Az ítélőtábla a törvényszék által eredetileg kiszabott 11 év letöltendő szabadságvesztést 6 évre csökkentette. A büntetés mérséklése nem véletlenszerű döntés volt, hanem egy törvényes jogintézmény alkalmazásának következménye.
I. R. élt a 2002/682. számú törvény 19. cikkelyében biztosított lehetőséggel, amely a büntetési tételek megfelezését teszi lehetővé azon vádlottak számára, akik segítik a büntetőeljárást, és hozzájárulnak egy másik, bűncselekményben érintett személy azonosításához és felelősségre vonásához. Konkrétan: a férfi feljelentette egy ismerősét, akiről tudta, hogy engedély nélkül tart lőfegyvert, ennek nyomán csökkentették a büntetését.
A bírák megállapították, hogy az elkövetett cselekmény „kiemelkedően magas társadalmi veszélyességgel bír”, hangsúlyozva a vádlott brutalitását és cinizmusát. Miután bántalmazta az idős férfit, „egy félreeső helyre vitte és ott magára hagyta”, olyan körülmények között, amelyek mellett „nem maradhatott kétsége afelől”, hogy egy súlyosan sérült, idős ember egy erdőben, egy éjszakára magára hagyva, könnyen életét veszítheti.
A bíróság súlyosbító körülményként értékelte a vádlott későbbi magatartását is, megállapítva, hogy következetesen tagadta felelősségét, és megpróbált kibújni a büntetőjogi felelősség alól. Emellett „hamis nyomvonalak létrehozásával” igyekezett félrevezetni a nyomozást és megtéveszteni az igazságügyi szerveket
– áll a jogerős ítélet indokolásában.
A bíróság fenntartotta a Szatmárnémeti Törvényszék egyéb rendelkezéseit is, így I. R.-t 250.000 lej kártérítés megfizetésére kötelezték az áldozat felesége és két lánya javára.
Ugyanebben az ügyben S. M. L.-t is elítélték, aki hamis alibit próbált biztosítani a vádlott számára: hamis tanúzás miatt két év letöltendő börtönbüntetést kapott.
Mindkét vádlottat jelentős perköltségek megfizetésére is kötelezték: I. R.-t 31.000 lejre (ebből 25.000 lej a nyomozási költség), míg S. M. L.-t 3000 lejre (ebből 2000 lej a nyomozási költség). Emellett I. R. 9062 lej összegű perköltséget is köteles megfizetni az áldozat családjának ügyvédi díj és utazási költségek címén.
Előzmények
I. R. ellen 2019-ben emeltek vádat N. C., egy bondoraszói nyugdíjas meggyilkolása miatt. A bűncselekményt 2018. november 6-án követte el. A két férfi között régóta fennálló konfliktus húzódott. Az idős férfi többször is panaszt tett az erdészetnél, a rendőrségen és a polgármesteri hivatalnál, azzal vádolva I. R.-t, hogy illegálisan fát lop, irtja a földterületek szélén lévő növényzetet, valamint akadályozza őt a tűzifa begyűjtésében.
A gyilkosság napján a két férfi ismét találkozott az erdőben. I. R. illegálisan vágott tűzifát apósának, míg N. C. gombát szedett. Attól tartva, hogy az idős férfi újra feljelenti,
N. C. eltűnését felesége jelentette be 2018. november 7-én reggel. A rendőrség keresőcsoportokat szervezett, amelyekbe I. R. is bekerült. Hamar gyanút keltett, mivel ő mutatta meg azt a helyet, ahol a holttest feküdt, amely az útról szinte észrevehetetlen volt.
A nyomozás során az is kiderült, hogy a gyilkosság estéjén és másnap I. R. WhatsApp-üzeneteket váltott egyik barátjával, A. B.-vel, a helyi rendőrőrs vezetőjével. Az üzenetek tartalma „leleplezi a vádlott áldozattal szembeni erőszakos cselekményét és a feljelentéstől való félelmét” – áll az ügyészségi vádiratban.
A tanú sem úszta meg
A Szatmárnémeti Törvényszék eredetileg 11 év szabadságvesztésre ítélte I. R.-t, figyelembe véve az agresszió rendkívüli brutalitását, a halálos sérüléseket, valamint azt a különös kegyetlenséget, amellyel az áldozatot magára hagyta meghalni.
Ugyanebben az ügyben 2 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték azt a tanút is, aki hamis alibit próbált biztosítani a vádlott számára. A 2020-as kihallgatás során S. M. L. azt állította, hogy 2018. november 6-án délután végig együtt volt a vádlottal. Csakhogy a bűncselekményt követő napon, 2018. november 7-én tett vallomásában egészen mást mondott, így a később előadott alibi hiteltelenné vált.
Dance
