Tehát nem az öltözködés határozza meg azt, hogy ők bántanak-e valakit vagy sem. Nyilván, amikor valaki szakadt ruhában jön iskolába, vagy látszik rajta esetleg az anyagi különbség, akkor beleköthetnek, de hogy ez valóban megtörténik-e, az az illető személyiségén múlik. És az egyenruhát is lehet olyan félszegen hordani, vagy olyan viselkedésmódokat mutatni, ami miatt belekötnek valakibe.

– Még csak nem is enyhítené a bullying jelenséget?
– Hogy az egyenruha valamelyest enyhítené-e a problémát, ezt vizsgálnunk kellene, és intézménytől is függ, hogy milyen ott a légkör, mert ez nagyon sokat számít.

De ahol erősek a társadalmi különbségek, ott lehet, hogy az egyenruha valamilyen szinten egységesít, vagy tompítja egy picit az identitást.

– Az egyenruha nem jelentheti az egyéniség elnyomását is?
– De, abszolút. Bár a törvény célja nem az identitáselnyomás, hanem egyfajta egységesítés, egyszerűsítés, hogy könnyebben lehessen őket esetleg betörni egy picit. Illetve, hogy ne ez legyen a fő tényező, ami miatt a gyerekek bántják egymást. De mint már mondtam, ez nem az öltözködésen múlik.

– Ha bevezetnék az egyenruhát, hogyan lehetne ezt elfogadtatni a diákokkal?
– Ehhez kell ellenőrzés is az iskola részéről, mert különben az egész csak nevetségességbe fullad. A diákok nyilvánvalóan arra fognak törekedni, hogy ezt kijátsszák. Beledugják a táskájukba, elfelejtik aznap stb., mert a kamaszok erre vannak specializálva, hogy kijátsszák a szabályokat.

Lehet, a kis blúzt egy kicsit megkötik alul, vagy feltűrik az ingnek a szélét, vagy tesznek rá egy övet stb., tehát ki fogják találni, hogy egyéni legyen. Ha most például a 9–12. osztályban bevezetnék, akkor ez sokként érné a fiatalokat, mert nincsenek hozzászokva. És ha valami kötelező, akkor különböző módokon lázadni fognak ellene. Úgyhogy ilyen szempontból az egyenruha bevezetése is egy külön módszertant igényelne, hogy

– Tehát, ha már bevezetnék az egyenruhát, érdemesebb lenne alsóbb osztályokban elkezdeni, nem pedig a 9–12. osztályban?
– Igen, mert amit az ember megszokik, azt sokkal jobban tudja tolerálni. Ha kamaszkor elején már meg vannak szokva vele, akkor könnyebben belecsúsznak ebbe a szerepbe. Ha 9–12-ben válik kötelezővé az egyenruha, akkor óhatatlanul
felháborodnak, és

Ennek az életkornak ugyanis az a legfőbb feladata, hogy a serdülő megtalálja azt, hogy ki is ő valójában. És ennek egyik eszköze a mai társadalomban az öltözködés. Akár a szüleiktől, akár a tévéből, akár az internetről lesik el ezeket a mintákat, de alapvetően a külsőségekre fektetik a hangsúlyt.

– Tehát kifejezetten káros pszichológiai szempontból az egyenruha bevezetése, legalábbis a felsőbb osztályokban?
– Valószínűleg több negatív hatása lenne, mint pozitív. De minden csoda három napig tart, tehát ki kellene próbáljuk, és akkor meglátnánk, hogy milyen következményekkel járna;

Minden új szabály nyilvánvalóan lázadáshoz fog vezetni, azonban előfordulhat, hogy az első évfolyam még hevesebb reakciókat produkál, de utána megszokják.

– Pszichológiai szempontból lehetnek pozitívumai is az egyenruhának?
– Az összetartozás érzését mindenképpen növeli, és erősíti a diákokban azt az érzést, hogy az adott tanintézményhez tartoznak.

Megtörténhet, hogy az a rutin, hogy reggel ugyanazt a ruhát kell felvenni, olyan mentális állapotba hozza a diákokat, főleg a kisebbeket, ami egyértelmű helyzetet teremt: ha ezt felveszem, akkor iskolába megyek, és amikor leveszem, akkor szabad vagyok, és akkor már ebből a közegből kilépek. Ez a rutin és ez a hangulat lehet egy pozitívum. Előny lehet még, hogy egyfajta kontrollt szab a diáknak, hogy az egyenruhában nem lehet bármit megtenni.

Ide tartozik az is, hogy az utcán felismerhetővé válik a diák, és emiatt már nem tesz meg akármit. Ha például nem a kukába dob el egy csokispapírt, akkor mondhatná valaki, aki látja, hogy nézd már, ennek az iskolának a diákja szemetel. És akkor egy idő után elszégyelli magát. Persze a diákok ennek nem örülnének, de

Az egyenruha alapján esetleg már lenyomozható lenne a tanuló, tehát valamilyen szinten már nem állna a névtelenség védelme alatt.

– A szülők számára jelenthetne előnyt az egyenruha?
– Számukra szerintem egyszerűbb lenne az egyenruha. Félretéve azokat a szülőket, akik esetleg a gyereküknek mindenképpen különleges dolgokat akarnak venni, hogy ezzel hívják fel magukra a figyelmet. Ha egyenruhában kell iskolába menni, akkor reggelente nem kell a szülő veszekedjen a gyerekével, hogy mit vegyen fel, vissza lehetne tenni a haspólókat a szekrénybe. A rutinnak ebben az esetben is jótékony hatása lehetne.