– mondta, hozzátéve, hogy így kisebb lehet a szülőkre nehezedő nyomás is, hogy gyermekük drága, márkás ruhákban járjon.

Kéry Hajnal szerint azonban az sem mindegy, hogyan vezetik be az egyenruhát. Minden gyermeknek meg kellene hagyni azt a lehetőséget, hogy önmaga lehessen és kialakíthassa a saját stílusát. Szerinte például azt sem lehet automatikusan feltételezni, hogy a lányoknak szoknyában kell járniuk. Inkább az iskolákra kellene bízni, hogy milyen egyenruhát választanak.

– fogalmazott. Ha viszont a diákok negatívan élik meg, az egyenruha akár újabb ellenérzést is kelthet az iskolával szemben. A cél tehát az lenne, hogy olyan ruhadarabot válasszanak, amelyre a diákok büszkék, és amelyet szívesen viselnek.

Anyagi teher?

Számos iskolában nincs még egyenruha, és vannak tanintézmények, ahol nem is lelkesednek túlságosan ezért az ötletért. Ilyen a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum. Vad Márta igazgató szerint önmagában nem rossz ötlet ez, mert az egyenruha valóban képes lehet bizonyos különbségeket eltüntetni, ugyanakkor komoly anyagi terhet jelentene. Nemcsak egyetlen ruhadarabbal kellene számolni, hanem nyári és téli ruházattal, valamint cseredarabokkal is. Kifejtette, hogy egy egyszerű pólóból is legalább két garnitúrára lenne szükség, a teljes egyenruha pedig ennél jóval nagyobb kiadást jelentene. Különösen a vidéki családok esetében kérdéses, hogy ki tudnák-e fizetni. Ráadásul szerinte a kötelező országos rendszerrel az iskolák egy döntési lehetőséget veszítenének el. Az intézmények ugyanis jelenleg maguk dönthetnek arról, hogy akarnak-e egyenruhát.

– fogalmazott.

Vad Márta szerint az Adyban már évekkel ezelőtt is felmerült az egyenruha bevezetése, a szülők között azonban nem alakult ki egyértelmű támogatás. Volt olyan szülő, aki közölte, hogy nem vásárolna egyenruhát a gyermekének, nem feltétlenül anyagi okokból, hanem azért, mert egyszerűen nem ért egyet vele.

Az igazgató szerint az egyenruha ráadásul nem oldja meg a bullying problémáját, mert a kiközösítésnek vagy megbélyegzésnek számos más oka is lehet. Az iskolához tartozás érzését fontosnak tartja, de szerinte ennek elsősorban belülről kell fakadnia.

– fogalmazott.

Cseke Sándor, az Ady Endre Elméleti Líceum igazgatóhelyettese inkább a feltételekhez köti az egyenruha támogatását. Szerinte ha az állam kötelezővé teszi, akkor az államnak kellene fizetnie is. „Ha az állam fizeti és támogatja, akkor szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés” – mondta. Szerinte az egyenruha megszüntethetné az öltözködés körüli divatversenyt is, hiszen jelenleg sok konfliktus származik abból, hogy ki mit visel, milyen márkát hord, illetve milyen hosszú egy szoknya vagy egy blúz.

A bullying visszaszorításával kapcsolatban azonban Cseke Sándor is óvatos. „A bullying az nem ilyen formában zajlik” – mondta, rámutatva, hogy egyenruha mellett is létezhetnek társadalmi különbségek. Ha pedig a szülőknek kellene finanszírozniuk a ruhákat, akkor könnyen előállhatna az a helyzet, hogy valakinek jobb minőségű vagy drágább egyenruhája lenne, mint másnak. Szerinte az egyenruha az iskolához tartozás érzését erősítheti, de erre már most is vannak működő megoldások. Az Adyban például az ünnepi nyakkendő tölti be ezt a szerepet.

Ellenállás

Vannak iskolák, ahol már korábban be akarták vezetni az egyenruhát, de a diákok és főleg a szülők ellenállása erősebbnek bizonyult. Ilyen a margittai Horváth János iskola, mely már többször próbálkozott ezzel. Nagy Gabriella igazgató szerint megosztó kérdésről van szó, ezért sem sikerült eddig még bevezetni az egyenruhát.

– idézte fel a tapasztalatokat. Véleménye szerint az egyenruha bevezetésével az egyik legnagyobb probléma az lenne, hogy a pedagógusokra újabb ellenőrzési feladatot róna. „Megint előtérbe kerül, hogy a tanárok egy olyan dolgot kell ellenőrizzenek, ami ellen a diákok tiltakoznak” – mondta.

Nagy Gabriella is úgy látja, hogy az egyenruha nem feltétlenül tünteti el a társadalmi különbségeket, hiszen például „Egy cipő egyből meg fogja mutatni a társadalmi különbséget, mert azt nem fogják előírni, hogy egy gyerek milyen cipőt hordjon, csak azt, hogy milyen ruhát hordjon”.

Nagy Gabriella nem zárkózik el teljesen az ötlettől, de csak akkor tartaná elfogadhatónak, ha megfelelő támogatási rendszer társulna hozzá, hiszen különösen fontos kérdés, hogy mi történik azokkal, akik nem tudják megvásárolni az egyenruhát. Felvetette például egy országos pályázati vagy támogatási rendszer lehetőségét, amelyből a rászoruló családoknak is biztosítani tudnák az egyenruhát. Fontosnak tartja azt is, hogy az iskolák dönthessék el, milyen egyenruhát szeretnének. „Én szabad kezet adnék az iskoláknak, és biztos, hogy nem ugyanazt az egyenruhát vezetném be a 0–4, az 5–8 és a 9–12 osztályokban” – mondta.

A székelyhídi Petőfi Sándor Iskolában Csorba Kinga igazgató kifejezetten támogatja az egyenruha bevezetését, mert szerinte a márkás és nem márkás ruhák közötti különbségekből adódó konfliktusokat lehetne mérsékelni.

– mondta. De hogy mégsem sikerült bevezetni, ennek szintén a megosztottság volt az oka. „Az iskola tavaly közvélemény-kutatást is végzett a kérdésről, és voltak szülők, akik örültek volna az egyenruhának, mások viszont határozottan tiltakoztak” – mondta. Csorba Kinga úgy véli, hogy Székelyhídon az anyagi helyzet jelenthet akadályt. Sok olyan gyermek jár az iskolába, akiknek családja megélhetési gondokkal küzd, ezért nem biztos, hogy ki tudnák fizetni az egyenruhát. Csorba Kinga szerint az egyenruha a bullying visszaszorításában is segíthetne. Az iskolában ráadásul az is gondot okoz, hogy egyes tanulók nem tartják be az öltözködési szabályokat, például haspólóban járnak. „De ha mindenkinek egyforma ruhája lesz, és egyforma hosszú, akkor ezt is megoldottuk egy kalap alatt ezzel” – mondta. Szerinte az egyenruha az iskola azonosíthatóságát is növelné, és pozitív képet alakíthatna ki az intézményről.

Ahol már van egyenruha

A nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnáziumban már évek óta van egyenruha. Ágoston Palkó Emese igazgatóhelyettes szerint annak idején a tanári gyűlés azért döntött a bevezetés mellett, hogy kevésbé látszódjanak a társadalmi különbségek, illetve hogy az iskola által elvárt decens öltözetet is biztosítsák. A tapasztalat azonban az, hogy a diákok nem különösebben szeretnek egyenruhát hordani. Az Eminescu esetében ráadásul nem teljes szettről van szó: az iskola emblémájával ellátott pólót, pulóvert vagy kapucnis felsőt viselnek. Azt ugyanakkor nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az egyenruha teljesítette-e eredeti célját, vagyis csökkentette-e a látható társadalmi különbségeket.

A középiskolások esetében különösen nehéz a szabály betartatása.

– fogalmazott. A kisebb gyermekeknél könnyebb elfogadtatni az egyenruhát, a nagyobbak viszont inkább nyűgként élik meg, jelezte az intézményvezető.

Ágoston Palkó Emese szerint ugyanakkor az egyenruha az iskolai identitás szempontjából jelenthet valamit. A nyugati példák között éppen az elitiskolákat említette, ahol az egyenruha az iskolához tartozást is jelzi. A városi és vidéki iskolák helyzete között pedig szerinte jelentős különbség van, mivel falun szerényebbek lehetnek a családok anyagi lehetőségei, ráadásul sok esetben egyetlen iskola működik a településen, így az iskolához való tartozás kiemelése is okafogyott, hisz minden gyermek ugyanabba a tanintézménybe jár.

Következmények

A kötelezővé tétel egyébként olyan gyakorlati problémákat is magával hoz, amelyeket a törvénytervezet nem old meg, jelezte Vad Márta. „Hogyha a szülő nem vesz egyenruhát a gyerekének, én mit tudok csinálni? Az intézmény nem büntethet” – mutatott rá. Az igazgató szerint már egy egyszerű egyenpóló bevezetésével is voltak problémák a szülők részéről. Ha pedig teljes egyenruháról van szó, még kevésbé egyértelmű, milyen eszköze marad az iskolának azokkal szemben, akik nem vásárolják meg. Csorba Kinga szintén úgy látja, hogy a kötelezővé tétel gyakorlati részletei egyelőre tisztázatlanok. „Nem tudom, hogy ezt hogy fogják a szülőkre ráerőltetni” – mondta. Szerinte sem világos, mi történik azzal a gyermekkel, aki nem viseli az egyenruhát:

– zárta szavait az igazgató.