A mérkőzés után a múlt héten, 16 év után leköszönő Cristian Achim vezetőedző úgy fogalmazott, hogy nagyon szép, ugyanakkor kifejezetten idegőrlő találkozó volt, amelyet nem ajánlana a szívbetegeknek. Elismerően beszélt az ellenfélről, kiemelve, hogy a marosvásárhelyi csapat kivételes teljesítményt nyújtott, és szinte minden egy az egy elleni helyzetben felülmúlta az övéit, ráadásul nehéz dobásokat értékesítettek, mind két-, mind hárompontos távolságból. Hozzátette, hogy rég nem látott olyan együttest, amely ilyen hatékonyan játszott volna ellenük az egyéni párharcokban, és ezért külön gratulált az ellenfélnek.

Achim hangsúlyozta, hogy saját játékosai legnagyobb érdeme az volt, hogy nem adták fel, és képesek voltak megfordítani a mérkőzést. Mint mondta, ez a legfontosabb, és külön kiemelte csapata hozzáállását, valamint azt, hogy minden labdáért harcoltak. Megjegyezte, hogy voltak kihagyott tiszta dobóhelyzeteik, de szerinte ezek a kupamérkőzések sajátosságai. Úgy vélte, a fordítás annál értékesebb, mert egy ponton nagyon nehéznek tűnt visszajönni a meccsbe. A vezetőedző szerint a sok támadólepattanó kulcsszerepet játszott a győzelemben, ugyanakkor rámutatott arra is, hogy csapata sokszor túl messzire játszik a palánktól, és kevés betörést vállal. Elmondása szerint amikor sikerült bejutni a palánk alá, abból rendre kosár született, és bár ezt folyamatosan gyakorolják edzéseken és videóelemzések során, még nem valósítják meg olyan hatékonyan, ahogyan szeretné.

Úgy fogalmazott, a csapat és a közönség együtt alkotott egységet, és a lelátóról érkező biztatás különösen a nehéz pillanatokban segítette a játékosokat. Biztosra vette, hogy a drukkerek a döntőben is a csapat mellett állnak majd.

Arra a kérdésre, miért maradt el a mérkőzés utáni hagyományos „pacsizás” a szurkolókkal, Achim elmagyarázta, hogy az egymást követő napokon rendezett kieséses mérkőzések miatt a legfontosabb a játékosok mielőbbi regenerációja. Hozzátette, hogy bár személy szerint nem kedveli ezt a döntést, szakmai szempontból szükségesnek tartotta, hogy a csapat minden energiáját a felépülésre és a következő mérkőzésre való felkészülésre fordítsa.