Egyre több váradi akar aktív módon részt venni abban az irányban, amely felé városunk halad. Az elmúlt három évben azonban úgy tűnik, mintha egy üvegpiramis alól hallatszana a nép hangja a városházán.

A polgármester csak akkor hallja meg a nagyváradiak hangját, ha fennáll a veszélye annak, hogy egy másik párt javára szavazatokat veszíthet.

Az elhangzottak bizonyítására pedig két közelmúltbeli tiltakozás esetét mutatom be, teljesen eltérő eredménnyel.

Az USR beavatkozása a Nufărul 1. szám alatti, érett és egészséges fákat tartalmazó mikroerdő-irtási projekt esetében mozgósította a közösséget, és tervei átgondolására kényszerítette a közigazgatást. Még maga Florin Birta polgármester is a helyszínre érkezett, és megígérte, hogy felhagynak az Onisifor Ghibu utca Morii utcáig történő meghosszabbításával, a QB3 és QB2 tömbházak közötti zöldterület feláldozása árán.

A Nufărului 1. szám alatt lakók jobban tudják, mint a polgármesteri hivatal, hogy csak az érett és egészséges fák védik meg őket az extrém jelenségektől, mint például a pusztító viharoktól vagy az elviselhetetlen hőségtől, valamint a légszennyezéstől.

Az önkormányzat az elmúlt években e tudományos igazság ellen lépett fel: a kifejlett és egészséges fákat kiirtják, helyükre fiatal fákat ültetnek, alkalmatlan fajokat, amelyek az első viharra kiszáradnak vagy kidőlnek.

Ez a hatékony civil fellépés egyértelmű példája, ugyanakkor az átláthatóság és a polgárokkal való egyeztetés súlyos hiányát is jelzi a városháza részéről.

Az ellentét nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk a városvezetés reakcióját az Aradi út lakosainak tiltakozására, ahol az együttérzés és a konkrét megoldások helyett a megfélemlítés volt a válasz.

Az emberek az utcára vonultak az Aradi úton, hogy azt követeljék, ami minden vitán felül kell álljon: a polgárok biztonságát a gyalogátkelőhelyen.

A Chiva család által szervezett tüntetés annak a tragikus balesetnek a helyszínén zajlott, amelyben néhány hónapja a gyalogátkelőn meghalt fiuk, a mindössze 12 éves Horia. A polgárok a városházán és a rendőrségen panaszkodtak, hogy a terület a gyalogosok számára életveszélyes, a hatósági megoldások elégtelenek és felületesek.

A lakók egyszerű dolgot kérnek, jelzőlámpát erre a gyalogátkelőhelyre, amelyet a gyerekek és az idősek félelemből elkerülnek, és hosszabb útvonalakat választanak, ami befolyásolja az életminőséget.

Az, hogy a nagyváradi városháza és a Bihar megyei rendőrség megtagadta a meghallgatást és a konkrét intézkedések megtételét, a forgalom spontán blokkolásához vezetett, éppen azért, hogy hangsúlyozzák: életük fontosabb, mint a városon áthaladó autók sebessége.

Ám ahelyett, hogy megértették és támogatták volna a tüntetőket, a rendőrség és a csendőrség kivonulásával válaszoltak. Mi több, az egyik sofőr megpróbált áttörni a tömegen, mondván, nem így kell tiltakozni. Mindez elmélyítette azt az érzést, hogy az állami hatóságok és a társadalom egy része süket marad szenvedéseikre és szükségleteikre.

Amikor egy gyermek élete és a gyalogosok biztonsága vita tárgyává válik, nem pedig az azonnali cselekvésé, akkor nyilvánvaló, hogy a közrendszer megbukott. Amikor a félelem normálissá válik, az ismét a kudarc jele.

Mit üzen a városházának ez a hozzáállása? Azt, hogy a polgárok érdekei másodlagosak, a hangjuk csak akkor számít, ha a polgármester attól tart, hogy szavazatokat veszít egy másik párttal szemben?

A modern és hatékony közigazgatás érdekében a polgárokkal folytatott párbeszédnek kell a döntések alapját képeznie.

Létfontosságú a nyilvános konzultáció, az átláthatóság, valamint az, hogy meghallgassák a polgárok aggodalmait, és válaszoljanak is rájuk. Ellenkező esetben messziről, üvegkupola alól irányított városunk van, miközben a közösséget a valódi problémáival figyelmen kívül hagyják, és tiszteletlenül kezelik.

Fizetett hirdetés!

CH 20008