A váradiak ugyan nem jutottak be az elődöntőbe, sportszerű játékukkal és hozzáállásukkal azonban kivívták a nézők és az ellenfelek elismerését. A mezőny erősségét jól mutatta, hogy több olyan játékos is pályára lépett, akinek komolyabb labdarúgómúltja volt, a DVSC öregfiúk között pedig olyan futballisták is szerepeltek,

A Szigligeti Színház csapatát a lelátóról is buzdították, a társulat tagjai közül többen elkísérték a fiúkat Debrecenbe, Kocsis Anna és Fodor Réka is lelkesen szurkolt a mérkőzéseken. A nagy melegben lejátszott találkozókon a kapuban egymást váltó Kocsis Gyula és Szabó Eduárd védett önfeláldozóan. Miután külön-külön is „belenéztek” egy-egy labdába, támadt némi riadalom, de szerencsére mindketten sérülés nélkül folytatták a játékot.

A mezőnyben a váradiak közül Nagy László Zsolt vitte a prímet, aki három góljával a csoportkör egyik legeredményesebb játékosa lett. Hunyadi István a torna után úgy fogalmazott, büszke a csapatra, hiszen az első komolyabb futballtornájukon helytálltak.

– mondta. Hozzátette, a felkészülésre kevés idő jutott, a csapat nagyjából négyszer tudott együtt focizni, akkor sem teljes létszámban. A próbák és előadások mellett többnyire késő este, 9–10 óra körül tudtak összehozni egy-egy edzést. A tornát végül a papírformának megfelelően a DVSC Old Boys nyerte.