A váradi városházán fél tizenkettőkor kezdődött ünnepségen Florin Birta polgármester köszöntötte az idén kilencven éves Miorița Săteanut, a város díszpolgárát és a helyi civil szféra meghatározó és közkedvelt személyiségét. Üdvözölte emellett az ünnepségen szintén jelen levő Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettest is, akinek éppen október 12-én van a születésnapja.

Beszédében Florin Birta a város fejlődését a helyi és megyei intézmények, a politikai hovatartozástól függetlenül együttműködő önkormányzati képviselők és a különböző közösségek közös munkájának tulajdonította. Hangsúlyozta, hogy Nagyvárad sikereinek egyik alapja a különböző nemzetiségű és vallású lakosok békés együttélése, valamint az, hogy a közösség képes közös nevezőre jutni a fontos kérdésekben.

Radu Românașu történész beszédében azt emelte ki, hogy a múlt tanulságait a jelenben is hasznosítani kell, hiszen a szabadság, a függetlenség és a nemzeti egység jelentős áldozatok árán valósult meg. Jobbára a jelen levő diákoknak és egyetemistáknak címezve szavait négy jelentős román országprojektet emelt ki, amelyet, mint mondta, a románság egységes akarattal harcolt ki.

Az első az 1859-es egyesülés volt, amikor Alexandru Ioan Cuza fejedelem vezetésével létrejött a román állam magja. Ezt követte a nemzeti függetlenség kivívása I. Károly idején, amelyért több mint tízezer ember áldozta életét. A harmadik nagy vállalkozás az 1918-as egyesülés volt, amely létrehozta az egységes román nemzetállamot. Ezt a két világháború közötti időszakban újabb országépítő törekvés követte.

Românașu sajnálatosnak nevezte, hogy a két világháború közötti időszakot gyakran leegyszerűsítve, kizárólag a problémák felől értékelik, de furcsamód az 1937–1938-as éveket nevezte meg a romániai fejlődés csúcspontjaként, holott éppen ebben az időszakban, a náci orientációjú Goga–Cuza-kormánnyal kezdődött Románia letérése a demokratikus fejlődés útjáról.

Mindazonáltal kiemelte, hogy a hazaszeretet nem jelenthet gyűlöletet másokkal szemben, a szabadság pedig nem egyszer s mindenkorra megszerzett állapot, hanem mindennapi feladat. Egy város nagyságát végső soron az iskolák, az egyetemek, a kórházak, a közszolgáltatások minősége és az emberek egymás iránti tisztelete mutatja meg – fogalmazott.

Itt Florin Birta többek között azt emelte ki, hogy a város identitását a kultúrák találkozása, az együttélés és a kölcsönös tisztelet is formálta. Birta a hazafiságot a mindennapi kötelességek teljesítésével kapcsolta össze. Szerinte a tisztességes munka, a törvények tisztelete, a közpénzek felelős felhasználása és a rosszul működő rendszerek kijavítása ugyanúgy az ország szolgálatát jelenti, mint a haza védelme. Romániának ma nem az 1918-as vagy 1944-es kihívásokkal kell szembenéznie, de olyan döntésekre van szüksége, amelyek hosszú távon szolgálják a közérdeket.

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Nagyváradon is kitartó munkával, fegyelemmel és a közösség iránti tisztelettel lehet eredményeket elérni.

Gabriel Moisa, a Nagyváradi Állami Egyetem történészprofesszora az 1918-as és az 1944-es eseményeket az ország és a város sorsát meghatározó fordulópontokként értékelte. Felidézte, hogy az 1918. október 12-i nagyváradi nyilatkozat hosszú politikai és társadalmi folyamat eredménye volt. A nyilatkozat az erdélyi, bánsági, körösvidéki és máramarosi románok önrendelkezését fogalmazta meg, előkészítve az 1918. december 1-jei gyulafehérvári egyesülést.

A beszédek után következett koszorúzás, majd a katonai díszfelvonulás. Innen az ünneplők Aurel Lazăr házához vonultak, ahol szintén koszorúkat helyeztek el az országos és a helyi közigazgatási intézmények, a pártok és az iskolák képviselői. Ugyanez megismétlődött Aurel Lazăr Fő utcai szobránál is, ahol Cristian Culiciu történész tartott beszédet, és ezzel ért véget Nagyvárad hivatalos napjának ünnepsége.