Meglehetősen nagy felzúdulást váltott ki szakmai körökben a nagyváradi Ullmann-palota felújításáról szóló korábbi cikkünk, különösen az az információ, hogy az épület homlokzatának földszinti kék kerámiaburkolatát, az eredeti Zsolnay-falcsempéket újakra cserélik. Míg a felújítás tervezője szerint a kerámiacsempék mintegy 95 százaléka károsodott és balesetveszélyessé vált, más szakemberek úgy vélik, hogy az eredeti burkolat jelentős része megmenthető lenne. Szerintük a teljes csere műemlékvédelmi és gazdasági szempontból is vitatható döntés.
Mint arról korábban beszámoltunk, Cristian Pușcaș, a felújítás tervezője azt mondta, hogy a burkolat mintegy 95 százaléka károsodott. Egyes lapok elváltak a faltól, mások megrepedtek, kilyukadtak vagy elszíneződtek, ezért javasolták a teljes burkolat cseréjét.
– fogalmazott az építész.
Korábban írtuk
Pușcaș szerint azért is indokolt a csere, mert a burkolat balesetveszélyessé vált. Elmondása szerint a mintegy 2–2,5 centiméter vastag, tehát meglehetősen nehéz kerámiacsempék mögött további 2–3 centiméteres cement- vagy habarcsréteg található, amely a falhoz rögzíti őket. A habarcs ugyan jól tapad a kerámialapokhoz, a faltól viszont már elvált, ezért a burkolati elemek bármikor lezuhanhatnak.
– érvelt Pușcaș.
Zuh Deodáth: Veszélyes precedenst teremthetnek az ilyen döntések
Másként látja a helyzetet dr. habil. Zuh Deodáth muzeológus, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának egyetemi docense, aki szerint önmagában a károsodás ténye nem indokolja a teljes burkolat eltávolítását. Úgy véli, előbb pontosan tisztázni kellene, mit jelent a tervező által említett 95 százalékos károsodás, és ebből mekkora rész menthető meg restaurálással.
Zuh Deodáth szerint önmagában az, hogy a csempék egy része károsodott, még nem indokolja a teljes burkolat eltávolítását.
A muzeológus szerint az ilyen döntések hosszabb távon veszélyes precedenst teremthetnek, hiszen ha elfogadottá válik, hogy minden sérült eredeti burkolatot teljes egészében eltávolítsanak, akkor egy idő után bármelyik műemlék esetében könnyen ehhez a megoldáshoz folyamodhatnak.

Fotó: Alexandru Nițescu
Arra a kérdésre, hogy műemlékvédelmi szempontból elfogadható-e az eredeti Zsolnay-csempék azonos gyártótól származó, azonos színű és típusú új elemekkel való helyettesítése, Zuh Deodáth kifejtette, hogy ez elsősorban a választott műemlékvédelmi koncepciótól függ. Ha a cél a károsodott felületek eltávolítása és az eredetihez hasonló új anyagokkal történő pótlása, akkor ez a megoldás következetes lehet. Ha viszont a műemlékvédelem elsődleges feladatának az eredeti épületelemek lehető legnagyobb arányú megőrzését tekintjük, akkor a teljes csere nehezen indokolható.
Hasonló eljárásra egyébként már volt példa Nagyváradon.
Szerinte minden esetben mérlegelni kellene, hogy a sérült elemeket milyen arányban lehet megmenteni és újra felhasználni, ahelyett, hogy a teljes cserét választanák. A szakember azt is felvetette, hogy amennyiben valóban menthetetlen a csempék 95 százaléka, akkor különösen fontos lenne gondoskodni a megmaradó, restaurálható öt százalékról. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy ezeket a város megőrzi a saját muzeális gyűjteményében.
Emődi Tamás: Felületes értékelés alapján született döntés a felújítás módjáról
Élesen bírálta a felújítás során alkalmazott eljárást Emődi Tamás tervező, műemlékvédelmi szakember is, aki szerint felületes értékelés alapján született döntés a felújítás módjáról. Kiemelte: a műemlékvédelem egyik alapelve, hogy a lehető legtöbb eredeti építőanyagot meg kell őrizni, legyen szó díszítőelemekről, épületszerkezeti elemekről vagy burkolatokról.
– fogalmazott.
Az Ullmann-palota esetében Emődi a burkolóelemek legalább 80 százalékát megtartaná. Szerinte egy repedt csempe vagy egy olyan darab, amelyről lepattogzott a zománc, még nem feltétlenül menthetetlen. Sőt, a restauráláskor az eredeti elemek újbóli beillesztése a legtöbb esetben értékesebb megoldás, mint a csere. Új elemet akkor indokolt készíteni, ha az eredeti elveszett, vagy annyira sok darabra tört, hogy a restaurálása aránytalanul többe kerülne, mint a pótlása.

Fotó: Alexandru Nițescu
A szakember szerint az Ullmann-palota esetében a választott eljárás, amellett, hogy a műemlékvédelem elveivel is ellentétes, gazdaságilag is nehezen indokolható, hiszen a mintegy 30 négyzetméternyi eredeti Zsolnay-kerámia lecserélése és az új falicsempék beszerzése jelenti a legdrágább megoldást, miközben a burkolat állapota szerinte nem tenné szükségessé a teljes cserét. Emődi felhívta a figyelmet arra is, hogy az épületnek több tulajdonosa van, akiknek nem volt beleszólásuk a burkolatcserébe.
– fogalmazott Emődi Tamás.
A műemlékvédelmi szakember a balesetveszélyre vonatkozó érvelést is vitatja. Elmondta, hogy bár a csempék egy részét már leverték, a helyükön hagyott burkolati elemek szerinte stabilan állnak.
– jelentette ki Emődi Tamás.

