Pikó Stefánia

A nagy családi találkozások alkalmával máig előfordulhat, hogy valaki felkiált és félig-meddig nevetve odaszól a rokonhoz: „te is dekrét-gyerek vagy”. Aztán előjönnek a család múltjából a megdöbbentő történetek, amelyeket a fiatalabbak nehezen fognak fel, hiszen nem kellett átélniük azt az időszakot. A Ceauşescu-rendszer sötét foltja, az abortusztörvény 1966-os bevezetése meghagyta a nyomát, a szenvedéstörténetek mesélői pedig egyre hangosabbak. A Jászai- és Mensáros-díjas debreceni színész, Újhelyi Kinga hozta el Dancs Rózsa történtetét a nagyváradiaknak és az érmihályfalviaknak múlt héten az Anyaöl című előadás keretében.
A Szabó K. István rendezésében készült előadás a mihályfalvi, volt sepsiszentgyörgyi magyartanárnő, Dancs Rózsa igaz történetét mutatja be, akinek nyolc terhessége volt, de csak két gyermeke születhetett meg és nevelkedhetett fel gondoskodásában. Találó Dancs Rózsa dokumentumregényének a címe is, a Pokoljárás, hiszen a fiatalasszonynak végeláthatatlannak tűnő szenvedésben volt része, míg végre, húsz évnyi rossz házasság és meghurcoltatás után sikerült elszöknie két gyermekével.
Sajnálatos módon az előadáson nem sok fiatal vett részt csütörtök este a bábszínházban, aki viszont ott volt, az biztosan nem bánta meg a jelenlétet. A monodráma műfaji nehézségeit – ahogyan arra számítani is lehet egy díjazott színművész részéről – sikeresen abszolválta, legalábbis ez mondható el a közönség visszajelzéseinek megfigyelése alapján. Az idősebb generáció tagjai gyakran bólogatással, olykor félhalk hümmögéssel jelezték, tudják, hogy miről van szó, talán meg is élték, vagy legalábbis ismernek valakit, aki… Voltak, akiket az enyhén horrorisztikus színpadi látványelemek hoztak izgalomba, néhányan pedig az előadás után még sokáig tárgyalták a darab által felvetett kérdéseket, és volt, aki levonta a következtetést, miszerint jó, hogy nem abban az időszakban kellett felnőttnek lennie.
Nem szokás, Újhelyi Kinga azonban szólt néhány szót a közönséghez – hogy aki a számításoktól eltérően kibírta sírás nélkül a darab alatt, annál is biztosan eltörjön a mécses. A színművész elmondta, különleges és kiemelten fontos számára ez az előadás, és örömmel tölti el, hogy Nagyváradra is eljutott vele. Emlékezni, emléket állítani szeretne mindazoknak a nőknek és gyermekeknek, akik Dancs Rózsa történetéhez hasonló sorsra jutottak. „Szóljon a taps nekik, vagy nem is tudom” – zárta gondolatait a színművész könnyes szemekkel.
A turné, melynek keretében a monodrámát Nagyváradra és Érmihályfalvára is elvitték, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával, a Magyar Házak Hálózatának szervezésében jött létre.