A régi fémszerkezet a turisták, fotósok és a helyiek körében is rendkívül kedvelt technikai és vizuális szimbólum volt, amely a vadregényes és gyönyörű Sebes-Körös-szurdok bejáratát jelezte – írja Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke a Bihari Naplónak eljuttatott összeállításban.
A híd története és építése
A Nagyvárad és Kolozsvár közötti vasútvonalat eredetileg 1870 szeptemberében adták át.
Munkások százai néztek szembe a mindennapi veszélyekkel, a földomlásoktól és a munkabalesetektől kezdve a betegségekig és a fizikai kimerültségig. Sokan közülük már meg sem érhették, hogy az első vonat végiggördüljön a síneken. Hogy ezeknek az embereknek az áldozata ne merüljön feledésbe, a közeli köröstopai (Topa de Criș) ortodox templom udvarán egy emlékművet emeltek őseink 1870 végén.
Fotó: Dan Bodea
A helyiek által „vashídként” ismert fémszerkezet a révi zónában azonban később, az 1940-es évek végén (a második világháború után) készült el, hogy megerősítse a régió szempontjából létfontosságú vasúti összeköttetéseket. A hidat masszív fémszerkezetként (rácsos tartós hídként/grinzi cu zăbrele) tervezték, ami nagyon népszerű technika volt a múlt század vasútmérnöki tudományában. Ez biztosította azt az óriási teherbírást, amely a Kelet-Erdélyt az ország nyugati részével összekötő személy- és tehervonatok megtartásához kellett.
A turisták tájékozódási pontja
A híd mesebeli tájon helyezkedett el, pontosan ott, ahol a Sebes-Körös folyó kilép a szurdokból.
Vasútbarátok (úgynevezett trainspotterek) és turisták egész generációi fotózták a CFR szerelvényeit, miközben áthaladtak ezen a vashídon, a háttérben az erdővel borított mészkősziklákkal és a folyó sebes vizével.
Korszerűsítés és bontás
A vasútvonal korszerűsítésére indított hatalmas projekt keretében a régi híd már nem felelt meg a modern sebességi (akár 160 km/óra) és súlyhatároknak, valamint a magasfeszültségű vezetékek kiépítéséhez (villamosításhoz) szükséges technikai követelményeknek sem.
Fotó: Dan Bodea
– zárta sorait Hasas János.
Fotó: Dan Bodea
Csíkszék
