Szűcs György
A csütörtöki, majd a pénteki előadások felszólalói is mind azt igyekeztek erősíteni, hogy érdemes eme szőlőfajtával foglalkozni. Horváth Béla, a községközpont, Szalacs polgármestere köszöntőjében arra a lehetőségre biztatta a gazdákat, hogy aki csak teheti, próbáljon meg időt és energiát fektetni a borászatba. Ugyanis a helyi turizmus lenne az egyik lehetőség arra, hogy irányt és kitörési lehetőséget biztosítson a községnek. Ezt erősítendő, a település több pontján is táblák jelzik a közelben levő pincéket, a tulajdonosok elérhetőségével. Ennek gyakorlati haszna az, hogy az érkező vendégek könnyebben megtaláljanak egy-egy helyi borosgazdát, hiszen sajnos nem minden esetben sikerül(t) „összekötni” az érdeklődőket azokkal, akik bort készítenek vagy értékesítenek. Pincéből pedig akad bőven, nem véletlen, hogy „az ezer pince falujaként” határozzák meg magukat. Mindezek gyakorlati bemutatása csütörtök délután már a szalacsi tájház szomszédságában történt.
Lokális értékek egy globális piacon
A vendégeket a tájház alapítója, dr. Kéri Gáspár és a szalacsi asszonykórus várta a továbbiakban. A pincesoron pedig az illusztris vendégek jelenlétében felavatták az első irányt és eligazodást segítő táblát, amelynek felirata: „Vigyázat, pincesor”. A borlovagokat ezután a pincék előtt népdalokkal várta az asszonykórus, majd Kéri Gáspár bemutatta a fifikás pinceajtók nyitásának technikáit. Itt derült ki, hogy voltaképpen, ha valaki talál egy elhagyott kulcsot, az még mindig nem garancia arra, hogy azt használni is tudja. Sok apró technika és tiltók pontos feloldása vezet el a hordókig. A pincetípusok, és azok fedési technikáinak ismertetése után következett a nedűk ízlelgetése.
Ahogy az alcím is jelezte, helyi értékek versengnek a világpiacon, ami, mint ahogy a turizmusra, úgy a borokra is érvényes. A pénteki előadások ezt a témát is igyekeztek érinteni az ottományi Komáromi kúriában. Heit Lóránd, az érmelléki bakator program vezetője, a kezdeti visszahonosítási nehézségektől, egészen napjainkig bezárólag vázolta a bakatorral kapcsolatos meglátásait. Mint fogalmazott, a tíz évvel korábban vizionált lehetőségek lassan találkoznak azzal, ami a hétköznapokban is tetten érhető. Ugyanis egyre többen próbálják meg a korábban őshonos szőlőt visszatelepíteni és abból jó bort előállítani. Ezt mindegy kiegészítve Pálfi Noémi borszakértő osztotta meg tapasztalatait, emlékeit arról, hogyan is leltek támogatásra bihari és hajdú-bihari vezetők körében a szőlővesszők megvásárlásakor, elosztásakor. Dr. Balla Géza egyetemi tanár, borász előadásában felvázolta a teljes romániai borásztársadalom előtt álló kihívásokat, az európai támogatási rendszer működésétől kezdve egészen az értékesítés problematikáján keresztül, pontos hivatkozásokkal az évi statisztikákat illetően. Mint elhangzott, a járvány utáni időszakot bizakodva kezdték a termelők, mindezt olyan körülmények között, hogy voltaképpen nálunk a legalacsonyabb a hektáronkénti támogatás összege (összehasonlítva például a francia, a spanyol vagy akár az osztrák gazdákkal, ez az összeg szinte a fele annak, amit a nyugati termelők kapnak). Ha jó évet tud maga mögött a gazdaság, akkor is nehézkes a piacon megmaradni, nemhogy nyereséget termelni. Személyes történeteken át tudhattuk meg, hogy egy nagykereskedőnél milyen „áron” juthatunk hozzá hazai minőségi borokhoz. Másként fogalmazva: a kereskedőlánc az, ami megszabja a polcokra való jutás feltételeit. A világjárvány és a vendéglátóipar közötti kapcsolatok nem igényelnek magyarázatot, mindezt pedig csak tetézi, hogy a futárszolgálatokat sem hatja meg különösen a törékeny tárgyak épségben történő célba juttatása. Akkor mégis miért csinálja ezt az ember? – tette fel a költői kérdést az előadó, amire racionális magyarázatot nem találni. Így nem marad más, mint a szenvedély és a szeretet, ami a kis iparágat valójában működteti.
Tiszteletbeli borlovagok és emléklapok
Az előadások után az ottományi kúria pincéje előtt történt a borkóstolás. A helyi és környékbeli borászok itt mutatták meg magukat a közönségnek. Érkeztek borok Bihardiószegről, Micskéről, és persze helyből is. A mustra után díjak és elismerések átadása következett, mindazoknak, akik aktív szerepet vállaltak részben a bakator, részben a helyi szőlőművelés terén nyújtott erőfeszítéseikért. Így dr. Kéri Gáspár (Székelyhíd), Heit Lóránd (Diószeg), Pálfi Noémi (Diószeg), Maurer Oszkár és dr. Balla Géza részesültek elismerésekben a borlovagok elnökségétől. A folytatásban a gasztronómia kapta a főszerepet és népdalaink közös éneklése. Mielőtt azonban szállásaikra visszatértek volna a vendégek, arról sem feledkeztek meg, hogy hálájukat kifejezzék, mind a vörös-, mind pedig a fehérborokhoz illő sült és füstölt étkekért. A tanácskozás szombaton, Diószegen folytatódott.
