A játékosok készségesen válaszoltak a Bihari Napló kérdéseire, így hamar kiderült, hogy valamennyien Srí Lankáról érkeztek, jelenleg Nagyváradon dolgoznak, szabadidejükben pedig annak a sportágnak hódolnak, amely hazájukban legalább akkora népszerűségnek örvend, mint nálunk a labdarúgás. A résztvevők felkészültsége és felszerelése között meglehetősen nagy különbség mutatkozott. Akadt, aki szinte teljes, profi felszerelésben lépett pályára, és a különleges alakú ütők is megfeleltek a nemzetközi szabványoknak, mások egyszerű utcai ruhában kapcsolódtak be a játékba. A tudás sem volt egyforma, a rutinosabbak szinte minden dobást magabiztosan eltaláltak, még akkor is, ha a labda egyet-kettőt pattant előttük, de olyan játékos is akadt, aki egymás után jó néhány alkalommal csak a levegőt suhintotta meg.

A hangulatot ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta, a Fogarasi utcai alkalmi pályán nem világbajnoki pontokért, hanem a közös játék öröméért ragadtak ütőt. Kérdésünkre azt is elmondták, hogy a labdarúgás és más sportágak különösebben nem érdeklik őket, Srí Lankán a krikett az első számú sport.

Arra már kitérő válaszokat kaptunk, hogy melyik vállalatnál és milyen munkakörben dolgoznak, de a történet szempontjából ennek talán nincs is jelentősége. Annyi nyitott szemmel járva is észrevehető, hogy az utóbbi években egyre több távoli országból érkező munkavállaló jelent meg Váradon. A gazdasági bevándorlók nemcsak munkaerejüket, ételeiket és szokásaikat hozzák magukkal, hanem kedvenc időtöltéseiket is. A globalizáció egyik sajátos helyi lenyomata, hogy miközben a város sportpályáin futballoznak, kosárlabdáznak vagy teniszeznek, néhány száz méterrel arrébb már egy Srí Lanka-i társaság védi a krikettkapukat.

A krikett első pillantásra bonyolultnak tűnhet, az alapgondolata azonban viszonylag egyszerű. A dobó játékos a három karóból és a tetejükre helyezett két kis pálcából álló kaput próbálja eltalálni. Az ütőjátékos igyekszik ezt megakadályozni, majd minél messzebbre küldeni a labdát. Amíg az ellenfél mezőnyjátékosai visszajuttatják azt, az ütők futásokkal gyűjthetnek pontokat.

A labda kemény, bőrrel bevont parafagolyó, amely komoly sérülést is okozhat, az ütő jelenlegi, lapos formáját pedig a 19. század közepe óta használják. A mérkőzések hossza a választott játékmódtól függ. A hagyományos tesztmérkőzés akár öt napig is eltarthat, míg a népszerű Twenty20-változat nagyjából három óra alatt befejeződik. A Fogarasi utcában természetesen nem a sportág valamelyik szigorúan szabályozott nemzetközi változatát játszották.

Régi-új sport Romániában

A krikett Romániában sem teljesen ismeretlen. Az első feljegyzett mérkőzést 1893 júniusában játszották Brajlán, a bukaresti és a helyi csapat között. A találkozón állítólag Erzsébet királyné, I. Károly román király felesége is jelen volt. A sportág még két-három évtizedig fennmaradt az országban, majd a háborúk és a kommunista rendszer idején gyakorlatilag eltűnt. Az újjászerveződés a 21. században kezdődött. A Román Krikettszövetséget 2009-ben alapították meg, az ország 2013-ban társult, 2017-ben pedig teljes jogú társult tagja lett a Nemzetközi Krikett Tanácsnak.

A korábbi tudósítások után kutatva Nagyváradon sem hivatalos klub működésének, sem egyszerű bemutató mérkőzésnek nem találtuk nyomát, bár valószínűsíthető, hogy az arisztokratikus sportok iránt fogékony váradiak valamilyen formában a krikettet is kipróbálhatták. A sportág egyetlen korábbi helyi említése is csak a 2010-es évekből származik, a Nagyváradi Egyetem külföldi hallgatóinak szervezete egy több hétvégés sportprogram részeként krikettversenyt is meghirdetett. A most látott mérkőzésről tehát nem állíthatjuk biztosan, hogy az első volt a városban, de alighanem kevesen mondhatják el magukról, hogy korábban élőben láttak krikettezőket Váradon. A sportág hamarosan még nagyobb figyelmet kaphat, hiszen 128 év után visszatér az olimpiai programba, a 2028-as Los Angeles-i játékokon rövidített formában rendeznek majd krikett-tornát. A világ második legnépszerűbb sportágának rajongótáborát mintegy két és fél milliárd emberre becsülik.

A krikettben még a rövidnek számító összecsapás is órákig tarthat, a játékosok pedig láthatóan nem siettek sehova. Az ütő csattant, a labda hol a köveken, hol egy fűcsomón pattant meg, a többiek pedig hangosan biztatták egymást. Ami Srí Lankán mindennapos látvány, az Váradon egyelőre különlegesség, de könnyen lehet, hogy egyre kevésbé lesz az.