A nyugdíjpénztár (CNPP) közösségi nyugdíjnak (pensii comunitare) nevezi azokat a nyugdíjjogosultságokat, amelyeket olyan személyek esetében állapítanak meg, akik több tagállamban is biztosítási időt szereztek. Az uniós koordinációs szabályok a tagállamok mellett Izlandra, Liechtensteinre, Norvégiára és Svájcra is kiterjednek.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki önmagában a Romániában ledolgozott évei alapján nem rendelkezik a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel, figyelembe veszik a másik érintett országban igazolt biztosítási időszakokat is.
Ha például valaki négy évet dolgozott egy olyan országban, ahol legalább öt biztosítási év szükséges a nyugdíjjogosultsághoz, de előtte vagy utána hosszabb ideig Romániában dolgozott, a romániai időszakot is figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy teljesíti-e a jogosultsági feltételt.
Ettől azonban a két országban szerzett szolgálati idő nem olvad össze egyetlen nyugdíjjá, minden állam a saját rendszerében megszerzett időszak alapján fizeti a rá eső részt.
A számítás során az illetékes intézmény először meghatározza azt az elméleti nyugdíjat, amely akkor járna, ha az összes figyelembe vehető biztosítási időt az adott országban szerezte volna az érintett, ebből pedig kiszámítja az adott országban ténylegesen megszerzett időszakra jutó részt.
Külön szabály vonatkozhat arra az esetre, ha valaki egy országban egy évnél rövidebb biztosítási időt szerzett, egyes államok ugyanis ilyen rövid időszak után nem folyósítanak külön nyugdíjat. A néhány ledolgozott hónap azonban ettől még nem vész el, azt figyelembe veszik azokban az országokban, ahol az érintett hosszabb biztosítási idővel rendelkezik.
Nem feltétlenül egyszerre érkezik a két nyugdíj
Fontos különbség, hogy a több országban megszerzett biztosítási idő figyelembevétele nem jelenti azt, hogy valamennyi érintett államból egyszerre indul el a nyugdíj folyósítása, a törvényes nyugdíjkorhatár ugyanis országonként eltér.
Ha valaki Romániában már teljesíti a nyugdíjazás feltételeit, egy másik országban azonban még nem érte el az ott előírt korhatárt, a másik államból járó nyugdíjrészt csak akkor kapja, amikor annak feltételeit is teljesíti.
Így előfordulhat, hogy valaki már kapja a romániai nyugdíját, a külföldön ledolgozott évei után járó ellátásra azonban még várnia kell. Az Európai Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyik országban korábban megkezdett nyugdíjazás hatással lehet a később folyósított összegekre, ezért érdemes előre ellenőrizni a nyugdíjazás feltételeit minden olyan államban, ahol az érintett dolgozott.
Külföldről sem kell Romániába utazni az ügyintézéshez
A nyugdíjkérelmet fő szabály szerint abban az országban kell benyújtani, ahol az igénylő él, az ottani illetékes intézmény pedig felveszi a kapcsolatot azoknak az országoknak a hatóságaival, ahol korábban biztosítási időt szerzett.
Ha valaki külföldön él, de a lakóhelye szerinti országban soha nem volt biztosított, a kérelmet annak az államnak az illetékes intézményéhez továbbítják, ahol utoljára dolgozott, így a külföldön élő igénylőnek csak azért nem kell Romániába utaznia, hogy a román nyugdíjrészét megállapítsák.
A CNPP tájékoztatása szerint a 2001. április 1. előtti romániai munkaviszonyok esetében be kell mutatni az ezeket igazoló iratokat, így a munkakönyvet vagy a jogszabályoknak megfelelő munkáltatói igazolásokat, ezért különösen azoknak érdemes időben ellenőrizniük a dokumentumaikat, akiknek régebbi romániai munkaviszonyuk is van.
Az eljárás több ország érintettsége esetén hosszabb ideig tarthat, ezért az Európai Bizottság azt ajánlja, hogy az érintettek legalább hat hónappal a tervezett nyugdíjazás előtt kezdjenek tájékozódni, és ellenőrizzék az egyes országokban megszerzett jogosultságaikat.
Csíkszék
