Pap István

– Mikor alakult az együttes, és mikortól datálódik a jelenlegi felállása?

– A Bacchus Consort 2014-ben alakult. Bár innen visszatekintve nekem is merésznek tűnik az „alakult” szó használata. A baráti körből összeverődött társaság első koncertjét szervezve, majd a sikeres hangverseny után naivan és nagy motivációkkal azt gondoltam, hogy hát persze, hogy ezt folytatni kell, és nyilvánvalóan folyamatosan működő együttes leszünk, mikor jön a következő alkalom…? Természetesen ez korántsem volt ilyen egyértelmű, semmilyen tapasztalat és terv nem volt e mögött, csupán a lelkesedés. Emlékszem, maga a Bacchus Consort név is hirtelen felindulásból jött, amikor már muszáj volt a befogadó intézmény felé valamilyen módon megnevezni magunkat. Ami a felállást illeti, az együttes alapját alkotó „keménymag” a kezdetektől jelen van, azóta újabb repertoárjaink igényeihez mérten valamelyest bővült is, mostanra pedig már kialakult egy tágabb értelemben vett „Bacchus-csapat”, mivel különböző műsorainkhoz más és más létszám, extra énekesek vagy hangszeresek szükségesek.

– Honnan származik és mit jelent a Bacchus Consort név?

– A „consort” kifejezést kis együttesekre, hangszeres együttjátékra használták, leginkább az 1700-as évek előtt. A consortban játszhattak egy adott hangszercsalád különböző méretű és hangmagasságú tagjai, például viola da gambák, furulyák, más fúvós vagy vonós hangszerek, de az apparátus állhatott akár különböző hangszercsaládok tagjaiból is, ez utóbbi formációt angol nyelvterületen „broken consort”-nak nevezték. Amikor a borkészítés és ünnepségek ókori istenére gondolunk, többek számára talán ismerősebben cseng a görög Dionysos név. A rómaiaknál az ő megfelelője volt Bacchus isten. A 15–16. század fordulóján alakuló akadémiai beszélgető társaságok figyelme egyre inkább a görög mitológia felé fordult, megkísérelték utánozni az ókori „lant-kíséretes” zenét, e műfajbeli kísérletezés és megújulás vezetett végül a barokk opera megszületéséhez, melynek nem meglepő módon gyakori és kedvelt témái voltak a mitológia történései. Emellett a jó borok és ízletes fogások elengedhetetlen kellékei voltak a barokk zenés mulatságoknak és báloknak, ezért is választottuk együttesünk névadójául az ókori boristent.

– Az együttes főleg reneszánsz és barokk kori zeneműveket ad elő. Hogyan, milyen szempontok alapján választják ki a repertoárt?

– Mindig olyan koncertet próbálunk összeállítani, ami közvetlenül és személyesen tudja megszólítani a közönséget. Az általunk műsorra tűzött, 16–18. századi udvarokban vagy éppen tavernákban felcsendülő zenék célja a különböző társadalmi rétegek szórakoztatása volt. Az évszázadok rárakódott pora miatt hajlamosak vagyunk komolyzeneként tekinteni rájuk, pedig ezek mai szóval valójában könnyűzenék voltak. Én azt gondolom, hogy ezek a művek nem kevésbé értékesek, mint az elmélyültebb műfajok, sőt vallom, hogy első lépcsőben ezeken keresztül lehet megnyerni a közönséget a régizenének. E művek közérthetőek, szórakoztatóak vagy éppen megrendítőek. Ezért képesek öntudatlanul felkelteni az emberekben a mélyebb megismerés vágyát, ezáltal kaput nyitva a 16–18. század komplexebb zenéi felé.

– Ön szerint mit mond a ma emberének a reneszánsz és a barokk kori zene, illetve hogyan fogadja a közönség ezeket a régi korokat idéző kompozíciókat?

– Ha közelebbről megnézzük bármelyik múltbeli század zenéjét, azt látjuk, hogy mindig is ugyanazok a témák, kérdések, érzelmek foglalkoztatták az embereket, ezek közül első helyeken állnak a szerelem, élet és halál. A különbség csupán abban rejlik, hogy ezt a gondolatiságot korszakonként milyen zenei nyelvezettel öltöztették fel, mitológiai alakokon vagy más szimbólumrendszereken keresztül jelenítették meg. Ha leporoljuk ezeket a régi műveket, akkor pontosan ugyanazokkal az érzelmekkel, örömökkel, fájdalmakkal, kétségekkel szembesülünk, amelyek emberi természetünkből fakadóan minden korban foglalkoztattak és foglalkoztatnak minket. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a reneszánsszal szemben a barokk zene legfontosabb célkitűzésének tartotta a lelki és fizikai történések zenében való retorikus kifejezését. A zeneszerzők arra törekedtek, hogy a szövegfestés eszközével a lehető legplasztikusabban tudják megjeleníteni hangokban, motívumokban és gesztusokban az emberi érzelmeket, természeti képeket. Ezekben látom a kulcsát annak, hogy a közönséget ma is mélyen meg tudja érinteni a 17–18. század zenéje, melyben újra és újra önmagára, az emberre ismer rá.

– Felléptek-e már ezzel az együttessel Nagyváradon, és milyen várakozásokkal tekintenek a Szent László Napok keretében tartandó koncertjük elé?

– Az együttes néhány tagja más formációkban már fellépett a Szent László Napok keretében, sokat meséltek arról a különleges hangulatról, ami végigkísérte őket a fesztiválon. Mindannyian kíváncsian várjuk azt, hogy olyan környezetben lépjünk fel, ahol a történelmi környezet méltó helyszíne lehet a régi korok dallamainak.

– Mik a közeljövőbeli terveik?

– Ahogy sokunknak, a jelenlegi háborús gazdasági helyzet nekünk is keresztülhúzta számításainkat, így például dél-amerikai műsorunkból a Karzat Színház és a Győri Balett együttműködésében alkotott színpadi produkciónk előadássorozata sajnos nem valósulhatott meg ebben az évben. Másik CD-n megjelent, itt elhangzó repertoárunkból szeretnénk létrehozni egy szintén társművészeteket bevonó új műsort, valamint egy kevésbé ismert forrásokat felhasználó, kuriózumnak számító magyar vonatkozású program összeállításán is dolgozunk. Reméljük, hogy a számunkra most lelassult időt a csendes alkotásnak tudjuk szentelni, hogy aztán ismét új és egyedi színfoltokat tudjunk felvonultatni a zenei élet palettáján.