A külföldön is dolgozó személyek nyugdíjának megállapításakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy az érintett országok miként számítják ki a saját rendszerükben megszerzett szolgálati idő után járó összeget. A Digi24 beszámolója szerint az uniós szabályozás lehetővé teszi, hogy a nyugdíjintézmények kétféle számítást végezzenek, és amennyiben mindkét módszer alkalmazható, a jogosult számára kedvezőbb eredményt vegyék figyelembe. Az eljárást a 883/2004/EK rendelet 52. cikke szabályozza, amely meghatározza az önálló nemzeti nyugdíj és az időarányosan kiszámított nyugdíjrész megállapításának módját.
A szabályozás célja, hogy azok se kerüljenek hátrányba, akik pályafutásuk során több országban dolgoztak, és emiatt biztosítási idejük különböző nyugdíjrendszerek között oszlik meg.
Az első módszer alapján az adott ország nyugdíjintézménye kizárólag a saját rendszerében megszerzett biztosítási időt és az ott érvényes szabályokat veszi figyelembe, feltéve, hogy az érintett ezek alapján önállóan is jogosult nyugdíjra. A második módszer az időarányosítás (proratizare), amelyet az uniós szabályozásban pro rata temporis néven említenek. Ennek során először kiszámítják, mekkora elméleti nyugdíj járna, ha az összes figyelembe vehető biztosítási időt az adott országban szerezte volna az igénylő, majd ebből meghatározzák a ténylegesen ott megszerzett időszakra jutó részt. Az elméleti összeg tehát nem azonos a folyósítandó nyugdíjjal, hanem a számítás kiindulópontja, és minden ország a saját nyugdíjszabályait alkalmazza.
Mennyi nyugdíj járhat húsz romániai és tíz külföldi év után?
A számítás megértéséhez vegyünk egy példát, amelyben valaki húsz éven keresztül Romániában, további tíz évig pedig egy másik uniós országban dolgozott, így összesen harminc év biztosítási idővel rendelkezik.
Feltételezzük, hogy mindkét országban teljesíti a nyugdíjazás feltételeit, a román nyugdíjpénztár pedig a harminc év figyelembevételével 3000 lejes elméleti nyugdíjat állapít meg. Mivel ebből húsz évet szerzett Romániában, az időarányos nyugdíjrész kiszámításakor a 3000 lejt hússzal szorozzák, majd harminccal osztják el, így 2000 lej adódik. Ez azonban még nem feltétlenül az az összeg, amelyet a nyugdíjas ténylegesen megkap Romániából.
A külföldi nyugdíjintézmény ugyanezen elv alapján, de saját országának jogszabályait alkalmazva végzi el a számítást. Ha például az ottani szabályok szerint a harminc évre megállapított elméleti nyugdíj 900 euró, akkor a külföldön megszerzett tíz évre jutó rész 900 euró szorozva tízzel, majd osztva harminccal, vagyis 300 euró lesz. A két ország tehát eltérő összegekből indul ki, és külön-külön állapítja meg a saját rendszerében megszerzett biztosítási idő után járó nyugdíjat. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek kizárólag szemléltető összegek, a tényleges nyugdíj nagysága a biztosítási idő mellett többek között a járulékalapot képező jövedelmektől és az adott ország számítási szabályaitól is függ.
A példában azonban van egy további, különösen fontos részlet. Tegyük fel, hogy a román nyugdíjpénztár a kizárólag Romániában megszerzett húsz év alapján, az itteni szabályok alkalmazásával 2200 lejes nyugdíjat állapít meg. Ez magasabb, mint az időarányos számításból származó 2000 lej, ezért a főszabály szerint a kedvezőbb, 2200 lejes összeget folyósítják.
Ha a másik országban a ténylegesen megállapított nyugdíj 300 euró marad, az érintett személy külön-külön 2200 lejt kap Romániából és 300 eurót a külföldi nyugdíjrendszerből. Az összegek nem egyetlen közös nyugdíjat alkotnak, és az egyik ország nem vállalja át a másikban szerzett szolgálati idő után járó ellátás finanszírozását.
Nem jelent automatikus csökkentést az időarányosítás
A külföldön dolgozók számára különösen fontos, hogy az időarányosítás önmagában nem büntetés, és nem jelenti azt, hogy a romániai nyugdíjukat a külföldön töltött évek miatt automatikusan csökkentik. A 883/2004/EK rendelet 52. cikkének harmadik bekezdése főszabályként kimondja, hogy amennyiben az önálló nemzeti és az időarányos számítás egyaránt alkalmazható, a jogosult a két eredmény közül a magasabb összegre jogosult, bár bizonyos nyugdíjrendszerekre külön szabályok és kivételek vonatkozhatnak. A szabályok azok számára is fontosak lehetnek, akik már részesülnek romániai nyugdíjban, korábban azonban más uniós tagállamban is szereztek biztosítási időt. Az országos nyugdíjpénztár (CNPP) tájékoztatása szerint
A nyugdíjkérelmet főszabály szerint a lakóhely szerinti ország illetékes intézményénél kell benyújtani, ha az igénylő ott is biztosított volt, ellenkező esetben az utolsó olyan ország nyugdíjintézménye jár el, amelynek rendszerében biztosítási időt szerzett. Az érintett intézmények egymással egyeztetik a szükséges adatokat, így a külföldön élőknek az ügyintézés miatt nem kell feltétlenül Romániába utazniuk. A nyugdíjrészek folyósítása azonban eltérő időpontokban kezdődhet, mivel minden ország a saját nyugdíjkorhatárát és jogosultsági feltételeit alkalmazza, ezért aki több államban dolgozott, annak érdemes még a nyugdíjazás előtt tájékozódnia az egyes országokban érvényes szabályokról.
Csíkszék
