Balla Tünde
Huszonhét esztendő alkotótáborainak lenyomatait egyetlen kiállításba gyömöszölni szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás. Mert bár festőpalettánk korántsem teljes, válogatásunk azt az alkotói erőt sugározza, amit Hollósy Simon öröksége, a nagybányai festőiskola 1896-os létrejötte óta pulzál a világ felé tájról, térről, időről, Istenről. A második világháborúig kreatív szabadságban működő nagybányai festőtelep volt az a traszszilván művészeti kohó, amit Európa kortárs alkotó szellemisége táplált és tett korszerű széppé, ahol a plein airtől az avantgárdig minden áramlat sikerrel vetette meg a lábát, hadakozva a maga igazáért idehaza és Olaszország galériáiban, valamint a nagy párizsi szalonokban Matisse, Gauguin vagy Cézanne kortárs valóságaként.
A Kereszt-hegy lábánál nagyot változott a világ. Nagybánya középkori utcahálóján tisztes múltjuktól megfosztott bányászházházak sorakoznak, a város régisége immár kopottgúnyás magány rendetlenül odavetett paneltömbök terhével megrakodva, ám a festők százait megragadó szellemiségét, a táj istenadta szép vadságát, színeit, fényeit nem lehet kisöpörni. Ezt az európai művészeti kánonba beemelt örökséget vállalta fel Véső Ágoston nagybányai festőművész és Lugosi Mihály, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület misszióügyi tanácsosa 1996-ban, amikor a püspökség fennállásának 75. és a festőiskola létrejöttének 100. évfordulója alkalmából megszervezte első tájképfestő telepét. A Kárpát-medence legelhivatottabb művészeit vonzotta magához azóta a nagybányai táj, a figuratív festőknek azt a vonulatát, akik a világ isteni teremtettségére rácsodálkozva immár konzervatív hittel és lélekkel kapaszkodnak a Hollósy, Réti, Thorma, Ziffer, Krizsán, Mikola-féle lázadó, a 19. század végi és a 20. század első felének erdélyi piktúráját korszerűvé tevő, nagy festőgenerációkba. Az utódnemzedék alkotótáborainak „szülötteit” ez idő tájt a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület gondozza a Szentháromság Római Katolikus Esperesség támogatásával, ebből a több mint 300 művet számáló hagyatékból 33 művész közel 50 alkotását válogattuk kiállításunkba.
„…az igaz művészet által az ember több lesz, jobb lesz, az igaz művészet út az Istenhez” – hiszi és vallja a telepet vezető Véső Ágoston, akit még Nagy Oszkár korrigált, s aki, mint ívelő híd a jelen és a közelmúlt között őrzi Nagybánya szellemét. Az a fajta ihletett kísérletező kedv jellemzi e műveket és művészeket, ami a hajdani nagybányai festőiskolát is megtermékenyítette. Ez annak a tájnak a műve, melyben ott lakik az Isten, s annak a lélekperzselő felismerése, hogy ott lakik az Isten.
A kiállítás megnyitójára április 24-én, hétfőn 17 órakor kerül sor a püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben.
