A járványidőszak alatt, amikor az élet a világhálóra költözött, Vinczéné Pálfi Judit református lelkipásztor és kezdő szeniortánc-oktató – aki több mint húsz éve rendszeresen tornázik – új mozgásformák után kezdett kutatni. „Mindig szerettem mozogni, és a Covid-19 idején elkezdtem keresni valamit, ami mozgással kapcsolatos” – meséli.
Az interneten böngészve talált rá először egy szeniortáncot bemutató videóra, ami azonnal felkeltette az érdeklődését. Elkezdte keresni, kik állnak a kezdeményezés mögött, és így talált rá az osztrák, majd a magyarországi szervezőkre. Egy hosszabb szünet után újra megpróbálta elindítani a szeniortáncot Nagyváradon. Ennek során ismerkedett meg Radvánszky Edittel, a dunakeszi szeniortánc-oktatóval, aki „memória-nagykövetként” is dolgozik, munkáját pedig több díjjal elismerték.
– fogalmazott Vinczéné.
A lelkipásztor jelenleg a szeniortánc-oktatói képzést is végzi, amelyet augusztusban kezdett el. „Addig, amíg nem tudtam hol elvégezni a képzést, Bakó Magdolnához jártam Szilágyságba gyakorolni, aki már Budapesten végezte el az oktatói tanfolyamot. Nagyváradon a kezdeményezés még nagyon friss, de a hetekben rendszeressé váltak az alkalmak” – mondta.
A szeniortánc – mint fogalmaz – olyan mozgásforma, amely egyszerre fejleszti a testet, a lelket és az elmét. „Olyan közösségi tánc, ami intenzív agytornát igényel, és olajozva tartja az idegpályákat. Folyamatos tanulást jelent, ami fejleszti a kommunikációt, a koncentrálóképességet, és segít összehangolni a két agyféltekét. Nemcsak arról van szó, hogy gondolkodunk, melyik lábunkkal lépjünk, hanem közben megjelenik az öröm, a boldogság, hogy meg tudom csinálni, és ezzel együtt termelődnek az örömhormonok is” – magyarázta.
„Ha nem sikerül valami, nincs semmi gond: újrakezdjük, elismételjük. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az Alzheimer-kór megelőzésében 76 százalékos sikeraránnyal segíthet ez a fajta mozgásforma, ami az agytorna, a mozgás és az öröm hármasát ötvözi” – figyelmeztet.
Fotó: Facebook/Vinczéné Pálfi Judit
A váradi szeniortánc-foglalkozásokon kíméletes, de változatos mozgásformákat gyakorolnak. „Megjegyezhető koreográfiákat használunk, nincsenek benne akrobatikus elemek, hirtelen fordulatok, pörgés, ugrások vagy bonyolult forgások. A táncok vidám zenére, sokszor régi slágerekre zajlanak. A szeniortánc tehát mozgás, öröm és agytorna egyszerre, de úgy, hogy közben nem merülsz ki. Egy-egy alkalom egy órát tart, de volt már, hogy másfél órán át tanítottam, mert senki sem akarta abbahagyni. Az ember testileg és szellemileg is felfrissül” – meséli.
Mivel a magyar csoportokat osztrák oktatók képezik, a táncok jelentős része osztrák népzenére történik, de előfordul szerb és magyar népzene is.
„Bartók Ildikó, a program egyik magyarországi mozgatórugója azon dolgozik, hogy a magyar népzenei világot is beemeljük a szeniortáncba. Ő tapasztalta meg, hogy amikor idős emberek – köztük demenciával élők – magyar népzenére táncolnak, felelevenednek, visszatérnek az emlékek, együtt énekelnek. Ezért mi is azon vagyunk, hogy minél több magyar népzenére táncoljunk a jövőben” – tette hozzá Vinczéné.
A váradi csoport a Posticum dísztermében (Teiului utca 26. szám) találkozik szerdánként délután 16 órától. A belépő 30 lej, mivel a terembérlés költségeit is fedezni kell. Előzetes regisztráció nem szükséges, és nincs szigorú egészségi feltétel sem.
„Akinek például hajlama van a szédülésre, az inkább tartózkodjon, de mindenki maga tudja, mennyit bír. Aki elfárad, bármikor leülhet” – hangsúlyozza Vinczéné Pálfi Judit.
A résztvevők zömét jelenleg a 60–70 éves korosztály alkotja, de a szervezők minden 50 év feletti érdeklődőt szeretettel várnak. Vinczéné Pálfi Judit ugyanakkor szeretné, ha a 80 év felettieket is sikerülne megszólítani.
„Ma is találkoztam valakivel, akinek mondtam, hogy jöjjön bátran. Ő azt felelte, hogy már nehezen tud orientálódni, nem mindig tudja, melyik a jobb vagy a bal lába. Éppen ezért kellene eljönnie! A tánc segít fejleszteni a mozgáskoordinációt és a figyelmet” – tette hozzá.
A tapasztalatok rendkívül pozitívak: „Kezdetben kéthetente terveztük az alkalmakat, de a résztvevők kérték, hogy legyen hetente, ami mindent elmond a lelkesedésről. Akik eljönnek, nagyon megszeretik. Az elején persze nehéz, de amikor végigérünk egy táncon, mindenki önkéntelenül tapsol, mert annyira jó érzés, hogy sikerült. Én személy szerint addig, amíg szeniortáncolok, mindent ki tudok zárni az életemből. Boldog és felszabadult vagyok, és annyi örömhormon termelődik bennem, hogy máskorra is jut” – fogalmazott Vinczéné Pálfi Judit.
Dance
