Tóth Gábor
Mielőtt még az e heti hangversenyről szólnánk, rövid kitérőt teszünk a következő hetire nézve is, mivel a filharmónia a tavalyi két húsvéthoz hasonlóan most is a görögkeleti ünnephez időzítette naptárilag a hagyományosan nagyobb faktúrájú vokál-szimfonikus koncertjét, azaz erre jövő héten lehet majd számítani. Tavaly katolikus hagyományt képviselő műsor volt terítéken – Rossini Stabat Mater –, idén keleti rítusú szakrális zene lesz – Paul Constantinescu Bizánci húsvéti oratórium –, de ami még fontos: mivel jövő héten ortodox nagycsütörtök lesz a szokott hangversenynapon, ezért a filharmónia jövő szerdára (április 12.) hozta előre azt a koncertet.
És akkor vissza az aktuális hétre. Kezdjük máris a csütörtöki koncert utolsó darabjával, hiszen a nyugati keresztény egyház nagycsütörtökére is választott egy morzsányi üzenetet a most ünneplő közönségnek Romeo Rîmbu állandó karmester, mégpedig César Franck egyik igen ritkán játszott nagyszabású alkotásának egy némileg gyakrabban nemzetközi repertoáron tartott rövid zenekari részletét: szimfonikus közjáték a Megváltás című oratóriumból (eredeti címén: Morceau symphonique, ill. a teljes mű Rédemption). Franck 1872-en írott oratóriuma (librettó: Édouard Blau), melyet az első kiadás még szimfonikus költeménynek titulál (műfaja valóban hibrid jellegű), eredetileg is nagycsütörtökön lett bemutatva a párizsi közönségnek, éppen 150 évvel ezelőtt, 1873-ban (akkor ez április 10-re esett). Az emberiség folyvást aktuális erkölcsi, történelmi kérdéseire reflektál az oratórium, három részben, nagyon leegyszerűsítve: tézis – bűn és háborúskodás a földön, antitézis – örök békesség a mennyekben, szintézis – új megváltás lehetősége által békesség a földön is. Blau sorait (Les béatitudes) olvasva Franck őszintén hitte (s ez inspirálta a mű megírására is), hogy az akkori francia társadalom a korábban elkövetett tetteiért bűnhődik kollektív módon. A darab üzenete végső soron az tehát, hogy az emberiség elkövetett, s egyben elszenvedett szörnyűségeinek korszaka egyszer majd lecseng, s végén ismét felragyog új lehetőségként a megváltás fénye. Érdemes figyelni e tekintetben majd a szűk negyedórás zenekari közjáték sötétből világosságba vezető árnyalatait.
Ugorjunk vissza most a koncert első darabjához, mely Brahms D-dúr hegedűversenye lesz (1878, korszakban közeli a Franck-oratóriumhoz). A nagyszerű, magával ragadó, ráadásul közismert művet nem szükséges különösebben bemutatnunk, megteszi csütörtökön a zenekarral Alexandru Tomescu. Brahms tanácsadójaként a magyar származású Joachim József hegedűművész igen sokat tett azért, hogy ez a hegedűverseny olyan legyen, amilyennek ma ismerjük. Még annyit azért vegyünk észre, hogy akár szándékosan, akár nem, de mindenesetre két nagy B betűs alkotó illusztris hegedűversenye követi így egymást, hiszen múlt héten még Beethovené hangzott el itt a filharmóniában, most pediglen Brahmsé. Ezúttal a szólista tehát Alexandru Tomescu, akit viszonylag gyakran láthatunk-hallhattunk Nagyváradon is fellépni filharmónián belül vagy kívül, mindeközben az ország és a világ minden részét rendszeresen járja koncertjeivel, „civilben” pedig a pitești-i filharmónia és a bukaresti rádiózenekarok szólistája. Nem, arról nem tájékoztat a filharmónia, hogy a tiszteletbeli használatba kapott 1702-es Stradivari-hegedűt hozza-e magával Tomescu, de nem valószínű, mert ahhoz a nemzeti örökség ingó részét képező hangszer testőrgárdájának állandó felügyeletére is kényelmetlen szükség lenne.
Egy évfordulós erdélyi zeneszerző következik, a program szerint Brahms után. A dicsőszentmártoni Ligeti Györgyről (1923–2006) van itt szó, aki 100 éve született, bár ezt különös módon nem reklámozza a filharmónia, pedig ritka kerek évforduló. Concert Românesc, azaz Román koncert/concerto a címe a most elhangzó, még igazán tradicionálisnak mondható Ligeti-korszakból származó darabnak, melyet 1951-ben komponált. A negyvenes évek végére már sok sorscsapáson és hányattatáson túljutott Budapesten élő Ligeti egy romániai ösztöndíjjal folytatott tanulmányokat, kutatásokat a Bukaresti Folklórintézetben 1949-ben. Itt ismerte meg többek között Sabin Drăgoi egyik temesi falu, Belence zenéjét bemutató monográfiáját, a Román koncert témáinak egy része is innen eredeztethető (pl. az erős nyomokban Miorițát tartalmazó nyitótéma), valamint gyermekkori, a Kárpátokból nosztalgiával visszhangzó folklórélményei is szerepet kapnak a négy egybefüggő tétel során. Nem mellesleg felfedezhetők erős bartóki (Concerto-finálé) áthallások, de Enescu-rapszódiákból kölcsönzött muzsikusbanda jellegű ihletések is. Kuriózum még a darabban, hogy Ligeti a havasi kürtök echóinak természetes hangmagasságú megjelenítéséhez billentyűk nélküli, natúr játékmódra utasítja majd a III. tételben a kürtöket. Egy, a zeneszerzőtől származó ismert történet meséli el, hogy a művet rögtön az első próbát követően azért tiltotta be a kommunista cenzúra Budapesten, mert felfedezték, hogy egy F-dúr kontextusában egy idegen fisz hangot merészelt használni Ligeti, ami veszélyesen nyitott a kapitalista-modernista ideológia felé… Tény, hogy majd csak 1971-ben mutatták be a Román koncertet, akkor is Los Angelesben. Az 1956 végén kalandosan Nyugat-Európába menekült Ligeti ekkor már rég szabadon gyakorolhatta azt a nyitott zenei látásmódot, ami elhozta számára a méltó nemzetközi ismertséget és elismertséget, s ami elől oly sokáig el volt zárva itthon, a keleti blokkban.
Online jegyek kaphatók a bilete.ro oldalon, a filharmóniás információk megtalálhatók a filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea, instagram.com/filarmonicaoradea internetes oldalakon.
