– írták a közleményben.

A képviselőház ülésén Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és Kerekes László segédpüspök, valamint Böcskei László nagyváradi megyés püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is jelen volt.

– írta az érsekség.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy Márton Áron „ma is erkölcsi iránytű a XXI. századi ember számára”. Rámutatott: a gyors társadalmi és technológiai változások, a bizonytalanság és a közéleti feszültségek közepette felértékelődik azoknak a példája, akik világos értékrendet képviseltek, és nehéz időkben is következetesen kiálltak az emberi méltóság, a hit és a felelősség mellett.

– idézte a szövetségi elnököt az RMDSZ közleménye.

Szabó Ödön parlamenti képviselő szerint az emlékév egyben felhívás is a felelősségvállalásra, az emberségre és a társadalmi szolidaritás megerősítésére.

Az emlékév lehetőséget teremt arra, hogy 2026-ban országos szinten kulturális, oktatási és közösségi programok mutassák be Márton Áron szellemi örökségét. A törvény biztosítja, hogy a központi és helyi hatóságok, valamint a közszolgálati média anyagi és logisztikai támogatást nyújthassanak az emlékév rendezvényeihez.

A mártír sorsú Márton Áron püspök 1896. augusztus 28-án született egy székely földműves család harmadik gyermekeként Csíkszentdomokoson. Gyulafehérváron érettségizett 1915-ben, három nappal később megkapta katonai behívóját. Az első világháború alatt hadnagyként szolgált Doberdón és az Ojtozi-szorosban, és háromszor sebesült meg.

1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, 1932-től püspöki titkár volt. 1934-ben az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, 1937-től címzetes kanonok, 1938-tól kolozsvári plébános volt.

XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki a történelmi Erdély területét magában foglaló gyulafehérvári egyházmegye püspökének. Jelszava: „Non recuso laborem – Nem riadok vissza a munkától”. A következő nehéz évtizedekben az általa vezetett egyház biztos támasza volt az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiség volt, szavaiból, tetteiből belső erő, sziklaszilárd hitbeli meggyőződés áradt.

Amikor az Észak-Erdélyt Magyarországnak ideiglenesen visszajuttató 2. bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, Romániában, Gyulafehérváron maradt. 1944 májusában a magyarországi zsidóság deportálása ellen, a háború után a romániai magyar kisebbség jogaiért emelt szót. Erélyesen tiltakozott, amikor 1948-ban a kommunista bukaresti kormány államosította az egyházi iskolákat.

Az 1949-es csíksomlyói búcsún mondott beszédét százezrek hallgatták, pár héttel később, június 21-én letartóztatták. Hollétéről még a Vatikánban sem tudtak, de a pápa címzetes érsekké nevezte ki.

1955-ben szabadlábra helyezték, átvehette egyházmegyéje vezetését. 1957-ben tíz évre házi őrizetbe helyezték. A püspöki palotából csak a székesegyházba mehetett, de látogatókat fogadhatott, papokat szentelhetett. A nyomás enyhülésével 1969-ben elutazhatott a vatikáni püspöki szinódusra, 1971-ben fogadta VI. Pál pápa.

Az idős, betegséggel küszködő főpap 1976-tól több alkalommal felajánlotta lemondását a Vatikánnak. Ezt 1980. április 2-án fogadta el II. János Pál pápa, aki „az Úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte őt.

Márton Áron fél évvel később, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Holttestét a gyulafehérvári püspöki székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Hamvait 2016-ban, a születésének 120. évfordulóján meghirdetett Márton Áron-emlékévben a székesegyház déli mellékkápolnájában található kőszarkofágba helyezték át, hogy bárki leróhassa előtte kegyeletét, és imádkozhasson folyamatban lévő boldoggá, majd szentté avatásáért.