mert amikor már látványossá válik a szellemi leépülés, a folyamat jóval előrébb járhat.

„Korán kell nyakon csípni” – fogalmazott.

Figyelmeztető jelek

Az egyik furcsa, könnyen figyelmen kívül hagyott változás a szaglás romlása lehet. A pszichiáter szerint megfigyelték, hogy a betegség korai szakaszában a szaglásban szerepet játszó idegsejtek működése is károsodhat, ezért

A mai generáció esetében azonban erre különösen könnyű más magyarázatot találni. A Covid-19 világjárvány idején rengetegen veszítették el részben vagy teljesen a szaglásukat, sokaknál pedig azóta sem állt teljesen helyre, ezért egy ilyen változás esetén kézenfekvő lehet arra gondolni, hogy mindez a korábbi fertőzés következménye.

Nehéz az élet, sok a stressz, tele vagyunk szorongással, természetes, hogy rosszul alszunk és furcsákat álmodunk – Molnár József szerint sokan ezzel intézik el a problémát. A pszichiáter azonban a rémálmokat is a lehetséges korai figyelmeztető jelek közé sorolta, és úgy fogalmazott, hogy mire ezek a tünetek megjelennek,

Éppen ezért a rendelőben különösen sokat kérdezi pácienseit az alvásukról. Az életünk mintegy harmadát alvással töltjük, ez az idő pedig az agy számára sem tétlenséget jelent – hangsúlyozta. Az alvás idején az agy glimfatikus rendszere végzi el azt, amit Molnár József szemléletesen az agy éjszakai „takarításának” nevezett.

A problémát szerinte tovább súlyosítja, hogy az emberek általában keveset alszanak, így eleve kevesebb idő jut erre az éjszakai „takarításra”.

Még feltűnőbb lehet a személyiség megváltozása, csakhogy ezt sem feltétlenül betegségként értelmezi a család. Az addig kiegyensúlyozott ember egyre gyanakvóbbá válhat, nem bízik másokban, semmi nem tetszik neki,

A hozzátartozók érzik, hogy már nem egészen ugyanaz az ember áll előttük, de könnyen arra jutnak, hogy megváltozott a természete, ingerlékenyebb lett vagy egyszerűen ilyen az öregedés.

A korábban óvatos, józanul gondolkodó ember feltűnően hiszékennyé válhat, és olyan történeteket is készpénznek vehet, amelyeket néhány évvel korábban gondolkodás nélkül képtelenségnek tartott volna. Romlik az ítélőképessége, ezért könnyebb rávenni arra is, hogy pénzt adjon kölcsön, megadja személyes vagy banki adatait, vásároljon valamit, vagy beszálljon egy teljesen értelmetlen üzletbe. Molnár József szerint

A személyiségváltozás önzőségnek is tűnhet. Az érintett egyre kevésbé érti meg a másikat, és nehezebben érzékeli azt is, milyen hangulatban van a vele szemben álló ember.

Az agy nem „bocsátja meg”, hogyan bántunk vele fiatalon

Az Alzheimer-kór hátterében rendkívül összetett folyamatok állnak, amelyeknek jelentős részét az orvostudomány ma sem érti teljesen – hangsúlyozta Molnár József. A béta-amiloid fehérjék felhalmozódásától az agy tisztítófolyamatainak megváltozásáig számos mechanizmust vizsgálnak,

Éppen ezért annak is jelentősége van, milyen terhelések érik az agyat életünk során. A tartós stresszt, az alkoholt, a különböző drogokat, egyes betegségeket és az agyi keringési zavarokat egyaránt olyan tényezőkként említette, amelyek károsíthatják az agy működését.

Mint mondta, húsz év körüli fiatalok kerülnek hozzájuk a pszichiátriára úgy, hogy már nem emlékeznek dolgokra, nem tudnak rendesen aludni, mert a különböző szerek teljesen felborították a szervezetük működését.

„Fiatalság, bolondság” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sokan aprópénzért vásárolt szerekkel „játszadoznak”,

Molnár szerint az alvásuk akár egész életükre felborulhat, a fiatalkorban elszenvedett károsodások miatt pedig már 40–50 éves korukban megjelenhetnek náluk az elbutulás tünetei. Mire pedig a pszichiátriára kerülnek, és szembesülnek azzal, mit tettek magukkal, sok esetben már késő – figyelmeztetett.

A táplálkozásnak is jelentőséget tulajdonított. A pszichiáter szerint a mai ember rengeteg erősen feldolgozott, különféle adalékokat tartalmazó élelmiszert fogyaszt,

A túlzott húsfogyasztást kedvezőtlen tényezőként említette, a tejtermékek kapcsán pedig azt javasolta, hogy egy-egy élelmiszer vagy élelmiszercsoport időszakos elhagyásával meg lehet figyelni, hogyan reagál rá a szervezet.

Amikor a nevetés is kapaszkodó: történetek az Alzheimer Caféból

A szeptemberi Alzheimer Café találkozójára családjuk révén érintettek, intézményi gondozásban dolgozók és olyanok is érkeztek, akik maguk élnek együtt a betegséggel. Voltak, akik először vettek részt az összejövetelen, mások rendszeresen visszajárnak, és már a bemutatkozáskor kiderült, hogy

„Én nem emlékszem, hogy kerültem ide…” – mutatkozott be az egyik résztvevő, mire nevetés tört ki a teremben. Egy másik szépkorú vendég még tömörebben fogalmazta meg, miért jár a találkozókra. „Addig jövök, míg van eszem.”

A jókedv talán az egyik legegyszerűbb terápia is egy olyan közösségben,

Az egyik jelenlévő arról számolt be, hogy nála még a kezdeti szakaszban sikerült felismerni a betegséget, és állapotának romlását sikerült megállítani. Molnár József ehhez hozzáfűzte, hogy éppen a korai felismerésnek is betudható a kedvező eredmény.

Tizenkét éven keresztül ápolta a testvérét, akinek állapota idővel olyan mértékben leromlott, hogy elérkezett az a pont, amikor úgy érezte, már nem tudja tovább egyedül ellátni. Végül az idősotthon mellett döntött, de azóta is rendszeresen látogatja. Römiznek, bár a játék eleinte nehezen indul, később a testvére belejön, és különösen fontosnak tartja azt is, hogy ameddig csak lehet, megőrizzék az idős ember mozgásképességét.

Ahogy elhangzott, „az alzheimeres beteg gondozásához képest a gyereknevelés egy sétagalopp”. A kemény hasonlat mögött ott van a két élethelyzet közötti alapvető különbség is.

Előbb csak segítségre van szüksége bizonyos dolgokban, később már olyan hétköznapi tevékenységekben is mellette kell lenni, amelyeket korábban gondolkodás
nélkül elvégzett. Elfelejtheti egy egyszerű, százszor elkészített étel receptjét, később azt is,

Talán éppen ezért volt annyira feltűnő, hogy ezen a délutánon mégis mennyit nevettek. A betegség, a hosszú évekig tartó gondozás, a leépülés és a veszteségek történetei mellett ott maradt a humor is, amely néhány órára nem eltüntette a nehézségeket, hanem valamivel könnyebben elviselhetővé tette őket.