A Jókai-emlékév kapcsán idén Az arany ember című regény szolgált kiindulópontként a foglalkozásokon. A program keddi, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében lezajlott zárását megelőzően kilenc középiskolában külön-külön csoportokban beszéltek arról, mit is jelent a diákok számára a gazdagság fogalma – tudtuk meg Tasnádi-Sáhy Péter rendezőtől, a foglalkozások levezetőjétől, aki felidézte: két évvel ezelőtt Madách műve, Az ember tragédiája volt a középpontban, tavaly pedig a függőségekről beszéltek a fórumszínházi tevékenységen. Mint elmondta, ezúttal sem az irodalmi alkotást dolgozták fel, hanem abból kiindulva, ezúttal a vitaszínházi módszer által arról folyt a beszélgetés, hogy milyen elemekből áll a gazdagság, ezek milyen viszonyokat vesznek fel egymáshoz képest. „Augusto Boal képszínházának egy alternatíváját használva, térbeli viszonyokként határozzuk meg az egyes komponensek viszonyát a játékszőnyeg segítségével” – jegyezte meg. Ahhoz, hogy valódi közösségként tudjunk működni, rendkívül fontos, hogy az életünket érintő lényegi kérdésekről, ha nem is ugyanazt gondoljuk, de legalább hasonlóan vélekedjünk – fogalmazott a rendező.

A programban a záróeseménynek otthont adó PKE mellett kilenc középiskola vett részt, Bihar megye nyolc tanintézményén kívül ezúttal egy Temes megyei középiskola is csatlakozott: Ady Endre Elméleti Líceum, Mihai Eminescu Főgimnázium, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Művészeti Líceum, Horváth János Elméleti Líceum (Margitta), Arany János Elméleti Líceum (Nagyszalonta), Petőfi Sándor Elméleti Líceum (Székelyhíd) és a Bartók Béla Elméleti Líceum (Temesvár).

A keddi találkozón jelen volt Fábry Szabolcs kolozsvári konzul is, aki röviden köszöntötte a résztvevőket, emlékeztetve őket a szentírási gondolatra: „Ahol a kincsed, ott a szíved is”.

Olyan gazdagságot kaphattok a közös alkotásban, az együttlétben, amely a szívetek mélyére fog elhelyezkedni. (…) Azok a fajta kincsek, amelyeket egy-egy ilyen alkalommal összegyűjtötök, a rendező úr és a tanárok segítségével, egész életeteken keresztül elkísérnek”

– jegyezte meg.

Fotó: János Piroska

Úgy gondolom, hogy a fiataloknak – főleg kamaszkor közben, után – kevés életterük van kifejezni a gondolataikat. Fontosnak tartjuk, hogy legyen véleménynyilvánítási lehetőségük”