– fogalmaz múltidéző írásában dr. Hochhauser Ronald. Mint a továbbiakban megjegyzi, a korabeli váradiak ámulattal nézték a csillogó motorkocsikat, amelyeken a titokzatos NVV (Nagyváradi Városi Vasút) monogram díszelgett. A helyi humor hamar szárnyra kapott: a rövidítést tréfásan „Nagy Vasúti Veszedelemnek” vagy optimistábban „Nem Vagyok Veszélyesnek” keresztelték el. A siker azonban elsöprő volt, a bérkocsisok nem kis bánatára, akik legyőzhetetlen riválist láttak az új járműben.

A két háború közötti alkotóvágy

Ma már kevesen tudják, hogy a közlekedési szolgáltató nemcsak alkalmazta a korszak technológiáját, hanem gyártó is volt egyben. A két világháború közötti időszakban, az alkatrészhiányra válaszul, a vállalat munkásai igazi járműépítőkké váltak. 1940-ig a helyi műhelyekben hét motorkocsit és egy elektromos tehermozdonyt szereltek össze.

A helyi mérnöki munka csúcspontja 1944-ben érkezett el, amikor megépült az addigi leghosszabb és legmodernebb motorkocsi, amely már sűrített levegős fékkel volt felszerelve. Az utasok körében azonnal népszerűvé vált. A korabeli sajtó ámulattal írt szokatlan hangjáról – egy „éles berregésről”, amely felváltotta a hagyományos csilingelést, és amelyre a kíváncsiak úgy tekintettek, „mint a borjúra a vásárban”. Ebből a forradalmi típusból, amely teljesen különbözött az akkori síneken robogó többi járműtől, összesen három példány készült.

A „Vörös Villámtól” a Siemens-forradalomig

A háború utáni évek radikális változásokat hoztak – hívja fel a figyelmet Hochhauser Ronald. A flotta olyan híres modellekkel bővült, mint a krajovai Electroputere gyár nagy befogadóképességű, négytengelyes EP-V54-esei (melyeket a helyiek „pullmanoknak” vagy „vörös villámnak” neveztek), vagy a bukaresti ITB (Întreprinderea de Transporturi București) vállalat pótkocsis kis méretű, kéttengelyes Vo58-as motorkocsijai. 1975-ben jelentek meg az első Temesváron gyártott Timiș 2-es nagy befogadóképességű szerelvények, amelyek évtizedekig meghatározták a városképet.

2008 tavasza újabb mérföldkőnek számított: Nagyvárad lett az első romániai város a forradalom után, amely vadonatúj villamosokat vásárolt. A tíz darab bécsi Siemens ULF szerelvény tovább erősítette Várad úttörő szerepét a modern városi közlekedés és civilizáció fejlődésében.

A jelen a Pece partján íródik

– zárul a visszaemlékezés.