A polgári törvénykönyvet módosító 2026/57-es törvény értelmében a névviselésről ezentúl mindkét fél önállóan dönthet: választhatja azt, hogy megtartja a házasság alatt használt nevét, de azt is, hogy visszatér a házasság előtti nevéhez. A válási határozatban, illetve a válási okiratban ezt a döntést rögzítik.
A módosítás lényeges változást hoz a korábbi szabályokhoz képest.
Ilyenkor annak, aki meg akarta tartani a házasság alatt felvett nevet, nyomós indokot kellett igazolnia, például saját jogos érdekét vagy a gyermek érdekét. Ha nem volt megegyezés, és a bíróság sem engedélyezte a név megtartását, a volt házastársak visszatértek a házasság előtti nevükhöz.
A jogszabály szövegében a korábbi „megegyezés” helyét a személyes akaratnyilvánítás veszi át, vagyis a döntés nem függ a másik fél hozzájárulásától. Fontos részlet az is, hogy ha a felek nem nyilatkoznak arról, milyen nevet szeretnének viselni a válás után, akkor mindketten automatikusan megtartják a házasság alatt viselt nevüket.
A változás mögött az a jogi megközelítés áll, hogy a név az ember személyes identitásának része. A törvény indoklása szerint ezért nem indokolt, hogy valaki a válás után csak a volt házastársa beleegyezésével vagy külön bírósági bizonyítással tarthassa meg azt a nevet, amely alatt akár éveken vagy évtizedeken át élt. Sokan a házasság alatt felvett néven építik fel szakmai életüket, vállalkozásukat, ügyfélkörüket vagy társadalmi kapcsolataikat.
Egy kényszerű névváltoztatás ilyen esetben nemcsak adminisztratív terhet jelenthet, hanem zavart okozhat a munkahelyi, üzleti vagy hivatalos ügyekben is. A szenátusi ismertető szerint a névváltoztatás különösen a külföldön élő román állampolgároknál okozhat többletköltséget és ügyintézést, mivel több országban is módosítani kell az iratokat, szerződéseket vagy bankszámlaadatokat.
A gyermekes családok esetében további szempont lehet, hogy a szülő és a gyermek azonos családnevet viseljen. A korábbi szabályozásban a gyermek érdeke már szerepelhetett indokként a házassági név megtartására, az új szabályozás azonban ezt nem külön kivételként, hanem az egyéni döntési jog részeként kezeli.

