Nagyvárad életében 1944 eseménydús és megpróbáltatásokkal teli esztendő volt, a Nagyváradi AC történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy magyar bajnoki címet szerzett, ám a késő őszi háborús események hamarosan új korszakot nyitottak a város történetében. Ebben a zavaros időszakban látta meg a napvilágot Knézy Jenő, aki augusztus 19-én született Váradon. Édesapja, dr. Knézy Jenő a városban dolgozó szülész-nőgyógyász, fül-orr-gégész és fogorvos volt, ám a háború vége felé a család Tolnára költözött, ahol az édesapa a helyi kórház igazgató főorvosaként dolgozott, megbecsült és elismert szakemberként. Jenő az édesapa negyedik házasságából született, édesanyja, Barta Gertrúd pedig élete végéig mellette állt.
Fotó: Csibi Szilvia
Tolna után Kiskunhalas következett, de Knézy érettségijét már Budapesten szerezte meg a Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulójaként, miután a fővárosba költözött nagymamájához. Ekkor már aktívan kosárlabdázott, sőt 1961–62-ben a magyar ifjúsági válogatott tagja is volt, posztját tekintve bedobóként. Az agrártudományi egyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, diplomáját 1969-ben szerezte meg, és még ugyanabban az évben vette feleségül Máthis Zsuzsannát, akivel két gyermekük született: Beatrix (1971) és Jenő (1972).
Gépészmérnöki diplomával a Mezőgazdasági Gépgyárban dolgozott üzemmérnökként, amikor több ezer jelentkező között sikerrel pályázott a Pályabelépő sportriporter-versenyre, és 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. Pályafutása során hét nyári olimpiáról tudósított, az első az 1972-es müncheni játékok voltak, érdekesség, hogy mindössze három magyar aranyérmet kommentált: 1992-ben, Barcelonában a női kajaknégyes győzelmét, 2000-ben, Sydneyben Kovács Ágnes 200 méteres mellúszásban aratott sikerét, valamint a férfi vízilabda-válogatott diadalát.
Fotó: NLC
Emellett nyolc labdarúgó-világbajnokság, valamint számos világ- és Európa-bajnokság mérkőzéseit közvetítette, hangja pedig idővel a magyar sportközvetítések egyik legkönnyebben felismerhető és legemlékezetesebb védjegyévé vált.
Hosszú éveken át a BEK, majd később a Bajnokok Ligája döntőit is az ő tolmácsolásában hallhatta a közönség. Élményszámba mentek a jégkorong-világbajnokságokról szóló közvetítései, melyekből Ganxsta Zolee és a Kartel 1997-es Hyva Suomi című dala is felhasznált részleteket, tisztelgésként a legendás kommentátor és a finnek első világbajnoki címe előtt.
Fotó: Archív felvétel, RAS
2003 tavaszán egészsége megromlott, hetek alatt közel 20 kilót fogyott, ennek ellenére tovább dolgozott, közvetített Chorzowból egy lengyel–magyar Eb-selejtezőt (0–0), majd a budapesti svédek elleni mérkőzést is, a 2–1-es vereség alkalmával így Lisztes Krisztián gólja volt az utolsó, melyet magyar válogatott mérkőzésen az éterbe kiálthatott.
– mondta egyik utolsó, vele készült interjúban, már a kórházból. Egy súlyos, agresszív rákbetegség támadta meg, 2003. június 17-én, mindössze 58 évesen hunyt el. Halála mély űrt hagyott maga után a magyar sport- és médiavilágban.
Emléke húsz év után is élénken él a magyar sportrajongók emlékezetében. Ki ne emlékezne a legendás Grashoppers–FTC (0–3) BL-mérkőzésen elhangzott
felkiáltásra, vagy akár Eric Moussambani sydney-i úszására:
, amit nem is közvetített élőben a televízió, de a technikus Jenő kérésére eltette az anyagot „egy szilveszteri humorosba”.
Az egykori kolléga szemével
Szakadáti László, a jeles váradi születésű sportvezető hosszú éveken át dolgozott együtt Knézy Jenővel, most erről az időszakról mesélt olvasóinknak. Elmondása szerint 1990-ben találkoztak először, amikor ő a vízilabda-szövetséghez került, Jenő pedig a sportág szakkommentátoraként dolgozott. Abban az időszakban a vízilabda-közvetítések száma ugrásszerűen megnőtt a Szaknévsornak köszönhetően, így hetente találkoztak.
– jegyezte meg. A jó viszony később is megmaradt: 1998 őszén, amikor Knézy Vitray Tamás után átvette a Telesport főszerkesztői posztját, ő hívta vissza Szakadátit a szerkesztőségbe.
Szakadáti kiemelte Knézy szakmai alaposságát:
Fotó: MTI/Németh Ferenc
Ugyanakkor emberi oldaláról is beszélt: Jenő igazi ínyenc volt, aki minden városban tudta, hová érdemes elmenni enni, és szenvedélyesen szerette a blueszenét. A kapcsolatukban volt egy hároméves mosolyszünet is egy televíziós jogdíjvita miatt, de a 2001-es budapesti vízilabda Európa-bajnokság sajtótájékoztatóján újra kibékültek.
– mondta Szakadáti.
Szakadáti felidézte, hogy a Magyar Televízióban dolgozó, korábbi generációból feltűnően sokan hunytak el viszonylag fiatalon, és szerinte ez nem lehetett véletlen.
– mondta. Úgy vélte, az akkori stúdiók és a sugárzás kezdetleges technológiája hosszú távon károsíthatta az egészséget.
– tette hozzá, párhuzamot vonva a régi idők röntgenorvosaival és asszisztenseivel, akik szintén gyakran betegedtek meg hasonló okokból.
Az emléktábla-ügy
Tíz évvel ezelőtt röppent fel a hír, hogy Vujity Tvrtko riporter kezdeményezte, állítsanak emléktáblát Knézy Jenőnek Nagyváradon. A Knézy családnak két ingatlana volt a városban. Az egyik a Deák Ferenc utca 2. szám alatt található, ma Gojdu utcának hívják, a másik a Csengery utca 12. szám alatt, amely ma Delavrancea utca, és feltételezések szerint utóbbiban praktizált az idősebb Knézy.
Az emléktábla ügyét az RMDSZ is felkarolta, sőt Huszár István akkori alpolgármester a kiosztandó új utcanevek kapcsán is felterjesztette Knézy nevét.
A történetet itt mintha elvágták volna, az avatásra nem került sor. Telefonon sikerült elérnünk az egykori alpolgármestert, Huszár Istvánt, aki évekkel ezelőtt „átadta a stafétát” a helyi RMDSZ vezetésében. Elmondta, hogy a Knézy Jenő emléktáblájának felállítását kezdeményező ügyet az RMDSZ helyi szinten való ellenzékbe kerülése miatt nem lehetett továbbvinni, a tanács kétharmados többsége nélkül pedig jogilag nem lett volna esély az ügy megvalósítására. Hozzátette, hogy pénzkérdésről soha nem volt szó, és ha a város vezetésében újra kedvezően alakulnának a dolgok, az ügyet ismét napirendre lehetne tűzni. Az emléktábla iránti szándék a magyarországi körök részéről is pozitív fogadtatásra talált. Ezt erősítette meg Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, aki a közelmúltban Nagyváradon tartózkodott, és elmondta, hogy amennyiben újra napirendre kerülne az emléktábla ügye, a MSÚSZ is átvállalná a költségeket.
Az emléktábla ügyével megkerestük Botházy Nándort, az RMDSZ Bihar megyei alprefektusát, aki elmondta: „Igyekszünk napirenden tartani a Knézy-emléktábla ügyét is, pont úgy, mint a többi, közösségünk számára fontos ügyet, például a Kabos Endre-szobrot vagy a Nullmeridián-emlékművet. Ezek esetében mi konkrétumokkal tudunk szolgálni, hiszen például az olimpiai bajnokunk szobra már elkészült, míg a polgármesteri hivatal részéről csak ködösítés és ígéretek léteznek. Nem adjuk fel!”
Dance
