Ahogy a Partiumban született nagy költőink: Arany, Ady, Sinka, úgy adatott Pataki István is a Kárpát-medencei magyar nemzetnek. A mindenható Isten eleve elrendelte/predestinálta, és megáldotta teremtő erővel, jellemszilárd magatartással. Ifjú korában nagy hatással volt rá a Bihari Református Egyházközség egykori karizmatikus, tudós-lelkipásztora, nagytiszteletű Dohi Árpád.
Pataki évszázadokban gondolkodik, kontinensekben lát és nemzetben érez. Ő a szellemi és a lelki-testi boldogság hiteles megéneklője. Életében egyensúlyban van az értelem, érzelem, akarat, életérzés és a hit világa. Mint Kölcsey, vagy Karácsony Sándor, ő is teljes ember, aki szeretetszövetségben él minden igaz és hű magyarral.

Rendkívüli a küldetéstudata. Ilyen küldetéstudattal Árpád-házi királyaink, Erdélyország nagy fejedelmei, valamint Apáczai Csere János, a költő és hadvezér Zrínyi, Széchenyi, Szabó Dezső, Márton Áron, Wass Albert, a 20. század három nagy autodidaktája: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál és nemzetünk többi szofokratái rendelkeztek.

Eredeti verseinek mindig áldott formája, szerkezete és szent tartalma van. Költeményei az élet célját, szépségeit, örömeit, igazságait, értékeit vagy veszélyeit és torzulásait mutatják be. Ő a költészet nagy mestere. A szent ihlet hatására örömmel teremti, „szüli” a szebbnél-szebb verseket. Líravilágának „gyökérzete” Ázsiáig terjed, virágzó és gyümölcstermő „lombkoronája” pedig az eget éri. Költészetét ázsiai magasságok, partiumi ligetes lankák, hortobágyi rónák, kalevalai mélységek és szépségek határozzák meg. Kristálytiszta gondolatai és áldott magyar szavai nemzetnevelő erővel bírnak. Csodálatos versei megragadnak, előre visznek, ahol a szabadság virul, és lelkileg Istenhez emel.

Páratlan, egészséges humorát is a művészi hitelesség jellemzi.

Költeményei prófétai hatásúak, és az Isten szerinti, természetes életre buzdítanak, lelkesítenek, bátorítanak. Múlt, jelen és jövő egységben van műveiben. Mintegy keresztmetszeten látjuk nemzetünk igaz, dicső és hamisítatlan történelmét. A versről a de poesis ex catedra című költeményében ír. Lírája eredeti, olyan, mint a kurucvilág költészete, de a 21. században.
Nemcsak Petőfinél, Aranynál, Sinkánál, de az ő verseiben is ott zsong sajátos folklorizmusa. (Tanulmányt lehetne írni Pataki István népiségéről, népiességéről.) De ő nemcsak népköltő, hanem zseniális nemzeti költő is. Versei és prózai művei klasszikusak, vagyis mindig időszerűek, mert eredetiek és igazmondóak. Aki elolvassa ezt a verseskötetet és átéli a Költő bátor bizonyságtevéseit, megismeri a Poétát, ugyanakkor lelkileg feltöltődik, megerősödik és megtisztul!

Gulyás Pál a debreceni Vejnemöjnen; Pataki nemcsak Biharország, hanem a Kárpát-medence Vejnemöjnenje. Lobogó, fénylő lénye semmit nem ad fel magyarságából.

Pataki nyelvzseni, mint Balassi, Csokonai, Pázmány, Arany, vagy Ady. Ő is teremti a szavakat, kifejezéseket, ezért varázslatosan, káprázatosan, elbűvölően játszik a nyelvvel. Többek között erről tesz bizonyságot az anyanyelv című versében. Szülőhelye, Bihar község a 21. századig volt olyan melegágya a magyar nyelvnek, mint Arany és Sinka Nagyszalontája.

Nyelvének sajátos, eredeti, veretes kifejezésbeli gazdagsága kimeríthetetlen, nyelvi ereje, szókincse és nyelvének tiszta képi ereje pedig nemzetnevelő hatású. Rímei, mint a jól hangolt kobza és citera húrjai, vagy mint a tárogató hangja, összezsongnak. Ő tökéletesen tudja a nyelv törvényszerűségeit és titkait.

Nemcsak a táltos Ady – aki hat ujjal született, mint az Árpád-házi királyok – figyelmeztet éleslátásra, Akarom: tisztán lássatok című versében, hanem a Költő Pataki is, a Tanítások vagy a március című verseiben. „Költő-e ma, / ki fel nem szisszen: / nem kell Jézus, / nem kell Isten, / nem kell gyermek, / a hit, az áldás, / a szeretet, a messzelátás?!”

Nemcsak a Szentírásban találunk intelmeket és nemcsak Szent István, I. Rákóczi György, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István írt parainesiseket, hanem Pataki István is, többek között a nézem című felocsúdtató, megrázó versében.

Az Istentől Istenig című pótolhatatlan verseskötetből megismerjük nagy költőnk Istenbe vetett hitét, forró reménységét és szeretetét. Istenes versei olyan hatással bírnak, mint a 16–17. századi költőink, reformátoraink, prédikátoraink, imádkozóink, vagy mint Ady és József Attila versei. Ezek a versek szilárd hitből, teljes bizalommal mondott imádságok, lelkének és szívének Istennel folytatott kommunikációi. Az Örökkévaló mindenkor jelen van Poétánk életében, és a Szentlélek segítségével rendszeresen imádkozik nemzetünkért. Felemelő és megtisztító erejű Isten- és emberszeretete. Lelkében-szellemében-hitében összefüggésben (relációban) van Isten és ember, Föld és Menny, nemzet és haza, férfi és nő, földi élet és örök élet. Versei őszinte vallomások is, mint Szent Ágoston (Augustinus) Confessiója, vagy II. Rákóczi Ferenc Vallomásai. Pataki István, az Isten és ember, ég és föld között olyan könnyedén, otthonosan, meghitten „mozog”, mint a jó gazda otthonában. A milyen egyszerű című versében így vall: „… fentről jön minden / mi élet / és örök / és derű”. Golgota című versében Istenbe vetett reménnyel azt írja, hogy Jézus Krisztusban feltámadnak „a magyar Krisztusok / a Petőfik, a Dózsák”. Isten és a vele való szent életközösségről a tebenned és a sirám helyett című versekben tesz bizonyságtételt: „a test kiveti a lélekidegent / felkel és jár / épül és gyógyul / mert szabad lelkében / maga Isten trónol”. Szabadságszeretetéről így ír: „a szabadság nekem: / szerethetem Istent / s az embereket” – szabadság. A mindennapi című versében pedig így vall: „hírmondónk is / húzzák nyársra / ha nem vágyunk / szabadságra”.

Örök emléket állít drága édesanyjának az anyám útja és az angyal érkezése című megható verseiben.

Elválaszthatatlan a néppel-nemzettel való szeretet- és életközössége és a szülőföldhöz, Kárpát-hazához való kitartó hűsége. Ezeket énekli meg a rusztikus ének, szülőföld, Veretes, és szülőfalum című verseiben: „hej ha Jármy Ferenc / vitéz kuruc látna / hogy telepedett rám / telepítők átka”; „Mén Maróth várában / úriszék bitója / nemzetárulókkal / jaj de tele volna”; „nagy vihar kellene / hatalmas ár huzat / seperje hordja el / a nemzetrontókat”; „kinizsik jöjjenek / jó Toldi ki mutat / lelkeket tisztító / imádságos utat”.

Magával sodor, visz, majd felemel nemzetnevelő ereje, tanítása a Biztató Előd kórházi ágyánál című verse: „nem hátrálunk / sosem félünk / élni fogunk / nem túlélünk / konok daccal / ősi hittel / nem perlünk / az istenünkkel / csak kiállunk / előd s lehel”; „győzni fogunk / győzni végre / tiszta lélek / szállhat égbe / s itt a földön / amíg vagyunk / megőriz a / tisztaságunk”.

A felszólamlás a mindennapok rendjén című versében nemzetnevelésével az áhítat legmagasabb fokára emel: „a múlt biztat erőt ad / mint gyökér a fának / legyen lombja virágja gyümölcse / s a leveleket az emlékezet összegyűjtse / hogy táplálja tovább / mint gyermek idős anyját / ki felnéz az égre / és naponta lép újra és újra szövetségre / mert ez ma a kérdés: / lesz-e új vérszerződés / Istennel és legyőzött önmagunkkal / és minden magyarral / ki lélekkel küzd mindennapon / hogy magyar maradjon”.

Verseskötetében – híres személyiségek, dátumok, évszámok és helyek: Mén Maróth, Kund, Botond, Lehel, Koppány, Szent László, Kinizsi, Toldi, Tiborc, Dózsa, Mohács, a vitéz kurucok, Jármy Ferenc, Tyukodi pajtás, Világos, Petőfi, október 6., Ady, Trianon, 1956, felidézésével – megjelenik nemzetünk küzdelmes és dicső történelme.

Pataki hibátlanul tud mindent, ami a magyar élethez és jövőjéhez szükséges. A bel- és külpolitikában tökéletesen tájékozott. Tisztán lát. Belelát a magyar lélekbe, és lelkében minden nemzetit központosít.

A nemzetpusztulás veszélyeire olyan hitelesen és bátran rámutat, mint a költő és hadvezér Zrínyi Miklós hadtudományi műveiben, mint kákicsi Kiss Géza az Ormányság című nagy monográfiájában, vagy Szabó Dezső Az elsodort falu című regényében.

Magyar nemzetünk megmaradásáért, életéért – ötven éven keresztül – mindent megtett és megtesz! Kíméletlenül elítéli a nemzet- és hazaárulókat, a hamis álnokokat és a hitványokat is. Bátran harcba száll az önjelölt, megalkuvó, hazug és harácsoló nemzetsorvasztók ellen. Aggódik, gyötrődik a magyar nemzet demográfiai fogyásáért, elnéptelenedéséért, pusztulásáért. A kisebbségi nemzet aggasztó sorsán is vívódik, aztán a Szentlélek sugallatára megmondja, leírja az egyetlen Isten szerinti természetes megoldást: szaporodjatok és sokasodjatok! „vonul a törzs, / jóuram, / áradás, aszály, / egyszerre fenyeget, / asszonyaink nem szülnek gyermeket” – példabeszéd. A nemzet legfontosabb, legszentebb cselekedete a gyermekáldás örömmel való elfogadása, a szaporodás! Kíméletlenül harcol a nemzettudatot pusztítók ellen, és a nemzeti kisebbség elnyomói ellen. Pataki István örök magyar reformátor, forradalmár és szabadságharcos! A rajongásig szereti nemzetünket, ezért nemzetféltése határtalan.

Poétánknak mérhetetlen a bátorsága, nemzetünk iránti felelősségérzete és reménysége: „és én is / ha elporoszkálok újra erre / itassa lelkem / gyermeksereg önfeledt éneke / mint szent úrvacsorák kelyhe / s üvöltse több ezer torok: / élnek e tájon / és élni fognak / mindennel dacoló / konok magyarok!” (Szent László visszatér Nagyváradra 2020-ban).

Élő reménységéről a Tornyom című versében így tesz bizonyságot: „ó még van ki letűnt korokba beleborzong / és nemzetének jövőt remél / ki nem hátrál nem retten / mert Isten benne él”.
Lelkesítő költőnk együtt él az élővilággal (Isten, ember, állat, madár és növény), mint a székelyek, a finnek vagy a keleti, ázsiai – ural-altáji – turáni rokonaink. Lásd a nézem és a rusztikus ének című figyelmeztető, velőket megrázó verseket. Versei messzire világító, lobogó szövétnekek! Boldogok, akik látják.

Pataki István megáldott élete és életműve – 15 kötet vers és próza – kortörténet, kordokumentum, lármafa, jelzőtűz, harangkongás, artikulált vészkiáltás Istenhez és az egyetemes magyar nemzethez. Életműve mindig időszerű, halhatatlan, országépítő!

E verseskötetéért a magyar íróknak és költőknek járó minden díjat és kitüntetést meg kellene kapnia. Minden magyar család asztalán és lelkében-szívében-elméjében kellene legyen ez az áldott verseskötet. Költészetét tanítani kellene minden magyar iskolában, verseit pedig lefordítani rokon népeink nyelvére!

A több mint negyvenéves barátság jegyében összefoglalva harcos életét, Pataki István méltóságteljesen és rendületlenül úgy áll előttünk: mint hangafa a pusztában, illetve mint egy jövendőmondó próféta vagy táltos sámán; mint egy bátor bizonyságtevő apostol; mint a fő-fő táltos Vejnemöjnen, aki énekével legyőzi ellenfelét; úgy harcol, mint egy vágtató lóról pontosan nyilazó hun-magyar bajnok; mint egy verhetetlen végvári vitéz; és mint egy hűséges hős kuruc bajtárs.
Isten áldása legyen ezután is bátran küzdő életén, kedves családja életén és magyar nemzetünk jövőjén.

Gellért Gyula ny. lelkipásztor