Tóth Gábor
Nagyjából harmadával kisebb közönséget vonzott ez az ún. szimfonikus tangó, mint a nyári évadot nyitó korábbi (augusztus 11.) filmzenei koncert ugyanitt a vár belső udvarában. Bár szimfonikus tangónak volt meghirdetve ez a zenei est, alcímében ráadásul vokál-szimfonikusnak is, vokálisan egy énekesnőről volt itt szó, szimfonikus zenekart pedig mondhatni nyomokban tartalmazott, három fafúvóst és kevesebb mint húsz vonóst a Selis által énekelt argentin dalok könnyűzenei kísérete, melyet egyébként a zongorista Castro a műfajhoz illő és értő ízléssel meghangszerelt, amit pediglen a zenekar érzékletesen és tisztességgel tolmácsolt – és a körültekintő hangosításra sem lehet panasz.
Szűk ezren kísérték mindezt figyelemmel péntek este a várban. A programválasztás immár hagyományosnak mondható a filharmónia részéről, hiszen 2018 óta most negyedszer lépett itt fel különféle tangó- és könnyűzenei válogatásokkal Analia Selis, az Argentínában született, majd Romániába költözött énekesnő. Selis kifejezetten lírai megközelítésben áll ehhez az egyébként közismerten kontrasztos, zsigeri szenvedélyeket rengető tangóműfajhoz, de mivel a művésznő autentikus argentin szakértője és régi kutatója a tangóirodalomnak, el kell hinnünk neki, hogy e műfajnak valóban adekvát ez a kifejezetten szalonjellegű, visszafogott, már-már viktoriánus eleganciával viselt belsőégésű drámája is. Radu Popával, a Temesvári Filharmónia karmesterével másodszor léptek fel Váradon. Amellett, hogy Analia Selis ugyebár énekes szólistaként és konferálóként vitte vállain a késő estébe nyúló teljes produkciót (egy-két zenekari intermezzót leszámítva), a másik kulcsfigura és hangszeres kovász a jelek szerint itt Mariano Castro volt, aki, ahogy már írtuk, a produkció zenekari letéteményese, s emellett igazán tartalmas és nagyszerű szólókat hallhattunk tőle a kihelyezett digitális zongorán.
Dokumentálás végett, és azok kedvéért, akik esetleg lemaradtak a koncertről, soroljuk a teljes műsort (tangók mellett rokon műfajokat is, pl. milongákat, tangó-valcereket) – a spanyol szövegű tartalmakat Selis románul is összegezte. Bevezetőben Ástor Piazzolla Oblivion-részlet Benjamin Tagle Lara zarazába átvezetve (Ion Pribeagu román szövegével), a továbbiakban Nostalgias (Juan Carlos Cobián / szöveg Enrique Cadícamo), Flor de lino (Héctor Stamponi / Homero Expósito), Milonga Sentimental (Sebastián Piana / Homero Manzi), Los mareados (Juan Carlos Cobián / Enrique Cadícamo), Como dos extraños (Pedro Laurenz / José María Contursi), Mână birjar (Nell Martini / Dem Dubal), Se dice de mi (Francisco Canaro / Ivo Pelay), Adiós Nonino (zongora, Piazzolla), Nyár Buenos Airesben (zenekari, Piazzolla), El día que me quieras (Carlos Gardel / Alfredo Le Pera), Palomita blanca (Aneslmo Aieta / Francisco García Jiménez), Vrei să ne întâlnim sâmbătă seara? (Ion Vasilescu / Nicușor Constantinescu, Nicolae Vlădoianu), Cambalache (Enrique Santos Discépolo), Baldosa floja (Florindo Sassone, Julio Boccazzi / Dante Federico Gilardoni), Por una cabeza (Carlos Gardel / Alfredo Le Pera), El choclo – magyarul ismertebben Ne hagyd el soha… (Ángel Villoldo / Enrique Santos Discépolo, Marambio Catán). Ráadásként: La última curda (Aníbal Troilo / Cátulo Castillo) – Selis és Castro előadásában, majd zenekarral Libertango (Piazzolla).
