Telt ház fogadta Nagyváradon a Hegedűs a háztetőnt
Közel hatvan éve töretlen sikernek örvendő musicallel érkezett Nagyváradra a szatmárnémeti Harag György Társulat, így szinte borítékolható volt, hogy nem okoznak csalódást a közönségnek. A Festum Varadinum keretében zajló 11. HolnapUtán Fesztiválon bemutatott előadás népszerűségét jelezte ugyanakkor az is, hogy telt ház fogadta a társulatot.

János Piroska

A zenés előadás központi alakja Tevje, a tejesember (Rappert-Vencz Gábor), aki már az első percekben lerántja a leplet a háztetőn egyensúlyozó hegedűs alakjáról: a nélkülözésben, nyomorúságban élő anatevkaiak mind hegedűsök a háztetőn, akik a körülményeik ellenére megpróbálnak örülni az életnek. Az egyensúlyt pedig, ami megtartja őket, a hagyomány követésében találják meg. A későbbiekben azonban épp ez a megtartó hagyomány lesz az, amin Tevje egyensúlyozni próbál. Az Istennel félig tréfásan perlekedő tejesember maga is kilép ennek kereteiből, állandóan tévesen, a saját furfangos gondolatainak teret adva idézi az Írást, ám ami ennél is lényegesebb: képes nyitott eszmével felülbírálni a hagyományokat. A merev szokások felett ugyanis győzedelmeskedik a lányai iránt érzett szeretet. Az identitást meghatározó hagyományok feladása, megváltoztatása azonban Tevjének sem megy könnyen. Legidősebb, Cejtel lányuk szerelemházasságába még könnyen beleegyezik, annál is inkább, mivel a kikosarazott, nálánál is idősebb, gazdag Lázár Wolfot ő sem kedveli. Hódel lánya és a más, haladó eszméket követő Percsik közötti kapcsolatot egy fokkal nehezebben fogadja el, de végül áldását adja a jegyességre, és nehéz szívvel, de belenyugszik lánya döntésébe is, hogy kövesse bebörtönzött jegyesét Szibériába. 

Forrás: Vigh László Miklós/Festum Varadinum

Az igazi, harmadik próbatétel azonban a harmadik lánya, Chavat és a Fegyka közötti vegyesházasság, amit Tevje már végképp nem tud elfogadni, olyannyira, hogy lánya (egy ideig) meghal számára. Az egyensúlyt a családon belüli események mellett külső történések is fenyegetik: a Cejtel esküvőjén történt „demonstráció”, amikor az oroszok szétrombolják az ünnepséget, csak előszele annak, ami az anatevkaiakra vár. Tevje szokásokhoz való hozzáállásával ellentétben a csendbiztos, bár kedveli a tejesembert, mégsem tud „kiskapukat” találni, a kiadott parancsnak nem tud ellentmondani. Az emberek kénytelenek búcsút inteni a sáros, rögös, de az otthonukként szeretett Anatevkának. Az előadás azonban nem a veszteség fájdalmával ér véget, hanem az újrakezdés reményével, még ha az összes vagyonuk is az, ami a tejesszekérre felfér. Tevje igazi kincse azonban a szívében rejlik, amivel indulás előtt képes megbocsátani a vegyesházasságban élő lányának is.
Az előadás dalait, köztük a talán mindenki által ismert Ha én gazdag lennék címűt, a közönség külön-külön megtapsolta. Az előadáson közreműködtek a Dinu Lipatti Filharmónia zenészei, zenei vezető Bakk Dávid László volt. A több mint háromórás musicalt a közönség szűnni nem akaró tapssal hálálta meg.

Forrás: Vigh László Miklós/Festum Varadinum

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben