Ciucur Losonczi Antonius

A beszélgetés során elhangzott, hogy Tankó Andrea nem mindennapi érzékenységgel beszél olyan, gyakran nehezen megközelíthető témákról, mint a mélyszegénység, az analfabetizmus vagy a korai iskolaelhagyás, és az ezekből fakadó társadalmi kiszolgáltatottság, kirekesztés, a gyerekvállalás kérdése, abortusz, rasszizmus és előítéletek. Azaz a marginalizált roma közösségek hétköznapi megpróbáltatásairól napjaink Romániájában. A kötet azonban mégse kimondottan a romákról szól, hanem a xenofóbiáról. Úgy általában.

Szóba került az is, hogy a sepsiszentgyörgyi származású Tankó Andrea magyar nyelv és irodalmat, komparatisztikát, majd szociális munkát tanult Kolozsváron. Szívügye a mélyszegénység és a peremhelyzetek, a strukturális erőszak, az elnyomás logikája. Az egyéni élettörténetek, arcok, hangok, a gyerekek és a nők  hogyléte. Sok évet önkénteskedett családi típusú otthonban élő gyerekekkel, fiatalokkal. A velük való kapcsolódásig nyúlik vissza a hátrányos helyzetű gyermekek, csoportok iránti érzékenysége, érdeklődése. Korábban szociális munkásként romatelepen élő anyákkal és gyerekekkel dolgozott. Irodalomkritikákat, fülszövegeket és novellákat ír, jelenleg Budapesten él és irodalomterápiát tanul.