A váradi születésű, 1918. július 11-én világra jött Bereczki Magda egy olyan városban kezdte pályafutását, ahol a második világháborúig pezsgő teniszélet zajlott. Váradon 1941-ig nem kevesebb mint 67 pálya működött. A legfontosabb központ a Rhédey-kert volt, a mai Bihorul Sportiskola helyén, ahol 21, egymás melletti pálya várta a játékosokat. A NAC és a Maccabi egyaránt öt-öt, a Crișana, az Egyetértés és az NSE három-három, a Törekvés pedig két pályát használt a létesítményben.
A helyi klubok versenyzői nemcsak egymással, hanem romániai és nemzetközi mezőnyben is rendszeresen megmérkőztek. A legerősebbnek számító NAC játékosai között Máté Andor, Ziszovits Lenke, Welwart, Bleyer és Steiner neve tűnt fel, a Maccabit Halmai és Grünwald, az NSE-t Petrovich Mihály, Czeglédi Ede, Liszka Manci és Márton Lili, a Törekvést pedig Matosi Baumann István képviselte.
Bereczki is ebben a közegben kezdte pályafutását. Szegény családból érkezett, kilenc testvér egyikeként nőtt fel, édesapja dohányáruval kereskedett. Talán éppen ezért is különösen nagy út vezetett számára a labdaszedéstől a versenypályákig, hiszen a tenisz akkoriban (is) drága, inkább a módosabb rétegekhez kötődő sportágnak számított. Váradi évei alatt azonban olyan alapokat szerzett, amelyekre később Bukarestben és a nemzetközi mezőnyben is építhetett.
Magda útja Bukarestbe vezetett, ahol szigorúbb felkészülés és erősebb mezőny várta. Itt Bereczki Magdából Berescu lett, számos forrás mindmáig ezen a románosított névalakon hivatkozik rá. A fővárosban ismerkedett meg az ugyancsak kiváló teniszezővel, Vinicius „Vini” Ruraccal is, akihez rövidesen feleségül ment.
A háború évek alatt jóval kevesebb versenyt rendeztek, de a váradi sportoló így sem tétlenkedett, teniszezés mellett asztaliteniszben is országos bajnoki címeket szerzett. A világégés után robbant be igazán. Megnyerte az 1946-os csehszlovák nemzetközi bajnokságot, egy évvel később Monte-Carlóban az elődöntőben legyőzte az 1946-os wimbledoni bajnok Pauline Betzet, majd a döntőben is győzött.
Ruracék 1947 nyarán nem tértek vissza Romániába, hanem az Egyesült Államokba távoztak. A román szövetség életre szóló eltiltással sújtotta őket, ez azonban nem akadályozta meg Magdát abban, hogy az amerikai versenyeken folytassa pályafutását. Amerikában sem vesztett a lendületéből, 1949-ben megnyerte a patinás cincinnati torna női egyesét, ahol hét évtizeddel később Simona Halep háromszor is döntőt játszott, majd a következő két évben ismét a fináléba jutott. Az 1948-as és 1949-es amerikai salakpályás bajnokságot is ő nyerte, 1951-ben pedig az év végi rangsor kilencedik helyére került.
A Kaliforniában letelepedett Magda és Vini sokat utazott, többek között kubai és mexikói tornákra is eljutottak, három évvel később azonban a sportolónő felhagyott a tenisszel, hogy egy másik sportágban, a golfban próbálja ki magát. A váltás sikeresnek bizonyult, Magda ebben a sportágban is remekelt, több tornát is megnyert, egyik díjátadóján pedig maga az Egyesült Államok akkori elnöke, Dwight Eisenhower köszöntötte.
Bereczki Magda 1995-ben hunyt el a New York-i Queensben. Az 1989-es változások után sem látogatott többé Romániába. Manapság már kevesen ismerik a nevét szülővárosában, pedig eredményei alapján jóval nagyobb megbecsülést érdemelne. Pályafutása máig a váradi sporttörténet egyik különleges, méltatlanul feledésbe merült fejezete.
Csíkszék
