Tóth Gábor
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, az e hétre meghívott bolognai zongorista szólista, Giuseppe Fausto Modugno váratlanul jött egészségi problémái miatt változott a szimfonikus koncert programja, mivel kihullott a repertoárból Schumann a-moll zongoraversenye. A filharmónia a versenymű nélkül maradt további betervezett programot – egy Rossini-nyitányt (Az olasz nő Algírban) és egy Borogyin-szimfóniát (II.) –, főként rövidsége miatt, teljes egészében kicserélte. A változtatás nyomán Csajkovszkij-műsort hallhat csütörtök este az, aki jegyet vált a koncertre. Belépők a szokott módon a filharmónia pénztáránál vagy online is kaphatók (tájékozódni lehet itt: filarmonicaoradea.ro, bilete.ro). A nézőtéri kapacitás jelenleg 30 százalékra korlátozott, belépés zöldigazolvánnyal vagy negatív teszttel.
A prózaibb tények után váltsunk is a koncert érdemibb, tartalmi részére. A héten tehát ismét Alpaslan Ertüngealp vezényli a filharmónia hangversenyét, róla pedig el szoktuk mondani, hogy görög származású, isztambuli születésű (1969), választott hazája, hivatásában való szakmai formálódása (budapesti zeneakadémia) és dirigensi tevékenysége bázisa nyomán pedig magyar karmester. Vállaltan szuggesztív és átélt vezénylési stílusa és persze az ennek nyomán hasonlóképpen meg is szólaló zenekar a közönség számára is kedvelt lett, s eddigi kiváló művészeti munkája kézzel fogható gyakorlati eredményessége nyomán a váradi filharmónia is annyira megszerette, hogy – a két alkalmazott állandó dirigens mellé – akár azt is mondhatnánk, immár állandósulni látszó tiszteletbeli meghívott karmestere lett a zeneintézménynek. Ertüngealp 2017 novemberében lépett fel először Nagyváradon, akkor is orosz zenét dirigált, Sosztakovics 1. hegedűversenyét és Rahmanyinov I. szimfóniáját. Tavaly júniusban is vele zárta a filharmónia az évadot, akkor pedig épp Csajkovszkijt vezényelt, az V. szimfóniát. Eztán októberben és decemberben is vezette a szimfonikus zenekart, ebben az évadban tehát harmadszor láthatja, és átvitt értelemben hallhatja (mert az ő pálcája megszólal) a váradi közönség most, február elején.
Szóljunk az est főszereplőjéről is, Pjotr Iljics Csajkovszkijról, ki rendkívül érzékeny lelki alkatának széles ívű kifejezőerejével, s az ahhoz társuló fényes mesterségbeli tudással elképesztő mélységű belső visszhangokat képes rezonáltatni a mindenkori hallgatóban. A Rómeó és Júlia nyitányfantáziát (1869, rev. 1870, 1880) nemrég hallhatta a közönség a filharmónia szimfonikusainak előadásában, az egyik júliusi szabadtéri koncerten. Nem is kell mondanunk, hogy milyen kifogyhatatlan téma a művészet számára a szerelem, hát még ha tragikus végkimenetelű. Csajkovszkij valósággal színpadra kívánkozó zenei dramaturgiával, a Shakespeare-mű végleteit feltárva ragadta meg az ismert történet költői lényegét. Tessék meghallgatni ezt a csodálatos muzsikát, azonnal mindenre rá lehet ismerni benne, történeti koridézésre, kulcsszereplő-karakterekre, szerelemre, párbajra, viszályra, sötéten marcangoló gyászra.
Ami Csajkovszkij IV. szimfóniáját illeti, keletkezésének évében, 1877 júliusától a szerző élete alkotói válságtól terhes volt, a szimfóniaírást és vele párhuzamosan az Anyegin opera komponálását is időről időre félbeszakította. Csajkovszkij a korabeli társadalmi megítélés szempontjából „kényes” szexuális irányultsága ellenére (érzelmi csalódás vagy épp a nyilvánosság kényszere miatt?), ekkortájt, 37 esztendősen, 1877 nyarán fogadta el a nála 10 évvel fiatalabb konzervatóriumi tanítványa, Antonyina Miljukova kitartó közeledését, júliusban házasságot kötöttek, de Pjotr eztán mélységesen magába fordulva szenvedett, olyannyira, hogy öngyilkosságot is megkísérelt. Miközben a szimfónia első ötleteiről, vázlatairól még 1877 májusában lelkesen számol be leveleiben mecénásának, Nagyezsda von Meck asszonynak, augusztusban már ezt írja: „a munka megrémiszt és megterhel, mindeközben éppen ez kellene legyen a legerősebb gyógyír mostani beteges erkölcsi állapotomra”. A mű végére decemberben (még orosz úzusban lévő Julián naptár szerint), egy itáliai utazás és feltöltődés során megjavult élet- és munkakedvvel tesz pontot San Remóban. Bár szimfónia megnevezéssel műfaji értelemben vett ún. abszolút zenéről beszélünk, Csajkovszkij a IV. szimfóniához szóló „programot” árul el szintén egy Nagyezsda asszonynak szóló levelében: „a végzet, a sorsszerű hatalom (...) féltékenyen ügyel arra, hogy a boldogság és a béke ne hatalmasodjék el, hogy az ég ne legyen felhőtlen felettünk... ” – szól pl. a szerző egyik gondolata az első tétel mellé. A IV. szimfóniát nemcsak a közönség szereti nagyon, de a karmesterek is imádják, mert széles érzelmi skálán mozgó virtuóz kifejezési lehetőségek valóságos kincsesbányája, lelki hullámvasút elképesztő hatású zenei panorámával, mindez kifinomult ízléssel, szellemességgel, forradalmian mesteri hangszerelési meglepetésekkel megformálva.
