Pap István

Pálfi József parókus lelkipásztor hirdette az igét a vasárnap délelőtti istentiszteleten Nagyvárad-Réten, Mózes I. Könyvének 49. része alapján. Jákob nem sokkal halála előtt áldást és jövendőt mond tizenkét fiára, lényegében a tizenkét zsidó törzsre, de a pátriárka szavai minden nemzet- és vallásközösséget jellemezhetnek. Ugyanis ebben a jellemzésben „ott van a megbotlás gyarlósága, az erőszak, az akaratosság, a szuverén kiállás, ott vannak a szövetségesek, a család. Ott vannak a hátba szúrók, a barátok keresése, a kényelem, az ebből fakadó nehézség. Ott van a visszaszorulás, a védekezés kényszere. Ott van a saját immunrendszer fontossága szellemiekben, lelkiekben. Ott van a saját kultúra, művészet értéke, és ott van mint alapkő a hit, az Isten jelenléte és az önmagunkért való kiállás képessége. Mindezek fontosak egy nemzet, egy majdani ország társadalma számára. (...) Jákob áldása azt üzeni övéinek, hogy együtt Istennek felnőtt nép lehettek, és csak Istennel együtt maradtok meg, ha Vele szövetségben lesztek”.

Néma főhajtás

Az istentisztelet utáni közösségi hirdetések rendjén említette meg, hogy mint minden évben, idén is megemlékeznek az 1956-os forradalom hőseiről. Megidézte a nemrég elhunyt Wittner Mária, 56-os forradalmár alakját, és aki korábban a forradalmat jelképező lyukas magyar lobogót adományozott a réti egyházközségnek. Wittner Máriára és a forradalom hőseire, az ő szenvedéseikre emlékezni kötelessége az utókornak. „Ezekre meg nem emlékezni, bár ha egy főhajtás erejéig, nagyon nagy tiszteletlenség lenne” – fogalmazott. 

A Himnusz eléneklése után a hívek kivonultak a templomkertben lévő 1956-os emlékműhöz, ahol Kabai Kitty segédlelkész felolvasta a 44. zsoltárt az áldozatokért. A Váradi Dalnokok szolgálata után, melynek során felcsendült a Szózat is, a megjelentek elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékműnél.