– Sok minden történt a Sepsi OSK-val, mióta legutóbb a Bihari Naplónak nyilatkozott. Kezdjük a kellemetlenebb részével, hogyan élte meg a csapat kiesését az élvonalból?

– Életem egyik legnehezebb éve volt, mert senki nem gondolta volna, hogy kiesünk. Nyolc évig ott voltunk az első osztályban, háromszor Európában is szerepeltünk, és egy idő után talán kicsit elkényelmesedtünk. Azt hittük, nekünk csak az élvonalban van a helyünk. A mai napig sem tudom pontosan, mi vezetett idáig, sejteni sejtem, de konkrét választ még nem tudok adni. Amikor kiestünk, eldöntöttük, hogy mindent megteszünk a visszajutásért, és most ott tartunk, hogy tőlünk függ a feljutás.

– Elnöki szinten milyen következtetést vont le? Volt önkritika?

– Persze, mert nemcsak a játékosok hibásak. Mi is hibáztunk az igazolásoknál, és talán túl sok mindent megengedtünk a futballistáknak. Túl szabadok voltak, nem voltak kellően elszámoltatva. Ezeket zárójelben mondom, de azt gondolom, kicsit túl engedékenyek voltunk. Az idéntől ezen próbáltunk változtatni.

– Milyen volt nyolc év után visszatérni a másodosztályba?

– A színvonal szerintem nagyjából ugyanolyan, mint amikor mi feljutottunk a II. Ligából. Itt pörgősebb, erőteljesebb a futball, nem annyira a technika, inkább az erőnlét dominál. A pályák is sokkal gyengébb minőségűek, mint az első osztályban. A játékosaink, akik megmaradtak, ahhoz voltak szokva, hogy jó pályákon játszanak, ahol inkább a taktikai futball számít. Az elején ezért is indultunk nehezen. Hiába voltunk technikásabbak és taktikailag jobbak, az első három meccsből csak négy pontot szereztünk.

– Nehéz volt játékosokat igazolni ebben az új helyzetben?

– Nagyon nehéz, mert a másodosztályba nehezebben jönnek olyan játékosok, amilyeneket mi szerettünk volna. Nem akartuk minden évben lecserélni a csapatot. Mindent összevetve azt gondolom, ha egy kicsit jobban odafigyelünk, már most meglehetett volna a feljutás. Volt négy-öt olyan mérkőzésünk, amelyeken az utolsó percekben buktuk el a győzelmet.

– Meglepte önöket, hogy a váradi csapat eljutott a felsőházi rájátszásig?

– Nem lepett meg, mert tudtam, hogy jó csapat a Bihar FC. Azt is hallottuk már egy ideje, hogy gond lehet az első osztályos licenccel, és kíváncsi voltam, ez miként befolyásolja majd a játékukat. Lehet, hogy pozitívan hat rájuk, és még jobban meg akarják mutatni, hogy ott lenne a helyük az élmezőnyben. De az is lehet, hogy letörnek, és onnantól úgy veszik a hátralévő meccseket, hogy mindegy, mi lesz. Ez érdekes helyzet.

– Mit jelent Sepsiszentgyörgy városa számára az OSK?

– Mindent. Lassan oda jutottunk, hogy a város az OSK-val kel és fekszik. Egy kisvárosról beszélünk, ötvenezer lakossal, de ez a klub összekovácsolta az embereket. A nyolcvanéves nénitől a tízéves gyerekig mindenki magáénak érzi az OSK-t. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt sikerült elérnünk.

– És mit jelenthet a klub az erdélyi, partiumi magyarság számára?

– Nyugodtan kimondhatom, hogy egész Erdélyben vannak szurkolóink, a Partiumban is nagyon sokan. Szatmáron, Nagyváradon, Kolozsváron is vannak olyanok, akik figyelnek ránk, hiába van saját csapatuk is. Remélem, ha még néhány évet az első osztályban tudunk tölteni, és egyszer újra kijutunk Európába, akkor még több szurkolót tudunk magunkhoz vonzani. A cél az, hogy mi legyünk az a magyar csapat, amely az egész erdélyi közösséget képviseli.

– A magyarországi választások után több bukaresti lap már a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda végét jósolta. Hogyan látja most a klub jövőjét?

– A stadion fenntartását és az utánpótlást, vagyis az akadémiát a magyar kormány finanszírozta. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogyan tovább, erről még nem sikerült érdemben beszélni. A nagycsapat más alapokon működik, azt magáncégek támogatják. Ezeket a szerződéseket minden nyáron újratárgyaljuk, és majd meglátjuk, mi lesz.

– Sokszor elhangzik, hogy kevés saját nevelésű játékos jut el a felnőttcsapatig, pedig az U19-esek eredményei országos szinten is jók.

– Mindig az a legnehezebb lépcsőfok, amikor valakinek át kell lépnie az utánpótlásból a felnőttek közé. Nem mondom, hogy rossz úton járunk, itt van például Batzula Hunor, aki nálunk nevelkedett, és a mai meccsen is kezdőként kap majd lehetőséget. Erre büszkék vagyunk, de ez még nem elég. Ennél sokkal több kell.

– Mit üzenne a Sepsi OSK váradi és partiumi szurkolóinak?

– Azt, hogy bízzanak bennünk, és legyenek büszkék ránk, mert mi kiállunk az identitásunk mellett. Mindig elmondjuk, hogy ez a klub nemcsak a sepsiszentgyörgyieké, nemcsak a magyaroké, nemcsak a székelyeké, hanem mindenkié, aki magáénak érzi. Nagyon szívesen várjuk őket, jöjjenek és szurkoljanak nekünk. Tudom, hosszú az út, mi is hat órát utaztunk Váradig, de legalább a televízión keresztül szurkoljanak. Higgyék el, a képernyőn át is érezni lehet a székely szívdobogást.