Termeszthetők még a régi gyümölcsfajták? Ezeket a facsemetéket érdemes választani az őszi ültetéshez
Termeszthetők még a régi gyümölcsfajták? Ezeket a facsemetéket érdemes választani az őszi ültetéshez

Fotó: Szolár Éva

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Hiába szeretjük a régi gyümölcsfajták ízét, ha a fákról évekig nem szüretelhetünk. A betegségek és a megváltozott időjárás miatt ma már nem mindegy, milyen facsemetét választunk az őszi ültetéshez. Egyes hagyományos fajtákról érdemes lemondani, mások viszont továbbra is megbízhatóan teremnek, és az újabb nemesítések között is akadnak ígéretes választások.

Huszár Antalt, a Partiumi Falugazdász Hálózat gyümölcskertészét arról kérdeztük, mely gyümölcsfajtákat érdemes választani az őszi ültetési szezonban. A szakember több száz hobbikertre és nagyobb gyümölcsösre is rálát, ajánlásait pedig az ott szerzett tapasztalataira alapozza.

A Besztercei szilva már a múlté?

Bár a Besztercei szilva évtizedeken át a házikertek egyik legkedveltebb fajtája volt, a vírusfertőzések miatt Huszár Antal szerint ma már nem érdemes új fát ültetni belőle. A szakember elmondta, sokan próbálják megmenteni vagy újra meghonosítani ezt a kiváló ízű, lekvárfőzésre is alkalmas fajtát, ám

a szilvahimlő mellett számos más vírus is megtámadta, amelyek közül egyesek látható tünetek nélkül gyengítik a fát, és a terméshozamot is jelentősen visszavethetik.

Az idei év ugyan kivételesen kedvező volt a Besztercei és több más régi szilvafajta számára, a virágzás idején uralkodó időjárásnak köszönhetően sok gyümölcs kötődött, ez azonban nem változtat azon, hogy a termésbiztonságuk hosszabb távon bizonytalan.

Idézet
„Aki gyümölcsfát ültet, aligha szeretne öt-hat vagy akár tíz évet várni egy kiadós szüretre”

– érzékeltette a problémát a gyümölcskertész.

Fotó: Vegyszermentes kertek/Facebook

A Besztercei helyett elsősorban a Stanley és a Cacanska Lepotica fajtákat ajánlja, amelyek tapasztalatai szerint kevés gondozással is megbízhatóan teremnek, gyümölcsük pedig lekvárfőzésre és más feldolgozásra egyaránt alkalmas. Az újabb nemesítésű fajták közül a Top sorozathoz tartozó Toptaste-t emelte ki, amelyről a gyümölcs minősége, a betegségekkel szembeni ellenálló képessége és a termésbiztonsága alapján is kedvező tapasztalatokat szerzett.

A Florina még az aszályban is csodálatra méltóan remekel

Az egykor rendkívül népszerű Jonathán alma mára azok közé a fajták közé került, amelyek telepítését Huszár Antal már egyáltalán nem ajánlja, noha gyümölcsének íze továbbra is sokak számára kedves.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi hagyományos almafajtáról le kellene mondani,

hiszen az Idared továbbra is megbízhatóan terem, és a térségünkben jól ismert sóvári, valamint a batul és a húsvéti rozmaring is viszonylag jól alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Fotó: Szolár Éva

Utóbbiak közül a batul már nem teljesít úgy, mint huszonöt évvel ezelőtt, a húsvéti rozmaring viszont ma is biztonsággal termeszthető, a sóvári pedig ellenálló képessége mellett jó ízével is kitűnik – magyarázta a gyümölcskertész.

Az újabb almafajták közül a Florinát tartja az egyik legjobb választásnak azok számára, akik nem szeretnének sok időt fordítani a növényvédelemre, mivel a kötelező gondozási munkák mellett is szép termést hoz, még az aszályos években is. Hátránya ugyanakkor az erőteljes növekedés, amellyel a fa helyigényének és metszésének megtervezésekor számolni kell.

A Golden szintén termeszthető, ám a varasodásra való fogékonysága mellett a túlzott terméskötés is gondot okozhat, mert ha a sok apró gyümölcsöt nem ritkítják meg időben, azok kinevelése jelentősen legyengítheti a fát, és a következő évek termésére is hatással lehet.

Van olyan körtefa, amely szívós, mint a csalán

A körtefajták kiválasztásánál elsősorban azt érdemes mérlegelni, hogy

mennyi gondozást vagyunk hajlandók vállalni a kiváló ízű gyümölcsért, hiszen a legkedveltebb fajták nem feltétlenül a legellenállóbbak is egyben.

Huszár Antal elmondta, hogy személyes kedvence a Vilmos körte, amelynek ízét nehéz felülmúlni, ugyanakkor a baktériumos tűzelhalás ezt a fajtát is veszélyezteti, különösen akkor, ha a júniusi és júliusi időjárás kedvez a betegség terjedésének.

A szakember szerint annak, aki hajlandó rendszeresen metszeni és szükség esetén permetezni a fáját, továbbra is jó választás lehet a Vilmos, a Conference vagy a hozzá ízben hasonló Packham's Triumph.

Fotó: Facebook

Akik viszont kevés gondozással is megbízhatóan termő körtefát szeretnének, azoknak a román nemesítésű Napocát vagy a magyar nemesítésű Ilonkát ajánlja a gyümölcskertész, mivel tapasztalatai szerint ezek a fajták permetezés nélkül is rendszeresen hoznak termést. Mindkettőnek kellemes az íze, hátrányuk azonban, hogy nyári érésűek, gyümölcsük hamar leérik, és csak rövid ideig tárolhatók. Huszár Antal szemléletes hasonlattal érzékeltette ellenálló képességüket. Szerinte

ezek a körtefák olyanok, mint a csalán, különösebb törődés nélkül is megélnek és teremnek.

Fotó: Facebook

A cseresznyénél a régi fákban és az oltásban bízhatunk

A cseresznyefák esetében különösen felértékelődtek azok a régi, helyben fennmaradt fajták, amelyek évtizedek óta bizonyítják, hogy képesek megbirkózni vidékünk változó éghajlati viszonyaival.

Huszár Antal szerint érdemes olyan, legalább harminc–hatvan éves, terebélyes cseresznyefákat keresni, amelyekből oltóvesszőt lehet gyűjteni, és ezekkel vadcseresznye alanyra oltott facsemetéket nevelni.

Ilyen fákkal például a régi szőlőhegyeken is találkozhatunk, és bár a pontos fajtanevük többnyire már nem ismert, hosszú életük és ellenálló képességük miatt értékesek lehetnek az új telepítéseknél.

A gyümölcskertész továbbra is a vadcseresznye alanyt részesíti előnyben,

ugyanakkor tapasztalatai szerint önmagában ez sem jelent garanciát a sikerre, hiszen az újabb nemesítésű fajták még ilyen alanyon is gyengén teljesíthetnek.

A közismert cseresznyefajták között is jelentős különbségeket tapasztalt a szakember, aki a Carmen, a Katalin és a OneBig fajtákat viszonylag jó termésbiztonságuk miatt ajánlja, a Bigarreau és a Germersdorfi telepítését viszont jóval bizonytalanabbnak tartja. Elmondása szerint a Bigarreau az elmúlt években gyengén teljesített, és a környéken kiszáradt cseresznyefák jelentős része is ehhez a fajtához tartozott, amit a vírusfertőzésekre való érzékenységével is összefüggésbe hoz. A Germersdorfi esetében még változatosabbak a tapasztalatai, hiszen előfordul, hogy az egyik kertben szépen fejlődik és bőségesen terem, néhány házzal arrébb viszont kiszárad.

Ha most kellene gyümölcsöst telepítenie, Huszár Antal a szilvák közül a Stanleyt, az almák közül a Florinát, a körték közül a Napocát, a kajszik közül pedig a Kyotót vagy a drágább, de ízletesebb Porticit választaná. Cseresznyéből elsősorban egy régi, helyben bevált fajtát oltana vadcseresznye alanyra, ennek hiányában pedig a Besztercei korait ültetné.

A kajszibarack nagy dilemmája: legyen finom, vagy teremjen is?

A kajszibarack esetében talán a legnehezebb lemondani a régi, jól ismert fajtákról, hiszen a magyar kajszi és a gönci barack jellegzetes ízét az újabb nemesítésű fajták többsége meg sem közelíti, termesztésük azonban a gyakori tavaszi fagyok és a betegségek miatt egyre bizonytalanabb.

Huszár Antal szerint

a hagyományos fajtákat nemcsak a fagykár veszélyezteti, hanem a gutaütés és a monília is, így előfordulhat, hogy egy-egy fa csak négy-öt évente hoz számottevő termést.

Fotó: Vegyszermentes kertek/Facebook

A szakember saját tapasztalatai alapján a Kyoto, a Cunami és a Bergarouge fajtákat tartja ellenállóbbnak, amelyek a kedvezőtlen időjárást és a betegségeket is jobban viselik. Mint elmondta, látott olyan gyümölcsöst, ahol az egymás mellett álló fák közül ezeken a fajtákon szépen megmaradt a termés, a magyar kajszin viszont alig volt gyümölcs.

A nagyobb termésbiztonságnak ugyanakkor az íz tekintetében ára lehet,

amit a gyümölcskertész a saját Cunami fájának példájával érzékeltetett. Bár egy alkalommal egy egész láda kajszit vitt haza róla, a család mégsem fogyasztotta olyan szívesen, mint a hagyományos magyar kajszit, mert hiányzott belőle az a különleges ízélmény, amely miatt az ember újra és újra megkívánja a gyümölcsöt.

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan ellenállóbb fajta, amely ízben is felveszi a versenyt a magyar kajszival, ironikusan megjegyezte, hogy ezt nehéz megítélnie, mert olyan ritkán terem nálunk a kajszi, hogy kevés alkalma van összehasonlítani a fajtákat. A lehetséges alternatívák között ugyanakkor megemlítette a Porticit, amely szerinte ízben már megközelíti a magyar kajszit, bár a facsemetéért többet kell fizetni.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben