Hatévesen ugyanis először focizni kezdett, ám édesapja egy idő után megunta az állandó fuvarozást, és mivel ismerte Harascsák Gyula taekwondoedzőt, inkább hozzá vitte el a fiát. Így került Bajgyik Baranyi Botond a Wolf Sportklubhoz, ahol megkezdődött a világkupa-aranyig vezető útja.

A döntés meghatározónak bizonyult, hiszen a mozgékony, saját bevallása szerint hiperaktív kisfiú számára a küzdősport nemcsak a feszültség levezetésére adott lehetőséget, hanem fokozatosan a mindennapjainak is rendszert szabott.

– idézte fel a kezdeteket.

Szülei már kisgyermekkorában következetes napirendet alakítottak ki számára: az iskola után pihenés, tanulás, majd edzés következett,

Ugyanakkor a család részéről ez jelentős áldozatvállalást is követelt, hiszen a szülei éveken át vitték-hozták az edzésekre és versenyekre, vállalták a költségeket, édesapja pedig a versenyek miatt számos hétvégéjét töltötte távol az otthonától.

A taekwondo azonban jóval többet adott számára a rendszeres mozgásnál és a fegyelmezett napirendnél, hiszen Bajgyik Baranyi Botond szerint a sport a koncentrációját, a stressztűrő képességét és az önbizalmát is jelentősen fejlesztette.

– magyarázta.

A versenyeken megtanulta kezelni a közönség előtt ránehezedő nyomást, az így megszerzett önbizalomnak pedig az iskolában és a társas kapcsolataiban is hasznát veszi:

A sport révén ráadásul egészen különböző közösségekhez tartozik, az iskolai osztály, a taekwondós társak és a román válogatott közege egyaránt alkalmazkodást és kommunikációt követel tőle. A válogatottban rendszeresen románul beszél, és mint mesélte, ma már a különböző román tájszólásokat is felismeri, sőt, akkor sem fél megszólalni, ha nem mindig sikerül hibátlanul megfogalmaznia a mondandóját. A nemzetközi versenyeken pedig angolul kommunikál a külföldi sportolókkal és edzőkkel, így a taekwondo a nyelvtudását és a nyelvhasználati bátorságát is fejlesztette.

Akkor is edz, ha nincs kedve

– vallja Bajgyik Baranyi Botond, aki az elmúlt tíz évben megtanulta: a kitartás nem azt jelenti, hogy az embernek mindig kedve van ahhoz, amit csinál. Bevallása szerint számtalanszor előfordult, hogy fáradt volt, vagy szívesebben választott volna más programot, mégis elindult edzésre.

– fogalmazott.

A szigorú időbeosztás természetesen lemondásokkal is jár, bár Bajgyik Baranyi Botond nem úgy beszél ezekről, mintha a sport miatt teljesen kimaradna a kortársai életéből. Barátai gyakran hívják különböző programokra, de már megszokták, hogy az edzések és versenyek miatt sokszor nemet mond.

– mesélte, hozzátéve, hogy a barátai ugyanakkor sokat jelentenek számára, és a spanyolországi világkupa mérkőzéseit is rengetegen követték otthonról, az interneten keresztül szurkolva neki. Ha teheti, ő is találkozik velük, péntekenként közösen elmennek enni valamit, szombat esténként pedig olykor szórakozni indulnak, különösen most, amikor sok barátja ünnepli a tizennyolcadik születésnapját.

A telefon sem hiányzik az életéből, saját bevallása szerint naponta legalább két órát használja, ám a képernyő előtt töltött idő egy részét is a fejlődésére fordítja.

– mondta. Mérkőzéseinek felvételeit olykor tíz-húsz alkalommal is visszanézi, lejegyzi, hol hibázott, majd az edzéseken tudatosan dolgozik a hiányosságok kijavításán, mert meggyőződése, hogy a legapróbb részleteken is múlhat egy győzelem.

Amikor a vereségből születik a legnagyobb győzelem

– vallja a sportoló, aki a világkupa-arany előtt több fájdalmas vereséget is átélt. A 2025-ös Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, így az idei versenyre már a ranglista első helyezettjeként, az egyik legnagyobb esélyesként érkezett. A környezetétől is folyamatosan azt hallotta, hogy minden esélye megvan a győzelemre, ő maga pedig az előző évi eredménye alapján még jobb szereplésben reménykedett. Végül azonban már a legjobb tizenhat között kiesett a 2026-os Európa-bajnokságon. Bár egy korábbi sérülés is hátráltatta a felkészülését, nem erre fogta a kudarcot.

– ismerte el.

Hasonlóan nehezen élte meg a tavaly októberi világbajnokságot is, ahol közvetlenül a dobogó előtt szenvedett vereséget, pedig előtte az egész nyarat végigedzette. A csalódások után sokáig emésztette magát, az önbizalma is megingott, de nem adta fel. Változtatott az edzésmódszerein, külföldi edzők segítségét is kérte, akik elemezték a mérkőzéseit, és segítettek felismerni, min kell javítania.

– fogalmazott.

A legnehezebb pillanatokban a hite is fontos támaszt jelent számára, amelyről Bajgyik Baranyi Botond ugyanolyan természetességgel beszél, mint az edzésekről vagy a felkészülésről. Mérkőzések előtt rendszeresen imádkozik, és felidézi Pál apostol filippiekhez írt levelének egyik mondatát, amely különösen sok erőt ad neki.

– idézte a számára fontos bibliai igét. Egy korábbi, szoros mérkőzésről videófelvétel is készült, amelyen látszik, amint az ellenfele vezetése közben, egy rövid megszakításnál összeszorítja a kezét és felfelé néz. Mint elmondta, akkor is Isten segítségét kérte, mert hisz abban, hogy a nehéz helyzetekben sem marad egyedül.

A világkupa-arany mögött így nemcsak a hosszú évek edzésmunkája, hanem a vereségekből levont tanulságok, a tudatos mentális felkészülés és az a hit is ott van, amelyből a legnagyobb nyomás alatt erőt tud meríteni.

Egy álom, amely valóra vált

A spanyolországi világkupán már nemcsak az ellenfeleivel, hanem a korábbi kudarcokból ismerős nyomással is meg kellett küzdenie. Az 58 országból érkezett mintegy háromezer sportoló részvételével zajló versenyen a küzdőtereket körülölelő, magasba emelkedő lelátókról figyelték a mérkőzéseket, így a versenyzők folyamatosan érezhették a közönség tekintetét.

– érzékeltette a hangulatot Bajgyik Baranyi Botond. Meggyőződése szerint a küzdelmek jelentős része fejben dől el, hiszen hiába készülnek fel fizikailag a versenyzők, a váratlan helyzetekre és az ellenfél változó taktikájára is azonnal reagálniuk kell.

Az utolsó mérkőzése előtt ezért elhatározta, hogy pihenés közben gondolatban végigveszi a döntő lehetséges fordulatait, még azt is, hogyan lép a küzdőtérre, miként veszi fel a kesztyűjét és a fogvédőjét, vagy mit tesz, ha hátrányba kerül.

„Elaludtam, és megálmodtam az összes meccsemet, hogy hogyan lesz, és úgy is lett” – mesélte. A döntőben ismét elképzelte, hogy a mérkőzés végén az ő kezét emelik a magasba, és ezúttal valóban így is történt.