A kisgyermek hároméves kora után egyre kíváncsibb lesz a világra, kibújik az anyával való szimbiotikus összefonódásból, az „ölelj magadhoz” fázis után a „tegyél le” szakasz következik, magyarázza Szalay Zsuzsanna székelyudvarhelyi pszichológus. Ebben nagy szerep jut az apának – de már a hároméves kor előtt is –, hiszen ő lehet az a személy, aki kivezeti anyuka szoknyája mellől a gyermeket a felfedezések világába.
Nem szabad feladni
Csecsemőkorú gyermekével azonban sok apa nem igazán tud mit kezdeni, főleg, ha azt tapasztalja, hogy a kicsi csak az anyát akarja, vele nyugszik meg. Sok férfi ezt kudarcként éli meg, hogy ő nem elég, és állandóan az anya kell, ezért inkább kivonul, és a háttérből figyel.
„Ahogy nyílik a kicsik értelme, és egyre önállóbbak lesznek, eljön az apák kora, amikor a gyermek a vele töltött időben minőségileg teljesen más életérzéseket, élményeket szerezhet, mint az anyával. Az anya mellett sokszor a biztonság a fő szempont, az apával való játékban a visításig fokozott izgalom, új dolgok kipróbálása, kalandozás” – magyarázza Zsuzsa.
Apa a bátor hős
Fontos ugyanakkor az is, hogy az apa modellként is szolgál: óriási hatása van a fiúk életére, ha gyermekkorukban az édesapjuk foglalkozott velük, megtanította képességekre, dicsérte, becses idejére méltatta gyermekét.
Így áll össze egy gyermek önbizalma” – sorolja. A kislányok életében is rendkívül fontos szerepet tölt be az apa törődése, lelki ráhangolódása, rajongása. Az apa számára a férfierő, a biztonságot adó, első számú rajongó. Ez lenne az ideális, de a valóság, teszi hozzá a szakember, gyakorta egészen más.
A hiány marad
Ha az apa keveset van jelen a gyermek életében, a gyermek – nemtől függetlenül – soha nem pótolható hiányérzettel nő fel. Életeket élnek le emberek úgy, hogy a mindig hiányzó érzést hajszolják tudattalanul teljesítményekben, izgalmakban, megfelelési kényszerekben, elismerés utáni hajszában – az apafigura hiányát nem lehet csak úgy „kinőni”.
Anya segíthet apának
Az, hogy a gyermek milyen kapcsolatot alakít ki az édesapával, nagymértékben az anyától függ. Lényeges, hogy az anyák már a várandósság idején, illetve később, csecsemőkorban engedjék, hogy kialakuljon a kapcsolat: apuka is tanulja meg fürdetni, pelenkázni, etetni, elaltatni a kicsit.
András a fia születése előtt úgy vélte: amíg a gyermek nem beszél, és „komoly kérdéseket nem lehet vele megvitatni”, addig csak az anyjával lesznek közös tevékenységeik. Aztán a harmadik héten, hajnalban ő kelt fel a síró gyermekhez: tisztába tette, beszélt hozzá, és kisfia reagált.
– emlékszik vissza. Az elkövetkező hetekben megszaporodtak az ilyen alkalmak, s hamarosan a fiúk már kettesben mentek bevásárolni, tankolni.
„Apaidő” tudatosan
András egyébként úgy véli, tudatos döntést kell hozni, hogy mennyi időt töltünk a gyermekeinkkel. Nem a mennyiség a fontos, hanem természetesen a minőség: az együtt töltött időnek valóban arról kell szólnia, hogy más elfoglaltságot félretéve, a gyermekkel töltünk időt, hallgatjuk és meghallgatjuk.
– avat be András. Hozzá kell szoktatnunk magunkat a gondolathoz, hogy ideális esetben minden gyermeknek két szülője van, teszi hozzá, s ha az első két évben az apa kisebb szerepet is játszik a gyermek életében, szerepe nem csak a családfenntartásban merül ki. „Mi kétszülős gyermeket neveltünk, a fiam például ugyanolyan biztonságban érzi magát velem, mint az anyjával” – magyarázza.
A számok is igazolják
Az apa–gyermek viszony és annak hiánya témájában több kutatás is napvilágot látott, csak néhányat említünk. Kanadában, a McGill Egyetemen készült egy felmérés, amely szerint az apa nélkül felnőtt gyermekek agya más, mint azoké, akik teljes családban nőttek fel. (Az elméletet az emberekéhez hasonló monogám és nevelési ösztönökkel rendelkező kaliforniai egereken tesztelték.)
Az utódok idegrendszeri fejlődését, felnőttkori társadalmi-szociális viselkedését befolyásolja az apa hiánya. Ugyanakkor jelenléte növeli a gyermekek teljesítőképességét. Egy másik, Nagy-Britanniában készült kutatás pedig azt igazolta: az apahiány nagyobb arányú erőszakot és esetleges bűnözői hajlamot eredményezhet a gyermekekben.
A legfrissebb, a londoni Imperia College-nél tavaly végzett felmérés szerint az apjukkal jó kapcsolatot ápoló gyermekek intelligensebbek, mint azon társaik, akik apa nélkül nőttek fel, vagy nem álltak közel apjukhoz. Százhuszonnyolc apa és gyermekei interakcióit vizsgálták a kicsik három hónapos korától kezdődően, közben a csecsemők kognitív fejlődését mérték. Az „apaidő” pozitív hatása már a gyermekek kétéves korára megmutatkozott.
