Tóth Gábor
Kerek egy éves lesz szerdán a Kaganovskiy Zenei Esték, mely tavaly napra pontosan ugyanekkor, április 26-án debütált Nagyváradon. A kezdeményező művészpáros, Artur Kaganovskiy (hegedű) és Kaganovskiy Eszter (brácsa) a koncerteknek otthont adó Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel partnerségben havonta egy, mindenkor kimagasló értékűre csiszolt kamarakoncerttel emelte új fokozatra az elmúlt egy év alatt a váradi zenei élet nívóját, egyben nemes hagyományt teremtett, s időközben nemcsak megismertette a közönséget a kamarazenei repertoár fontos stációival, de művészti üzenet és tartás szintjén is beavatás-értékűvé teljesítette ki ezt a sorozatot. Ezúttal is gondosan válogatott művésztársaság állt össze csapattá, több városból hívott vendégművészekkel lesz teljes a kamarazenei formáció, az első részben vonóskvintett, illetve a második részben 13 tagú vonós kamarazenekar. A nagyváradi, aradi és kolozsvári filharmóniáktól, valamint Budapestről és Bukarestből is érkeznek tapasztalt, kiváló zenészek, köztük főállású szólamvezetők, ezzel együtt a fiatalabb generáció tehetséges előadói is helyet kaptak a csapatban.
Hagyományos beharangozó videójában szól a Facebook közösségi oldalon arról a Kaganovskiy-páros, hogy e koncert üzenete is húsvéthoz kapcsolódó, immár az élet ünnepléséhez. Mielőtt a műsorra térnénk lássuk a közreműködők névsorát is: Artur Kaganovskiy, Simina Croitoru, Cristian-Andrei Stanciu, Simon Csongor, Simon Ammer Helga, György Hunor (hegedű), Kaganovskiy Eszter, Marcel Cameniță, Andrei Popa (brácsa), Bogdan Cocora, Kállay Ágnes, Cristina Ungurean (cselló), György Róbert (nagybőgő). A műsor: Franz Schubert C-dúr vonósötös (D. 956, 1828), Jean Sibelius Impromptu vonószenekarra (szerzői átirat az op. 5, no 5–6. zongoradarabokból, 1894), Edward Elgar Vonósszerenád (op. 20, 1892).
Abban a komplett zenei szakma egyetért, hogy Schubert C-dúr vonósötöse a teljes kamarazene-irodalom egyik, ha nem a legkimagaslóbb alkotása. Hogy mit gondol Schubert erről a C-dúrról, az bizony ki fog derülni, amikor egyszer csak Cisz-dúrban, Gesz-dúrban, Desz-dúrban találja magát az előadó és a hallgató, vagy épp égi és földi világ határmezsgyéjén E-dúr és f-moll között egyensúlyoz a végzet. Olyan ez a partitúra, mint maga az élet, amit tiszta lappal indíthatunk, majd rárakódnak a sors kotta-alterációi, olykor diezek emelik, máskor bé-k súlya húzza. De nemcsak harmóniailag nagy utazás ez a darab, feszültség és oldás folytonos együttléte, dráma és líra egymás ellen és kéz a kézben, benső izzás és enyhülő megbékélés, az átmenetek költőien kifinomult megoldásaival, mélységesen emberi és életízű, a sorssal való szembefordulás, de a sors kérlelése és az előtte való megadás is egyszerre. Mi mindent sejt meg Schubert itt a földi élet és a túlvilág határán állva előre- és visszapillantva, miket lát meg a jövő zenéjéből, miket vetít ebből előre még 1828 őszén? Persze transzcendenciáról könnyen beleképzelhető utólag sok minden az utolsó nagy schuberti kamaraműbe, hiszen megírását követően nagyjából két hónappal meghalt a fiatal zeneköltő, aki azonban 1828-ban még igencsak életteli alkotói lendületben volt a világ innenső, kézzel fogható oldalán. Azt viszont okkal lehet latolgatni, hogy milyen lehetett volna a 19. század zenéje, ha ez a lángelme nem mindössze 31 esztendőt él. Jellemző, hogy a kiadó, akinek Schubert elküldte a kvintettet, nem tudta szóra méltatni a nagy művet, helyette szalondalokat és zongoradarabocskákat várt volna el. Sok más Schubert-darabhoz hasonlóan ennek is csak évtizedekkel alkotója halála után kezdték felfedezni jelentőségét. Hát ezt a bő háromnegyed órás, négytételes nagy remekművet kínálja most első körben a fellépő vonósötös.
Északi pihenőút, közjáték következik eztán Sibelius rövid, hűs lélegzetű muzsikájával. A Schuberttel ellentétben hosszú életű (közel 92 év) finn mester Impromptu-je korábbi zongoraműveinek saját vonószenekari továbbgondolása, fiatal alkotói korszakból, az op. 5-ös zongorás impromptu-sorozat utolsó két miniatúrájának összefűzéséből.
A hivatalos műsor utolsó darabja, Elgar háromtételes Vonósszerenádja (1892) enyhén felhős e-mollból indul útnak (melyben Sibelius Impromtu-je is zárult), s bár ez a parányit borús ég angol léptékben kifejezetten derűsnek számít, kezdetben a szerenád-hangvétel mégsem teljesen idilli. Érdemes megnézni, mit gondol Christian Friedrich Daniel Schubart klasszikus esztéta, kritikus bő száz évvel korábban erről az e-moll tonalitásról: „ártatlan szerelmi vallomás”, „C-dúrban való feloldása a legtisztább boldogság közelségének reménye” (ez a remény be is teljesedik Elgarnál már a második tételben), „zúgolódás nélküli panasz”, „sóhaj néhány könnycsepp kíséretében”. Mint mondtuk, ez a hivatalos program utolsó darabja, de a koncert végére további zenei meglepetések is tartalékolva vannak.
Jegyek 40, illetve 60 lejes áron kaphatók a nagyváradi római katolikus püspöki palota recepcióján, jegyfoglalás a 0771–612-714-es telefonszámon. A lefoglalt jegyek legkésőbb a koncert napján 12 óráig vehetők át. Információk: facebook.com/nagyvaradi.egyhazmegye.
