„Aki bántani akarja a másikat, úgyis talál rá okot” – diákokat és szülőket kérdeztünk a kötelező egyenruháról
„Aki bántani akarja a másikat, úgyis talál rá okot” – diákokat és szülőket kérdeztünk a kötelező egyenruháról

Illusztráció

Fotó: Olti Angyalka

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A szenátus elfogadta az iskolai egyenruha kötelezővé tételéről szóló törvénytervezetet, a döntés azonban már most vitákat vált ki. A Bihari Napló diákokat és szülőket kérdezett arról, mit gondolnak az egyenruháról.

Elfogadta a Szenátus az iskolai egyenruha kötelezővé tételét előíró törvénytervezetet, amelyről döntő házként a Képviselőház fog szavazni. Az egész folyamat szépséghibája az, hogy erről csak épp azokat nem kérdezték meg, akiket a döntés érinteni fog: a diákokat. Ezért megkérdezte a Bihari Napló őket.

Egy tizedikes nagyváradi fiú szerint

„nem igazságos, hogyha megmondják, hogy mit vegyünk fel. Mivel ez egy kötelesség, és teher is lehet a gyerekek számára. A mai generáció szereti megmutatni az igazi jellemét. És hogyha rákényszerítik őket, hogy vegyenek fel egy bizonyos stílusú ruhát, lehet, hogy nem érzik komfortosan, vagy olyan jól magukat, mint hogyha abba járnának, amibe szeretnének”

– mondta. A tanuló szerint a bullying (iskolai zaklatás) sem szűnik meg az egyenruha viselésével, mint ahogy azt a törvényhozók gondolják.

Idézet
Az egyenruha nem garancia, hogy mindenkin jól állhat. És hogyha valóban mindenki ugyanabban jár, akkor lehet, hogy könnyebben meglátszik azt, hogy valakin rosszul áll. Mindenkinek megvan a joga arra, hogy abba öltözzön, amibe szeretne, persze bizonyos kritériumok alapján, de ezt az iskola szabja meg.

Az Ady Endre Líceumba járó tizedikes diáklány szintén azt mondta a Bihari Naplónak: „Szerintem sok értelme nincs. Nekem az ezelőtti iskolában volt egyenruhám, és én sem feltétlenül hordtam. Szerintem jobb, hogyha mindenki a saját stílusában öltözködik. Van, ami már tényleg túlmegy egy határon, de azon kívül, hogyha megtartjuk azokat a szabályokat, hogy nincs kinn a fél hátunk, nincs kinn az egész hasunk, akkor szerintem bárki öltözhet, ahogy akar” – mondta. Arra a kérdésünkre, hogy mi történt abban az iskolában, ahol egyenruhát kellett viselni, elmondta:

„Jöttek megnézni, hogy van-e rajtunk egyenruha, de azon a napon beraktuk a táskába, felvettük arra az órára, amikor jöttek ellenőrizni, utána megint levettük. A tanárok meg nem ragaszkodtak hozzá, hogy hordjuk az egyenruhát.”

A bullying visszaszorításában sem lenne pozitív hatása, egyrészt a jobb iskolákban azért, mert ott eleve ritka ez a jelenség, de a kevésbé jónak számító iskolában sem lenne hatása, „mivel az egyenruha is ugyanúgy összekoszolódik, kilyukad, és akkor úgyis újat kéne venni, aztán vagy vesznek, vagy nem vesznek. Szóval igazából az egyenruha is ugyanúgy ruha, mint a többi, ugyanúgy elhasználódik, és ugyanúgy látszani fog rajta, hogyha valaki szegényebb vagy gondoskodóbb környezetből jön”.

Hasonló véleményen volt egy általunk megkérdezett másik adys diáklány az egyik tizedik osztályból. Mint mondta: „ugyanúgy lesz telefonunk, és van, akinek jobb telefonja van, tehát aki akarja bántani a másikat, úgyis fog találni rá okot. Szerintem az egyenruha bevezetése nem lenne egy jó ötlet. Annak sincs szerintem túl sok értelme, hogy egyenruhában járok az utcán, és akkor látják rajtam, hogy adys vagyok, mert ez nem igazán érdekli az embereket.” A tanuló úgy gondolja, hogy olcsóbb sem lenne ez a megoldás a családoknak. „Ha kelleni fog egy teljes nadrág-, szoknya-, zakó-, ing-szett, akkor szerintem drága lesz, és sokba fog kerülni, mert nem tudom minden nap kimosni a ruhát, ezért kell több rend belőle. Viszont hogyha csak egy pólóról vagy egy tréningfelsőről van szó, az úgy szerintem rendben van” – fogalmazott.

A diákság egyébként olyan mértékben elutasítja ezt a tervet, hogy az Országos Diáktanács (CNE) egységes tiltakozásra buzdítja a diákokat, és azt javasolja nekik, hogy szeptember 28-án öltözzenek feketébe, így tiltakozzanak az iskolai egyenruha kötelezővé tétele ellen.

De nemcsak a diákok, hanem legalábbis a Bihari Napló által megkérdezett szülők sem rajonganak a kötelező egyenruha ötletéért. Petri Csilla nagyváradi anyuka úgy látja, hogy

„ez nem fogja megszüntetni a gyerekek közötti szegregációt, mert hiába lesz a gyerekeknek egyforma egyenruhájuk, a ruha alatt egész mást fognak hordani, lásd cipő, kulacs, bármi, amik ugyancsak megjelenítik az anyagi különbségeket.”

Elmondta, hogy abban az iskolában, ahova gyermeke jár, jelenleg is van közös osztálypóló, van osztálylogó, amiket kötelesek a gyerekek viselni ünnepeken és közös eseményeken. „Viszont nem szeretném azt, hogy a gyerekem kilenc hónapon át ugyanabban a ruhában legyen, főleg abban az esetben, ha olyan gyerekről beszélünk, akinek nem minden áll jól. Neki megvannak a maga kényelmes kis viseletei, amiket eddig sem úgy és azért hordott, hogy dicsekedjen velük. Ráadásul a családoknak is újabb kiadást jelentene, mert az egyenruha nem lesz ingyen, és a mai világban egy gyerek öltöztetése nem kevés pénzbe kerül. Továbbá egy gyereknek vannak növekedési ugrásai: kimosod a ruhát, de holnap már nem jó rá, akkor újra kiadod ezt az összeget?”

Petri Csilla szerint bőven elegendő az, ha vannak matricák, kitűzők, amiket rá lehet tenni a gyerekek ruhájára,

„vagy maximum egy póló vagy nyakkendő, de ezeket se legyenek kötelesek napi nyolc órán át hordani”

– zárta szavait.

Hasonló véleményen van egy másik nagyváradi anyuka, Bozsódi-Nagy Orsolya, aki elöljáróban kijelenti: „én sem értek egyet az úgynevezett rongyrázással, ami nagyon erősen kidomborítja a gyerekek közötti szociális különbségeket az iskolában, mert ez valóban okot adhat akár gúnyolódásra vagy akár kiközösítésre. Valamilyen szinten el tudnám fogadni azt, hogyha mondjuk egy észszerű megoldást vezetnének be, mondjuk egy ing, vagy egy nyakkendő viselését. De a teljes egyenruha bevezetésével nem értek egyet, részben amiatt, mert valószínűleg ezeket az egyenruhákat engedélyezett cégektől kellene beszerezni, tehát nyilvánvalóan kénytelenek lennénk valakinek pénzt fizetni ezért. Másrészt a gyerekeknek a kényelme fontosabb, amikor az öltözködésről van szó, és én nagyon félek attól, hogyha tényleg teljes egyenruha-viselési kötelezettség kerül bevezetésre, akkor abban benne lesz például a lányoknak a kötelező szoknyaviselés, amivel nem értek egyet, sem társadalmi szempontból, sem főleg praktikus szempontból. Én nem tudom azt elképzelni magamról, hogy én a lányomat arra kényszerítsem, hogy nap mint nap szoknyában menjen iskolába” – mondta. Kifejtette, hogy a gyerekeket nem jó teljesen korlátozni a ruhaviselés tekintetében, hagyni kell őket kiválasztani a nekik tetsző, kényelmes ruhadarabokat.

Korábban írtuk

Korábban írtuk

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben