Péter Sándor ny. hidrotechnikai építőmérnök

Mint hidrotechnikai építőmérnök nagy érdeklődéssel olvastam a Bihari Napló 2022. december 14-i számában megjelent, a Jád-völgyi víztározóról szóló tudósítást. Mivel 1970-ben ennél a gátnál kezdtem mérnöki tevékenységemet, és az ünnepélyes felavatásig nap mint nap ezen az építőtelepen dolgoztam, kötelességemnek érzem, hogy a tisztelt olvasónak néhány pontosítást és érdekességet hozzak a tudomására.

A pontosítást azért érzem fontosnak, mert a cikkben hibásan jelentek meg ennek a nagyváradiak által kedvelt turisztikai objektumnak, gátnak és mesterséges tónak a kivitelezési dátumai.

Ezt a beruházást az akkori mezőgazdasági minisztérium finanszírozta azzal a céllal, hogy főként szárazság idején biztosítva legyen Nagyváradnak és környékének a megfelelő vízszükséglete.

A fő tervező a bukaresti I.P.A.C.H. (Institutul de Planuri de Amenajare si Construcții Hidrotehnice), míg a gát szaktervezője a szintén bukaresti I.S.P.H. (Institutul de Studii și Proiectări Hidroenergetice) volt. A motelkomplexumot a nagyváradi megyei tervező intézet tervezte. Eredetileg a motelt munkásszállóként kellett volna üzemeltetni, de végül ez az épületegyüttes csak 1994-re készült el.

A kivitelezést a bukaresti Hidrotechnikai Építési Tröszt (T.C.H. – Trustul de Construcții Hidrotehnice) 1969-ben kezdte meg. Ez a vállalat több mint 30 ezer alkalmazottal építette szerte Romániában a nagy hidroenergetikai komplexumokat a Békástól kezdve az argesi, a lotrui, a szamosi, az Olt-völgyi, a retyezáti gáton át egészen a Vaskapuig.

Elsősorban a felvonulási épületek (műhelyek, raktárak, kompresszorállomás, kőzúzó és osztályozó, speciális robbanóanyag raktár, betongyár stb.) és a szociális létesítmények (lakó barakképületek, étkezde, hőközpont, víz- és csatornahálózat stb.) építése zajlott. Szintén ebben az évben kezdődött meg a bal parton a Jád patakot a gáttest területéről elvezető alagút építése, valamint a kőbánya előkészítése.

Maga a gát tényleges építése 1970-ben kezdődött a bal és a jobb parti hegyoldalak, valamint a elterelt patak medrének a földtől és a repedezett kőzettől való megtisztításával egészen a stabil sziklás altalajig. A megfelelő, jó teherbírású, repedésmentes, stabil sziklaalapot a bal parton és a mederben minden gond nélkül sikerült elérni, de a jobb part esetében egy nagyon repedezett, kevésbé teherbíró, kézi erővel is fejthető kőzetet találtunk.

A jobb parti ásások alkalmával előbukkant egy régi geológiai vájat, amely be volt omolva, de kb. 12–15 méter mélyen, bár nehezen, de még járható volt. Így konstatáltuk, hogy a felületen észlelt málladozó, repedezett kőzet folytatódik a hegyoldal mélységében is. Ezek után a vájat betonnal kevert terméskővel lett feltöltve.

Néhány évvel ezelőtt a Tabéry Géza által Nagyváradon kiadott „Magyar szó – Irodalmi, művészeti és társadalmi hetilap” 1919. június 20-i számában, a Közgazdaság rovatban találtam egy nagyon érdekes és tanulságos írást, melynek címe „A Dragán és a Jád völgyi vízierőművekről”. Ezt a tanulmány értékű cikket Kőszeghy József jegyzi, aki a világháború utáni évben Nagyvárad városi főmérnöke volt. Ebből tudjuk a következőket: „A Dragán és a Jádvölgyi vízierőművek műszaki adatait a Magyar Vasúti Forgalmi rt. már 1909-ben feldolgoztatta. Az erőtelep terve akkor már készen állott”.

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az általunk felfedezett geológiai kutató vájat 1909 előtt készülhetett. Nagyon sajnálatos, hogy erről a gát építése előtt senkinek se volt tudomása. De ez ma már csak történelem!

Szintén történelemnek lehet minősíteni, hogy 1951-ben szóba jött egy beton völgyzáró gát építése, de az 1952-ben végzett tanulmányok alapján, valószínűleg a jobb part geológiája miatt, erről lemondtak.

A gát építése 1973 őszén fejeződött be, de a tó feltöltése már tavasszal megkezdődött. Ünnepélyes felavatása 1973. október 27-én volt. Az avató beszédet Traian Blajovici, a megyei pártbizottság első titkára tartotta és a beruházó, a tervező, valamint a kivitelező vállalat vezetőivel együtt vágták el a trikolór szalagot a gát tetején.

Ebből az alkalomból az elzáró csapok kinyitásával a mesterséges tóban tárolt vízből próbaképpen több ezer köbméter víz lett leeresztve a Jád-patakon keresztül a Sebes-Körösbe Nagyvárad felé. Erről az eseményről a másnapi nagyváradi helyi sajtó és a román televízió is tudósított. A „Fáklya” napilapban a tudósítás a következő címmel jelent meg: „Felavatták a Leșui völgyzáró gátat – Négyesztendő krónikájából”.

Mint szakember meg vagyok győződve, hogy a mai technológiák és modern anyagok segítségével sikerülni fog úgy injektálni a jobb parti kőzetet, hogy megszűnjön a víz szivárgása és így az átszivárgott vízmennyiség is hasznosításra kerüljön.

Most, mikor komoly vízhiánnyal küzd az emberiség és a zöld energiára is egyre nagyobb igény van, remélem, sikerülni fog újra hasznosítani a Jád-völgyi víztározót. Ez által ebben a mesterséges tóban betárolt nagy vízmennyiség is hasznos része lesz a Dragán-Jád-i, valamint a Élesdtől Nagyváradig a Sebes-Körösön épült energetikai rendszereknek.