Kinek és meddig jár ingyenesen az otthoni betegápolás?
Kinek és meddig jár ingyenesen az otthoni betegápolás?

Fotó: Pixabay

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Súlyos betegség, műtét vagy tartós mozgáskorlátozottság esetén a családnak nem feltétlenül kell saját költségén megszerveznie az otthoni szakápolást. Az egészségbiztosító meghatározott feltételekkel akár 90, daganatos betegek és gyermekek esetében 180 napnyi ellátást is finanszírozhat, de a jogosultsághoz orvosi ajánlás szükséges.

Ha egy beteg már nem tud eljutni a rendelőbe, vagy kórházi kezelés után otthon szorul rendszeres egészségügyi beavatkozásokra, az állami egészségbiztosítás keretében szerződéses szolgáltató szakemberei kereshetik fel. Az otthoni szakápolás nem azonos az egész napos felügyelettel vagy a háztartási segítséggel, hanem orvosilag indokolt, meghatározott beavatkozásokat jelent, amelyekért a jogosult biztosítottnak a finanszírozott szolgáltatások körében nem kell külön fizetnie. A szolgáltatások közé tartozhat a vérnyomás, pulzus és más élettani paraméterek ellenőrzése, az előírt gyógyszerek beadása, a húgyúti katéterek gondozása, a sebek, felfekvések és sztómák ellátása, valamint a tartós fekvésből eredő szövődmények megelőzése. Orvosi indokoltság esetén egyéni gyógytorna, nyirokdrenázs, logopédiai foglalkozás vagy biológiai mintavétel is szerepelhet az ellátási tervben. A finanszírozható időtartamnak is van felső határa.

A felnőtt betegek számára az utolsó 11 hónapban legfeljebb 90 napnyi otthoni szakápolás számolható el, a 18 év alatti gyermekek és a daganatos betegek esetében ez a keret 180 nap.

Ha az utóbbi két csoportba tartozó beteg otthoni palliatív ellátásban is részesül, a két szolgáltatástípus együttes felső határa 300 nap lehet ugyanebben az időszakban. Ezek nem automatikusan járó napok, és nem jelentenek napi huszonnégy órás ápolást. Az orvos a beteg állapotának megfelelően határozza meg a szükséges beavatkozásokat és azok gyakoriságát, egy ellátási időszak pedig rendszerint legfeljebb 15 napra szólhat, orvosilag indokolt esetben 30 napra hosszabbítható. A folytatáshoz új ajánlás kell, és ha a beavatkozások nem egymást követő napokon történnek, a keretbe csak a tényleges ellátási napok számítanak bele.

Mit ír elő a szabályozás?

A finanszírozott otthoni szakápolás feltétele az egészségbiztosítás és az, hogy a beteg önellátási képessége súlyosan korlátozott legyen. A szabályozás az ECOG-skála 3-as vagy 4-es fokozatát követeli meg, ezért önmagában az idős kor, a krónikus betegség vagy akár egy súlyos diagnózis sem elegendő. A 3-as fokozatba sorolt beteg a nap több mint felét ágyban vagy fotelben tölti, a háztartási tevékenységeket nem tudja elvégezni, és a tisztálkodáshoz, étkezéshez vagy mozgáshoz segítségre szorulhat.

A 4-es fokozat teljes ágyhoz kötöttséget, az alapvető önellátásban is teljes függőséget jelent. Az állapotot és a szükséges ellátást az ajánlást kiállító orvosnak kell megállapítania, a szolgáltató pedig kizárólag az orvosilag előírt beavatkozásokat végezheti el.

Fontos különbség, hogy az otthoni szakápolás és a háziorvos otthoni betegvizsgálata nem ugyanaz a szolgáltatás. A háziorvos a nyilvántartásában szereplő, rendelőbe eljutni képtelen beteget meghatározott feltételekkel otthon is megvizsgálhatja, és ez a minimális egészségügyi csomag keretében a biztosítással nem rendelkező személyek számára is elérhető. Ilyen látogatás indokolt lehet átmeneti vagy tartós mozgásképtelenség, a rendelő felkeresését akadályozó krónikus vagy heveny betegség esetén, továbbá az egy év alatti gyermekeknél, a fertőző betegségben szenvedő 18 év alattiaknál és a gyermekágyas anyáknál.

Hogyan igényelhető az egészségügyi ellátás?

Az első lépés az orvosi ajánlás beszerzése, amelyet a háziorvos, a járóbeteg-szakellátás szakorvosa vagy a kórházi kezelőorvos állíthat ki, amennyiben szerződéses kapcsolatban áll az egészségbiztosítóval. Az erre szolgáló, 31 C jelű formanyomtatványon szerepelnie kell a diagnózisnak, az ECOG-besorolásnak, az előírt beavatkozásoknak és azok gyakoriságának. Hiányos ajánlás alapján az egészségbiztosító nem számolja el a szolgáltatásokat, és a dokumentumban előre nem nevezhető meg az a szolgáltató sem, amely majd átveszi a beteg ellátását. Ha az ajánlást a kórházi elbocsátáskor adják ki, csatolni kell az orvosi levél vagy a zárójelentés másolatát is, hogy az egészségbiztosító ellenőrizhesse, összhangban vannak-e az előírt beavatkozások a kórházi dokumentációval. Az ajánlással az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz kell fordulni, ahol igazolják, hány finanszírozható ellátási nap áll még a beteg rendelkezésére, és rendelkezésre bocsátják a szerződéses otthoni szakápolási szolgáltatók jegyzékét.

Az ügyintézést nem feltétlenül a betegnek kell személyesen elvégeznie, hozzátartozó vagy meghatalmazott is eljárhat helyette,

ami különösen fontos az ágyhoz kötött személyeknél. A 31 C jelű nyomtatvány előírása szerint az ajánlás kiállításától számított tíz munkanapon belül fel kell keresni az egészségbiztosítási pénztárt és a kiválasztott szolgáltatót. Az ajánlás a kiállítás napját nem számítva 30 naptári napig érvényes, és az ellátásnak ezen belül el kell kezdődnie. Ha a szolgáltatás nem indul meg időben, és a beteg állapota továbbra is indokolja az otthoni szakápolást, új ajánlást kell kérni. A családnak ezért érdemes már a kórházi elbocsátás előtt érdeklődnie az igénylésről, és mielőbb tisztáznia, mely szerződéses szolgáltató tudja ténylegesen vállalni az ellátást.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben