Első klubja a Nagyváradi Metalul volt, amely akkoriban a nagy múltú Törekvés örökét vitte tovább. Az egyesület évtizedeken át a váradi futball egyik legfontosabb utánpótlásműhelyének számított, olyan játékosokat nevelve, mint Barátky Gyula, Gheorghe Băcuț, Bartha József, vagy a Ströck fivérek.

A Metalul 1958-as megszűnését követően Szűcs a Nagyváradi SK-hoz került, amely az egykori Nagyváradi Atlétikai Club utódklubja volt, még ha a kommunista hatalom által elrendelt sokadik átnevezése után már jóformán semmi sem utalt a NAC dicsőséges múltjára.

Pályafutásának meghatározó fordulata az 1960/61-es idényben érkezett el, amikor Rónay Ferenc vezetőedző úgy döntött, bátran lehetőséget ad a fiataloknak. Szűcsöt Arnóczky Miklóssal, valamint Tóth I.-gyel és Tóth II.-vel együtt igazolta át a Törekvés utódjától, a fiatal jobbszélső pedig hamarosan állandó helyet követelt magának a kezdőcsapatban.

– idézte fel évtizedekkel később pályafutása kezdetét.

A legendás Rónay irányítása alatt 1961-ben mutatkozott be a román másodosztályban. A Nagyváradi SK időközben a Crișana nevet kapta, ami már csak azért is különösen nagy kiszúrás volt a NAC emlékével, mert a két világháború között Crișana néven szerepelt egy másik váradi klub, amely a zöld-fehérek egyik legnagyobb helyi ellenlábasának számított. A kommunista hatóságok döntése így nehezen tekinthető egyszerű névváltoztatásnak, sajátos történelmi bosszúként a NAC utódjára éppen egykori riválisának nevét kényszerítették rá.

Már az első teljes idényében bajnoki címet ünnepelhetett, az 1961/62-es kiírás végén ugyanis a Crișana megnyerte a másodosztály küzdelmeit, és feljutott az élvonalba. A Szilágyi, Bodó L., Székely, Szakács II., Neșu, Németh, Tóth, Szűcs, Harsányi, Szakács I. és Kőszegi alkotta csapat sikere messze túlmutatott egy egyszerű feljutáson. Az együttes diadalát egész Nagyvárad magáénak érezte, Szűcs számára pedig tizenkilenc évesen megnyílt az út az első osztály felé. Az 1962/63-as idényben a Crișana színeiben a román élvonalban is bemutatkozhatott.

A Crișanát 1963-ban megszüntették, hivatalosan azzal az indokkal, hogy Nagyvárad nem képes két jelentős labdarúgócsapatot eltartani. Szűcs egy idényre a Nagyváradi Vörös Lobogóhoz került, majd 1964-ben a város első számú együtteséhez, az akkor még Nagyváradi Crișul néven szereplő későbbi Bihar FC-hez igazolt.

A klubot 1972-ben nevezték át Bihar FC-re, Szűcs pedig nemcsak a névváltoztatásoknak, hanem a váradi csapat szinte állandó hullámzásának is közvetlen részese volt. Saját visszaemlékezése szerint játékosként négyszer ünnepelhetett másodosztályú bajnoki címet, és ugyanennyiszer élte át az élvonaltól való búcsút.

Nevét közben a korszakra jellemző módon a román sajtó és a sportvezetés is igyekezett átalakítani. A román sajtóban Arpad Suciu néven szerepelt, de volt olyan időszak, amikor a hatóságok az Árpádból Arcadiét szerettek volna fabrikálni. Ez a névváltozat szerencsére nem honosodott meg, de a legfontosabb, hogy a váradi szurkolók számára mindvégig Szűcs Árpi maradt.

Pályafutása kevés, Váradtól távol töltött időszakának egyike 1973-ban kezdődött. A Bihar FC akkori vezetősége fiatalítani akarta a keretet, ezért a harmincéves jobbszélső Dévára szerződött, ahol egykori csapattársát, Ladislau Vladot követte a másodosztályú Mureșulhoz. Az edző továbbra is számított rá, Szűcs azonban már az őszi idény végén továbbállt.

A Petrozsényi Jiul az élvonalbeli bennmaradásért küzdött, amikor szerződtette a tapasztalt váradi játékost. Szűcs hamar alapember lett, és tavasszal hozzájárult ahhoz, hogy az addig kieső helyen álló csapat megőrizze első osztályú tagságát. Az idény végére azonban ennél is nagyobb siker várt rájuk.

A Jiul az 1973/74-es Román Kupában előbb a Bákói Partizanul, majd a Petrolul, a Marosvásárhelyi ASA és a Râmnicu Vâlcea legyőzésével jutott el a döntőig. Az 1974. június 23-án, a bukaresti Republicii Stadionban rendezett fináléban a Temesvári Politehnica számított esélyesnek, több mint tizenkétezer néző előtt mégis a petrozsényi együttes került fölénybe.

A siker után mégis hazatért. Nagyvárad vezetői 1974 nyarán őt, Kun Attilát és Popovits Pált is megkeresték azzal a céllal, hogy segítsenek ismét ütőképes csapatot építeni. A Bihar FC az 1974/75-ös idény végén megnyerte a másodosztályú bajnokságot, így Szűcs újabb feljutást ünnepelhetett. A csapat azonban ezúttal sem tudott tartósan megkapaszkodni az élvonalban.

emlékezett vissza később.

Szűcs 1979 őszén, 36 éves korában fejezte be aktív pályafutását, bár egyes statisztikai összesítések 1980-at jelölik meg visszavonulása éveként. Saját becslése szerint közel hatszáz mérkőzésen lépett pályára, nagyjából fele-fele arányban az első és a második osztályban. A későbbi kimutatások körülbelül 550 találkozót tartanak számon az élvonalban, a másodosztályban, a kupában és a felkészülési mérkőzéseken együtt. A román első osztályban 190 alkalommal szerepelt és 30 gólt szerzett.

A futballtól visszavonulása után sem szakadt el. Már 1979 telén átvette az Érmihályfalvi Unirea irányítását, és rögtön történelmi sikert ért el a csapattal. Az Unirea az 1979/80-as megyei bajnokság harminc fordulója alatt 19 győzelmet aratott és kilenc döntetlent játszott, mindössze kétszer szenvedett vereséget, így megnyerte a sorozatot.

Szűcs nemcsak eredményes edzőnek, hanem elhivatott nevelőnek is bizonyult. A Bihorulnál Sportiskolánál is dolgozott, több tanítványa eljutott az első osztályig, miközben a pályán kívüli oktatói munkáját is ugyanolyan komolyan végezte. Később, 1996-ban a csőd szélén álló Bihar FC vezetőedzőjeként is lehetőséget kapott. Aktív évei után sem vonult vissza a nyilvánosságtól. Akik ismerték, nap mint nap találkozhattak vele a Fő utcán, ahol barátaival természetesen elsősorban a labdarúgás aktuális történéseit vitatta meg.

Szűcs Árpád élete 2026. augusztus 28-án tragikus körülmények között ért véget. Nagyváradi otthonában tűz ütött ki, a lakásból eszméletlenül hozták ki, az életét azonban a mentők már nem tudták megmenteni. Nyolcvanhárom éves volt.

Halálával a váradi labdarúgás egyik utolsó olyan tanúja távozott, aki személyes emlékeivel még összekötötte Rónay Ferenc csapatát a Crișul és a Bihar FC nagy korszakaival. Húsz év váradi futballtörténetét nem egyszerűen végignézte, hanem végig is játszotta.