A szakértők példaként említik, hogy húsz késés egyetlen negyedév alatt már olyan ismétlődő magatartásnak számíthat, amelyet a humánerőforrás-osztály dokumentálhat, és amely később egy fegyelmi eljárás vagy akár egy jogszerű felmondás alapjául is szolgálhat. A munkáltatók számára ugyanis gyakran nem az elveszített percek száma a döntő, hanem az a tény, hogy a szabályszegés rendszeresen ismétlődik.

A munkahelyi feszültségek közepette előfordulhat, hogy valaki indulatosan reagál, visszautasít egy feladatot, vagy tiszteletlen hangnemben válaszol. A munkajogászok szerint azonban egy jogszerű és a munkakörhöz kapcsolódó utasítás egyértelmű megtagadása az egyik legerősebb érv lehet a munkáltató kezében egy fegyelmi eljárás során. Nemcsak maga a feladat visszautasítása jelenthet problémát, hanem az is, ahogyan a munkavállaló kommunikál a felettesével. A konfliktushelyzetekben elhangzó sértő vagy tiszteletlen megjegyzések tovább ronthatják az alkalmazott helyzetét.

Gyakori, hogy valaki szombaton bemegy dolgozni, vagy esténként tovább marad az irodában, mert szóban azt ígérik neki, hogy a ledolgozott időt később szabadnappal vagy pénzbeli juttatással kompenzálják. Ha azonban a túlórák nem szerepelnek hivatalos nyilvántartásban, és nincs róluk írásos bizonyíték, a munkavállaló később nehezen tudja igazolni, hogy valóban ledolgozta ezeket az órákat. Munkaügyi vita esetén a bizonyítás döntő jelentőségű lehet, és az írásban nem rögzített túlórák érvényesítése rendkívül nehézzé válhat.

A munkajogi szakemberek ezért azt tanácsolják, hogy

Ugyanilyen fontos a munkaidő pontos betartása, valamint az, hogy a felettesekkel kialakuló nézeteltéréseket higgadtan és szakmai érvekkel kezeljék. A látszólag jelentéktelen mindennapi hibák ugyanis idővel olyan következményekhez vezethetnek, amelyek nemcsak a munkahelyi megítélést, hanem akár az állás megtartását is veszélyeztethetik.