Gyenge minőségű fordításokra hívta fel a figyelmet a közösségi médiában egy nagyváradi anyuka, akinek a gyermeke ősszel kezdi meg a negyedik osztályt, és nyár előtt megkapta a negyedikes tankönyveket.
Kíváncsiságból forgatták át ezeket, majd az édesanya – aki egyébként fordító és
tolmács – felfedezte, hogy néhány kiadványban furcsa, magyartalan megfogalmazások vagy épp tájnyelvi kifejezések szerepelnek.
„Mondanom sem kell, hogy fordítás, nyilván románból. Magyartalan mondatszerkezetek (...), téves ragozások (...), feltehetőleg tájnyelvi szavak (a színek keverődnek? tűrd kettőbe?), képzavarok (a művész hozta létre a gyümölcsöt?), szóval egy vonatbaleset az egész. És senki ne gondolja, hogy nem az egész tankönyv ilyen, mert sajnos de, tele egyértelmű tükörfordítással (Meghívunk, hogy fedezd fel...) és egyéb nyelvi sutaságokkal” – fogalmazott.
Amellett, hogy fordítóként rossz minőségű munkának véli mindezeket, aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az ilyen jellegű szövegek minden bizonnyal rossz hatással vannak a gyermekek nyelvi fejlődésére.
A szóban forgó kiadvány címe: Vizuális művészetek és gyakorlati ismeretek. Az impresszumból kiderül, hogy a tankönyv fordítását két személy végezte, amellett pedig, hogy korrektor látta, lektorhoz már nem került a könyv a nyomtatás előtt. A kiadványban valóban számos furcsaságot lehet felfedezni, ilyenek a fejezetek címei is: Alkalmazott művészi téma, plasztikai téma. Elsősorban, itt a művészeti téma helyesebb kifejezés volna, ugyanakkor a plasztikai szóhasználat egyértelműen az „arte plastice” kifejezésből ered, ami magyarul valójában képzőművészet.
Fotó: Pikó Stefánia
A fordításban nagyon fontos a következetesség, ebben a kiadványban azonban ez is csorbát szenved: egy-egy oldalon a helyesebb megfogalmazásnak számító „alkalmazott művészeti téma” kifejezés szerepel, másutt azonban – és ebből van több – az „alkalmazott művészi téma” cím található.
Egy másik alcím szintén jól mutatja, milyen jellegű magyartalan megfogalmazásokról van szó: Körvonal mentén kivágás technikája. A meleg országok kifejezés is gyakran megjelenik egy alfejezetben, amely önmagában szintén furcsa – jóval helytállóbb volna a meleg éghajlatú országok kifejezés.
A pongyola szóhasználatok és megfogalmazások sorát hosszan folytathatnánk. Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy tulajdonképpen hogyan zajlik egy tankönyv lefordítása, magyar nyelvű változatának kiadása, illetve kinek a felelőssége
a fordítások minőségének ellenőrzése, és egyáltalán: kik a fordítók?
Közbeszerzési eljárással indul a folyamat
A tankönyvek elkészítése Romániában az oktatási minisztérium által kiírt közbeszerzési eljárással indul. A minisztérium meghirdeti a liciteket, amelyekre kiadók pályáznak – tudtuk meg Tankó Zita Bihar megyei óvónőkért és tanítókért felelős tanfelügyelőtől.
A romániai magyar elemi osztályok diákjai többnyire román nyelvről lefordított
tankönyvekből tanulnak. Csak azoknál a tárgyaknál készülhet eredeti magyar nyelvű könyv, amelyekhez külön kisebbségi tantervet dolgoztak ki:
Tankó Zita elmondása szerint számos összetevőn múlik, hogy végül milyen minőségű könyv kerül a magyar diákok kezébe. Ezek közül a legfontosabbak a kiadók, a fordítást szervezők és maguk a fordítók:
– mutatott rá. Konkrét példát is említett: volt olyan tankönyvfordítással foglalkozó kiadó, amelyiknél egyik munkatárs sem ismerte a magyar, ékezetes betűket, és az sem ritka, hogy a kiadó nem biztosít magyar anyanyelvű lektort, tehát korrektúrázás, lektorálás nélkül megy ki részükről a könyv.
Nagyon fontos az is, hogy a pedagógusok kellő időt és energiát szenteljenek a tankönyvek kiválasztására, hiszen a tanügyminisztérium a legtöbb tárgyhoz általában több változatot is elérhetővé tesz, amelyeket online, a manuale.edu.ro weboldalon lehet megtekinteni.
A tanfelügyelő fontosnak tartja, hogy a második, harmadik és negyedik osztályos pedagógusok közösen válasszanak, és alaposan fontolják meg a döntésüket, az adott
közösség igényeinek, tudásszintjének, a helyi sajátosságoknak megfelelően. Ez érvényes az V–XII-es tankönyvek kiválasztására is.
Az elsős tanítókra ez azért nem vonatkozik, mert az ő diákjaik megtarthatják a tankönyveket, míg a többi évfolyam „megörökli” azokat.
A tankönyvek ellenőrzése
A tankönyvek tartalmát és fordítását hivatalosan is ellenőrzik, de Tankó Zita szerint ez sem nyújt garanciát mindenre: „A tudományos referensek, akiknek a neveit a kiadványok elején lehet látni, kizárólag a román verzió tartalmát nézik, nem a fordítást. Utóbbi elbírálásánál fontos szempont, hogy mennyire pontos a szöveghűség.”
A nyelvhelyesség, a stilisztikai minőség így esetenként háttérbe szorulhat. A bizottságok nem állandó testületek, minden újabb pályázati kiírásnál újból felállítják őket. A bizottságba pedagógusok jelentkezhetnek akkor, amikor az erre vonatkozó kiírás érvényes. Ahhoz, hogy egy pedagógus bekerüljön az elbíráló bizottságba, nincs feltétlenül szükség különösebb képesítésre, de mindenképp meg kell felelnie a pályázati kiírás feltételeinek.
Bár létezik elbírálói képzés, amit például Tankó Zita tanfelügyelő is elvégzett, ezen egyáltalán nem kötelező részt venni ahhoz, hogy valaki jogosult lehessen a jelentkezésre.
A fordítások minőségére reflektálva említést tett azokról a tájnyelvi kifejezésekről is, amelyeket a cikkünkben említett kiadványban is fel lehet fedezni. A tanfelügyelő szerint különösen fontos, hogy a fordított tankönyvek nyelvezete az adott korosztály minden tagja számára érthető és egységes legyen. „Bár én is félig székely, félig csángó vagyok, ettől függetlenül nem engedhetjük meg magunknak, hogy tájnyelvi kifejezéseket használjunk. Nem vonja kétségbe senki ezeknek a nyelvjárásoknak a szépségét, de a tankönyvekben oda kell figyelni ezekre” – fogalmazott.
A tanfelügyelő mindehhez hozzátette: a könyvek elkészítésére, a fordításokra és minden ehhez fűződő munkára általában kevesebb idő áll a pedagógusok és kiadók rendelkezésére, mint amennyire valójában szükség lenne.
Mindezen tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy előfordulnak hiányosságok, ettől függetlenül azonban a tanfelügyelő úgy látja, összességében pozitív irányú fejlődés érhető tetten a tankönyvkészítésben és -kiadásban.
Mint kiderült, a tankönyvek fordítása a legtöbb esetben a pedagógusokra hárul, míg a kiadás és a megjelenés a kiadók feladata. Ez a sokszereplős és összetett folyamat azonban gyakran szűkös idő- és erőforráskeretek között zajlik, ami megnehezíti, hogy hibátlan, nyelvileg és szakmailag kifogástalan tankönyvek kerüljenek az iskolapadokba.
Dance
