Pap István

Három napon át változatos programokkal készültek a Középkori Fesztiválra meghívott hagyományőrző egyesületek, hogy visszarepítsék az embereket régmúlt korokba. Az időutazás helyszíne a vár és a vársánc volt, de a résztvevők csütörtökön este a városba is „kimerészkedtek”. Rendezett sorokban vonultak ki a várból a Szent László térre, ahol a lovagi torna Európa Bajnokság négy résztvevője a középkori lovagi hagyományoknak megfelelően letette az ilyenkor szokásos esküt a főtéren összegyűlt érdeklődők gyűrűjében, majd a felsereglők, ahogy jöttek, úgy vonultak vissza szálláshelyükre.

Pap István

A Középkori Fesztivál három napja alatt általában ugyanazok az események zajlottak az arénának nevezett keleti vársáncban. A szervezők arra gondoltak, hogy a kilátogatók lehetőleg minél több eseményt láthassanak, ezért ugyanazokat a programokat a három napon különböző időpontokban rendezték meg. Az időjárás azonban nem feltétlenül kedvezett sem a résztvevőknek, sem az érdeklődőknek, ugyanis a délelőtti és a kora délutáni órák rekkenő hőségében alig néhányan merészkedtek ki a várba, így péntek délelőtt kevesen látták a pajzzsal és karddal felfegyverzett páncélosok bajvívását és a nomád játékokat, melyeket a Kalotaszegi Turul Egyesület mutatott be három napon át, felelevenítve a népvándorlások korát és a sztyeppei népek harcmodorát. A harcosoknak köszönhetően lovas íjász bemutatót, különböző lovas fegyveres ügyességi vetélkedőket láthattunk, szombat délután pedig a nomád népek kedvelt sportját, a lovaspólóhoz hasonlító köbörét játszották. A lovasok két csapatot alkottak, mindkét csapatnak volt egy kosárból álló „kapuja”, a „labda” pedig egy összegöngyölt báránybunda volt. A csapatok legalább két átadás, mai sportnyelven szólva passz után kísérelhették meg az ellenfél kosarába bedobni a báránybundát, ami nagyon nehéz feladat volt, hiszen a védekező csapat lovasai körbeállták a saját kosarukat. A meccset az a csapat nyerte, amelyik háromszor betalált az ellenfél kosarába. 

Esténként viszont megélénkült az élet a vársáncban, a kellemessé váló időjárás kicsalogatta az érdeklődőket, akik rengeteg érdekességet láthattak a bábeli nyelvzavarban: a magyar és a román mellett gyakran felhangzott szlovák, horvát, spanyol és persze francia beszéd is, hiszen a meghívott hagyományőrzők nem kevesebb mint hét országból érkeztek, hogy bemutassák a középkori világ egy-egy szegmensét. A legérdekesebb talán a középkori kovácsműhely volt, ahol a felizzított vasból kikalapálták a különböző fegyvereket, de be lehetett tekinteni a jurtákba, vagy a királyi, lovagi sátrakba, máshol kardvívó és íjász leckéket vehettek az emberek, megint máshol kipróbálhatták azt, hogy mennyire tudnak gólyalábakon járni. A vársánc látványosságainak megtekintése után, illetve egy-egy bajvívás, bemutató, csata közötti szünetekben a nézők a fejedelmi udvarban kialakított vendégváró helyen meríthettek új erőt az itteni étkezőkocsikból és italmérésekből fesztiváláron vásárolt ételekkel, italokkal.

Látványos program

A három nap egyik leglátványosabb programja a „nagy csata” volt. Ha nem is voltak háromszázan, mint ahogy azt beharangozták, de százötven harcos felsereglett az arénában, és az első két napon olyan időpontban rendezték meg a csatát, amikorra a hőség is enyhült valamelyest, így több néző kísérte figyelemmel a két király csatáját. A két hadviselő fél palánkok mögött sorakozott fel, majd amikor kezdetét vette a harc, íjászok lőtték nyilaikat egymásra, ágyúdörgés is hallatszott, a nők káposztával dobálták az ellent, a páncélosok teljes harci felszerelésben estek egymásnak, a kimerült, sebesült küzdőknek pedig a lovas harcosok adták meg a kegyelemdöfést, és a tömegjelenetekben felvert sűrű por csak fokozta a háborús hatást. A nagy csata egy órája alatt több rohamot is eljátszottak a résztvevők az ámuló nézők nagy örömére. A leginkább várt esemény mégis a Lovagi Torna Európa-bajnokság volt. Négy bajvívó lovas dárdacsatát vívott egymással, igaz, szombatra már csak hárman maradtak, a döntőt vasárnap este tartották. A küzdők teljes páncélzatban vívtak egymással, egy-egy ilyen páncélzat elérte az ötven kilót, a fából készült dárda pedig tizenkét kilós volt, így nagyon fontos szerep jutott a fegyverhordozóknak, az ő segítségük nélkül ugyanis a lovagok szó szerint mozdulni sem tudtak. A lovasok előreszegezett dárdával lovagoltak a tőlük telhető legnagyobb sebességgel egymás felé, az nyerte a fordulót, aki a fából készült dárdáját el tudta törni az ellenfél pajzsán.

Tegyünk még említést a Hollóének együttesről, mely a szombati nap folyamán a vár több pontján felbukkanva muzsikált, és ők vezették fel a szombat esti lovagi tornát is. Vidám, szórakoztató esemény volt a középkori sakk, nagyon látványos volt a péntek esti tűzsonglőrködés, e két utóbbi eseményt szombat este sajnos elmosta a viharos erejű esőzés. Az emberek az eső elől a várépületbe, az árkádok alá, vagy a fejedelmi udvarban felállított sátorponyvák alá húzódtak be; az egyik ilyen sátorlap alatt a Hollóének együttes muzsikált tovább, lelket öntve a nagy esőtől megszeppent közönségbe. Végezetül feltétlenül meg kell jegyezni azt, hogy a Nagyváradi Közszállítási Vállalat elégtelenre vizsgázott a szombati napon, mert este tíz óra után, körülbelül fél tizenegykor a legnagyobb esőben már sem busz, sem villamos nem járt a Sebes-Körös jobb partjára, cserben hagyva a megállókban, a tömbházak átjáróiban az eső elállását és a járatokat váró fesztiválozókat.