Pap István

Bár Nagyváradon sokan sokszor hivatkoznak rá, de hogy pontosan mi is az a szecesszió, arról nem feltétlenül rendelkeznek pontos információkkal. A szecesszió fogalmának tisztázására tökéletesen alkalmas volt dr. Zuh Deodáth eszmetörténész előadása, melyet szombaton délelőtt lehetett meghallgatni a város egyik legreprezentatívabb szecessziós épületében, a Darvas–La Roche-házban.

Az előadó elöljáróban jelezte, hogy a szecesszió világnapja június 10-én van, és azért esett a választás erre a napra, mert Antoni Gaudi és Lechner Ödön, a szecesszió két legnagyobb hatású építésze, bár különböző években, de június 10-én hunytak el. Az eszmetörténész román nyelven tartott Szecesszió – stílus vagy mozgalom? című előadásában kifejtette, hogy mivel túlságosan sokfajta stílust nevezünk art nouveau-nak vagy szecessziónak, amelyek ugyanabban a korszakban és ugyanabból az indíttatásból születtek, ezért a szecessziót inkább mozgalomnak és nem stílusirányzatnak kell tekinteni. A szecessziósnak nevezett alkotók „tele voltak mindenféle ellentmondással: volt közöttük internacionalista és nemzeti is, volt közöttük funkcionalista és dekoratív, volt közöttük olyan, aki eltolta magától a történeti stílusú inspirációt, és volt olyan, aki kezdett visszatérni ezekhez” – fogalmazott az előadó, majd azzal folytatta, hogy mindezek tudatában az a helytálló, ha mozgalomnak tekintjük a szecessziót, amelyben a különböző irányzatoknak két közös tendenciája figyelhető meg: „mindig összművészeti koncepcióban gondolkoztak, minden, ami tektonikus művészet – építészet, iparművészet vagy képzőművészet – össze volt hangolva egymással. Másrészt valamilyen társadalmi változást igyekeztek előmozdítani. Modernizálni akarták a társadalmat. Az volt a központi tézisük, hogy a társadalmat művészi látásmóddal lehet jobbá és modernebbé tenni, és ebben a dologban mindannyian megegyeztek. Ez a szemlélet a 19. század utolsó évtizedétől nagyjából az első világháború kitöréséig tart”.

Az eszmetörténész korábban kérdésünkre válaszolva kifejtette, hogy a nagyváradi szecessziós építészetben is legalább öt- vagy hatfajta stiláris tendencia van jelen, amelyek mindegyikét szecessziónak nevezzük, és amelyekben nem a stiláris jegyek a közösek, hanem a jó értelemben vett ideológiai összefüggések, és az azok mentén kifejtett alkotói tevékenység.

A szombati nagyváradi programok délelőtt 10 órakor különböző alkotóműhelyekkel kezdődtek: a gyerekek és a felnőttek a Darvas–La Roche-ház mögötti sétányon festhettek Alexandra Comanici irányítása alatt, míg magában az épületben Mara Vida tartott alkotóműhelyt, melynek keretében a résztvevők a váradi szecesszióból inspirálódott ólomüveg-ablakokat készíthettek. Délután a Lüster Manufaktúra kézművesei szerveztek kerámia- és porcelánműhelyt a Darvas–La Roche-ház teraszán. A világnap egyik várt eseménye volt a Gustav Klimt életét bemutató film levetítése, amit az ebből az alkalomból és erre a napra megnyitott egykori Szabadság moziban lehetett megtekinteni. A filmet három alkalommal is levetítették a Fekete Sas palotában lévő egykori moziban, melynek előcsarnokát és egyéb belső tereit különböző fényekkel világították meg.

A városban egész nap nagy volt a sürgés-forgás, köszönhetően többek között az alapítvány idegenvezetőinek is, akik napközben és este is többször végigvezették az érdeklődőket a városnak azon a pontjain, ahol szecessziós épületek vannak, míg Remus Toderici a fotográfus szemszögéből mutatta be a várost azoknak az érdeklődőknek, akik bejelentkeztek erre az eseményre. A szecesszióra jellemző összművészetiség jegyében a zene sem maradhatott ki a programok közül: déli tizenkét és délután hat órától a nagyváradi filharmónia kórusa énekelt a Fő utcai Moskovits palota erkélyéről, a korzón megálló, hamarosan kisebb tömeggé formálódó hallgatóság pedig tapssal értékelte a muzsikát.

Az egész nap leglátványosabb és kétségkívül leginkább várt eseménye az esti fényjáték és immerzív kiállítás volt: a belváros különböző épületeit megvilágították, a Szent László templomra Gustav Klimt munkáiból inspirálódott képeket vetítettek rá, de nagyon látványosak voltak a BRD bankszékházon és a Poynar-házon kirajzolódó, különböző mozgó fényformák is.

A színház előtt egy nagy, kör formájú installációt helyeztek ki, és e körben szintén különböző dekoratív minták fényjátékai váltogatták egymást. Igen látványos volt a Stern-palota udvara is, ahol a rózsaszínben úszó kapualjon keresztül bejutva minden, a falak, a fák és a talaj is színes fénypöttyökkel volt díszítve.

Az érdeklődők nagy tömegekben járták a belvárost, hogy az összes látványosságot megnézzék. Az egész napos hangulatos eseményt Luiza Zan népszerű jazzénekesnő koncertje zárta, aki a színház mögött felépített kis színpadon lépett fel együttesével.