apparátusok közé tartozott a Konstanca, a Temes és a Kolozs megyei szervezet, amelyek mindegyike több mint 250 alkalmazottat foglalkoztatott. Ezzel szemben Giurgiu megyében mindössze 63, Ialomița megyében 71, Vrancea megyében 74 volt a létszám.
A magyarlakta megyék közül Kovásznában 82, Hargita megyében 92, Maros megyében 162 volt a létszám. Szatmár megyében 119- en, Szilágy megyében 76-an voltak a Securitate munkatársai.
Polgári személyzet az adminisztratív teendőkre
A kimutatásban a katonai rendfokozattal nem rendelkező polgári alkalmazottakat is feltüntették, akiknek a száma megközelítette az 1200-at. Ezek a dolgozók a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen technikai, logisztikai és adminisztratív hátteret biztosították.
Képzett munkások és technikusok dolgoztak a speciális operatív eszközöket gyártó, illetve karbantartó műhelyekben, ahol többek között lehallgató-berendezéseket javítottak, továbbá gépjárművekkel és fotó- vagy vegyi laboratóriumokkal kapcsolatos feladatokat láttak el.
A polgári személyzethez tartoztak a szállítási feladatokat végző sofőrök, az épületek és raktárak fenntartásáért felelős dolgozók, a távközlési szakemberek, valamint a minisztérium által közvetlenül alkalmazott, katonai rendfokozat nélküli építőmunkások is. Emellett a gazdaságokban, a nyomdában és a titkárságokon is dolgoztak alkalmazottak, köztük gépírónők és titkárnők.
Kevesen jutottak vezető pozícióba a Securitate női alkalmazottai közül
A két levéltári táblázat különösen részletes adatokat tartalmaz a női alkalmazottakról. A kimutatás szerint
A számok alapján a nők aránya a területi szervekben volt a legmagasabb, a katonai jellegű Securitate Csapatokban pedig a legalacsonyabb. Bár egyes technikai és adminisztratív munkakörökben a nők aránya meghaladta a 25–30 százalékot, az egész szervezetet tekintve a férfiak alkották a túlnyomó többséget. A teljes állomány 84,30 százaléka volt férfi. A kimutatás szerint a Securitate teljes állományában mindössze 22 nő töltött be vezető tisztséget.
Csíkszék
