Tóth Gábor

A filharmónia maga is vállalja saját beharangozójában, hogy a „kései” megnevezés kissé ellentmondásos a mindössze 35 évesen elhunyt Mozart életkorát tekintve, de nyilvánvalóan nem az e megismételhetetlen lángelme-jelenség alkotói tapasztalata tekintetében. Tartalmilag tehát pazar muzsika várható. Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) utolsó alkotói periódusából szerepel most műsoron négy mű, az 1790-ben bemutatott Così fan tutte (K. 588) nyitánya – ezzel vett búcsút az olasz vígopera műfajától –, a 24., c-moll zongoraversenye (K. 491, 1785-86), Adagio és fúga vonósokra (K. 546, 1783/1788), valamint a műfajában szintén utolsó, 41., ún. Jupiter szimfónia (K. 551, 1788). Közös kapocs a művek között maga a C-alaphangnem, C-dúr a nyitány, c-moll a versenymű és a vonószenekari alkotás, valamint ismét C-dúr az optimista, méltán joviális becenevű, kozmikusan mesteri magaslatú 41. szimfónia. Tetsző és üdvözlendő, ahogyan a karmester a szólista által hozott zongoraverseny karaktere és hangneme köré építette ezt a teljes Mozart-programot. Felfedezésre ajánlunk még a hallgatóknak egy másik kapcsot is, egy formait-szerkezetit, mégpedig a fúgát. Tessenek majd fülelni a szimfóniában is erre a jelenségre, mert lenyűgöző az, ahogyan Mozart feleleveníti a klasszicizmus világi emlékezetéből szinte kiradírozott fúga-szerkezetet és ötvözi ezt a tökélyre vitt szonátaformával, friss, nyüzsgő, kirobbanó életerővel árasztva el a keretet. Különösen érdemes e tekintetben a szimfónia utolsó tételének üstökösként tovarepülő záradékát is figyelni (mindössze 42 sebes ütem), melyben majd a tétel minden addig hallott témája e módon rétegződik egymásra matematikai-építészeti zsenialitással.

Két, a filharmónia új vezetése által az elmúlt évadokban frissen felfedezett fiatal vendégművész tér vissza most koncertezni a váradi komolyzenei színpadra. Az idén harmincéves kisinyovi Cristian Spătaru két éve végezte a karmesteri szakot (de még előtte a zeneszerzést is) a bécsi zeneakadémián. Volt alkalmunk már mesélni szakmai életrajzáról, sikereiről, hiszen még nem telt el egy teljes év sem tavaly májusi első váradi fellépése óta, s immár negyedszer hívják meg ide vezényelni (legutóbb két hónapja volt itt). Reméljük ezen a koncerten jó elméleti háttértudása végre a gyakorlatba is jobban átkerül, s talán az is kiderül, hogy mi okból ilyen népszerű a filharmónia számára. Mihai Diaconescu zongoraművész a másik visszatérő vendég, aki repertoárválasztásával kronológiailag ezúttal visszafelé halad a zenetörténetben. Őt romantikusokkal ismerhettük meg, először 2021 júliusában szabadtéri koncerten játszott Csajkovszkij b-moll zongoraversenyt, majd tavaly áprilisban Brahms d-mollt, közben önálló zongoraestet is adott itt még tavaly februárban – korlátozottat, zöldigazolványosat, ha még valaki ezeket az időket nem óhajtja elfelejteni. Diaconescu most is tartja magát a moll-hangnemhez Mozart c-moll zongoraversenyével, itt említjük meg, hogy akárcsak 41 szimfóniájából, 27 zongoraversenyéből is mindössze kettőt komponált mollban Mozart. Diaconescura visszatérve, ő is friss harmincas, 1991-ben született Craiován, ugyanitt 2006-ban debütált szólistaként. A kolozsvári zeneakadémián Csíky Boldizsár növendéke volt, de ösztöndíjjal tanult a helsinki Sibelius-akadémián, és nagy hatással voltak rá Walter Krafft útmutatásai is. A Diaconescutól eddig hallottak alapján őt a karmesternél nyomósabb oka volt újra meghívni a filharmóniának, de az az igazság, hogy léteznek rajta kívül még más jó kaliberű fiatal hazai pianisták is, akik szintén megérdemelnének néha egy-egy fellépést zenekarral, csak körül kellene nézni kicsit alaposabban a változatosság jegyében.

Bár a most műsoron szereplő c-moll adagiót és fúgát viszonylag ritkaság hallani, de volt már itt műsoron Nagyváradon, 2009-ben, Pierre-Dominique Ponnelle vezényletével. Ennek fúgája (elmés mozarti stílusgyakorlat) eredetileg egy korábbi, kétzongorás Mozart-darab (K. 426, 1783). A c-moll zongoraverseny, népszerűsége ellenére viszont aránylag rég futott itt, 2009-ben játszotta Váradon az akkor még frissen zeneakadémiát végzett Georgiana Fodor. Az ember azt gondolná, hogy Mozart-szimfóniát is gyakrabban játszik egy a klasszikus zenei értékek ápolásáért viszonylag még elkötelezett művészeti intézmény, de a vékonykára sikerült legutóbbi, a Tavaszi Fesztiválon megszólalt ún. kis g-moll szimfónia előtt csak tavaly március 17-én volt Váradon Mozart-szimfónia, a 39., Esz-dúr, érdekességképp, akkor is a „Così” nyitányával. Áruljuk el végső soron azt is, hogy ez a vígopera Lorenzo da Ponte librettós együttműködés, akárcsak a Don Giovanni. Azért említjük épp a Don Giovannit, mert a Cosìban is szerelmi szálak kuszálódnak, a főszereplő azonban ezúttal két szerelmespár, s épp a hölgyek hűtlenségi hajlandóságának vizsgálata kerül terítékre (”Mind így csinálják” – utal rá az opera címe), a szokásos álruhás szerepcserékkel, ál-csábításokkal fűszerezve, de csak látszólag könnyed és tréfás cselszövésekkel. Ez a ficánkoló szalon-intrika hatja át majd az overture-t is, s az erkölcsi felszínesség feletti ítéletet Mozart a nyitány elején és végén mondatja ki némileg súlyosabb tónusban rövid keret-tanulságként, képletesen a szálkuszálást tesztelő Don Alfonso filozófussal.

Online jegyek: bilete.ro. Filharmóniás információk: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea, instagram.com/filarmonicaoradea.