A szakember elmondta: vezetés közben igyekszik az autók utasterébe is bepillantani, mert a sofőr viselkedése sokszor hamarabb árulkodik a veszélyről, mint maga a jármű mozgása. Ha azt látja, hogy a vezető lehajtott fejjel a telefonját nézi, valamit keres az utastérben, vagy éppen hátrafordul a hátsó ülés felé, már előre felkészül arra, hogy az illető későn vagy egyáltalán nem reagál egy váratlan helyzetre.

Ugyanezt a gondolkodásmódot kell alkalmazni a nehezen belátható gyalogátkelőknél és kereszteződéseknél is: itt nem abból érdemes kiindulni, hogy jelenleg nem látunk veszélyt, hanem abból, hogy a következő pillanatban megjelenhet valaki a takarásból. Demeter Zoltán egy olyan gyalogátkelőhely példáját hozta fel, amely közvetlenül egy ház sarkánál található. A járda egy része emiatt a sofőr számára nem belátható, ilyen helyzetben pedig a defenzív vezető már előre számol azzal, hogy az épület mögül gyalogos léphet az úttestre, és ennek megfelelően választ sebességet.

– fogalmazott a szakember.

A jó sofőr folyamatosan elemzi a környezetét

Demeter Zoltán szerint a jó sofőr folyamatosan elemzi a környezetét, miközben nemcsak a közvetlenül előtte haladó járművet figyeli, hanem jóval távolabbra is tekint: városi forgalomban hozzávetőleg 150–200 méterre, városon kívül pedig akár 500–600 méterre is, hogy időben észlelhesse a forgalom lassulását, egy közeledő kereszteződést, az út szélén mozgó gyalogost, egy szabálytalan előzést vagy egy bizonytalanul haladó járművet. Mint mondta, városban elsősorban a kereszteződésekre és a gyalogosokra kell különösen figyelni, mert ezek jelentik a leggyakoribb veszélyforrásokat.

Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy miközben egyetlen közlekedő mozgását követjük, ne veszítsük szem elől a teljes forgalmi helyzetet. Ha például egy kamion vagy személyautó nagy sebesség mellett ide-oda sodródik a sávjában, nem célszerű hosszasan közvetlenül mögötte vagy mellette maradni: biztonságos előzési lehetőség esetén érdemes határozottan eltávolodni tőle, ha pedig az előzés nem hajtható végre kockázat nélkül, növelni kell a követési távolságot.

Pár gyakorlati tanács, amit érdemes megfogadni

A közlekedés egyik legnagyobb csapdája, hogy a sofőr könnyen azt hiszi, mindent lát maga körül, pedig az autó szerkezete, a saját testhelyzete és az emberi figyelem korlátai miatt ez lehetetlen. Demeter Zoltán szerint a defenzív vezetés fontos része annak felismerése, hogy a veszély sokszor éppen ott rejtőzik, ahol nem is keresnénk. Mint mondta, egy személyautónak is több holttere van, amelyeket az A-, B- és C-oszlopok, valamint a tükrök korlátozott látómezeje alakít ki, ráadásul a korszerűbb autók vastagabb karosszériaelemei miatt ezek a takart területek sok esetben még nagyobbak.

A legjobb példa erre a kereszteződés vagy a gyalogátkelőhely, ahol az A-oszlop mögött néhány pillanatra teljesen eltűnhet egy gyalogos. Vagyis hiába néz körül a vezető, ha közben nem változtat a testhelyzetén, a gyalogos végig az A-oszlop takarásában maradhat. Demeter Zoltán szerint

Ugyanez igaz sávváltáskor is, amikor a külső tükör önmagában nem elegendő, mert egy személyautó vagy motorkerékpár könnyen a holttérben maradhat. A szakember szerint sávváltás előtt nem elegendő csupán a tükrökre hagyatkozni. A helyes sorrend a tükrök ellenőrzése, az irányjelzés, majd a fej és szükség esetén a felsőtest enyhe elmozdításával végzett gyors oldalra pillantás, amellyel a vezető közvetlenül is ellenőrzi a holtteret. Csak ezután következhet maga a manőver.

A látási viszonyok megváltozása ugyanilyen könnyen megtévesztheti a sofőrt. Demeter Zoltán szerint

Erős napsütésben vagy heves esőben pedig automatikusan csökkenteni kell a sebességet, hiszen ilyenkor nemcsak a tapadás romlik, hanem a belátható útszakasz is radikálisan lerövidül.

A szakember elmondta: a megfelelő üléshelyzet sem kényelmi kérdés, hanem a biztonság része. Gyakran látni olyan sofőröket, akik az ülést szinte teljesen hátratolják, félig fekvő testhelyzetben vezetnek, miközben karjuk és lábuk szinte teljesen ki van nyújtva. Bár ez sokak számára kényelmesnek vagy „menőnek” tűnhet, Demeter Zoltán szerint éppen ez az egyik legkedvezőtlenebb testhelyzet.

Ha a vezető túl messze ül a kormánytól, nyújtóznia kell a pedálokhoz és a kormányhoz, ami lassítja a mozdulatokat és megnehezíti, hogy vészhelyzetben kellő erővel fékezzen vagy pontosan irányítsa az autót. Ha viszont túl közel ül, csökkenhet a kilátása, és ütközéskor a légzsák is kedvezőtlenebb testhelyzetben érheti. Demeter Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a teljesen kinyújtott kar és láb baleset esetén közvetlenebbül továbbítja az ütközés erejét a csontokra és az ízületekre, ami növelheti a törések és más súlyos sérülések kockázatát. Ezért az ülést úgy érdemes beállítani, hogy a pedálok teljes lenyomásakor a térd, a kormány fogásakor pedig a könyök enyhén hajlított maradjon. Így a jármű pontosabban irányítható, váratlan helyzetben gyorsabban lehet beavatkozni, és egy esetleges ütközéskor sem teljesen merev végtagok veszik fel a terhelést.

„A defenzív vezető nemcsak időt, hanem menekülőutat is hagy magának”

A közlekedésben nem az a legnagyobb biztonsági tartalék, ha tudjuk, hogy nekünk van elsőbbségünk, hanem az, ha mindig hagyunk magunknak időt és teret arra az esetre is, ha a másik hibázik. Demeter Zoltán szerint a defenzív vezetés egyik legfontosabb szabálya, hogy a sofőr soha nem építheti kizárólag arra a döntését, hogy a többiek biztosan betartják a szabályokat. Mint fogalmazott, „úgy kell közlekedni, hogy senkinek sincs elsőbbsége”, ami természetesen nem a KRESZ figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem azt a gondolkodásmódot, hogy hiába zöld a lámpa vagy hiába mi haladunk a főúton, mindig meg kell győződni arról, hogy a másik jármű valóban megáll-e.

Ugyanezt a biztonsági tartalékot szolgálja a megfelelő követési távolság is, amelyet Demeter Zoltán szerint nem méterben, hanem időben érdemes mérni. A három másodperces szabály lényege, hogy amikor az előttünk haladó autó elhalad egy jól látható pont, például egy tábla vagy fa mellett, nekünk legalább három másodperccel később szabad ugyanoda érnünk. Ennek előnye, hogy a távolság automatikusan igazodik a sebességhez, hiszen minél gyorsabban haladunk, annál nagyobb utat teszünk meg ugyanannyi idő alatt.

A szakember hangsúlyozta, hogy rossz látási vagy útviszonyok között, például szakadó esőben vagy jeges úton ezt az időt tovább kell növelni. Mint mondta, sok sofőr – például autópályán – egyszerűen nem érzi a távolságot, ezért nagy sebességnél is néhány méterre követi az előtte haladót, miközben, ha az hirtelen vészfékez, már nincs elegendő ideje sem a helyzet felismerésére, sem a biztonságos megállásra. A defenzív vezető nemcsak időt, hanem menekülőutat is hagy magának. Demeter Zoltán szerint vezetés közben folyamatosan tudni kell, hová lehetne kitérni, ha a következő pillanatban váratlan helyzet alakulna ki. Jó példa erre, amikor egy kamion defektet kap, egy szabálytalanul előző autó hirtelen a sávunkba kerül, vagy az előttünk haladó jármű előtt történik baleset. Ilyenkor már nincs idő azon gondolkodni, merre lehetne elkerülni az ütközést, ezért ezt a lehetőséget a sofőrnek fejben mindig „készen kell tartania”. A szakember szerint sok vezető ilyenkor ösztönösen magát az akadályt nézi – pedig éppen ez az egyik leggyakoribb hiba, mert az autó gyakran arra halad, amerre a tekintet irányul.

– jelentette ki, hozzátéve, hogy egy defenzív sofőr akkor is tudja, hol van szabad terület körülötte, amikor éppen nincs szüksége arra.