Miközben Magyarországon kitört a forradalom, 1956 októberében már csak egy lépés választotta el a váradréti reformátusokat attól, hogy a templomukban normális körülmények közt tudjanak istentiszteleten részt venni, de az istenháza alagsorában már össze tudtak gyűlni Isten igéjének a hallgatására.

Több programmal készülnek a hetvenedik évfordulóra

A hetven évvel ezelőtt történteket dr. Pálfi József jelenlegi tiszteletes idézte fel az október 18-i, vasárnap délelőtti istentiszteleten. Arra hívta fel a figyelmet: a 70. évfordulóra való tekintettel az október 31-i reformációi ünnepség Váradréten lesz megtartva, szombaton 18 órától, és abban reménykedik, hogy mind a kilenc nagyváradi egyházközségből jelen lesz legalább 70-70 gyülekezeti tag.

Ugyanakkor nagyobb és kisebb méretű, bekeretezett fényképeket is lehet vásárolni a jeles évforduló alkalmából. A nagyobb méretű éppen 70 lejbe kerül, a befolyt pénzösszegekből annak a könyvnek a megjelenését fogják finanszírozni, mely a tervek szerint két év múlva fog kikerülni a nyomdából annak apropóján, hogy százéves lesz akkor a réti gyülekezet – magyarázta Pálfi József.

A 70. jubileumi emlékező istentiszteleten – melyen fellépett a Sztárai Mihály Énekkar – az igehirdetési szolgálatot Sajtos Szilárd esperes, alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatának kiemelt vezető tábori lelkésze végezte. Prédikációjában Jób példáján keresztül mutatott rá arra, hogy a hit nem a veszteség vagy szenvedés hiányának a megnyilvánulása, hanem az Istenbe vetett bizalom megmaradásának a bizonyítéka.

– fogalmazott Sajtos Szilárd.

Mint minden esztendőben október 23-a tájékán, a templomból kijövet az ünneplők megálltak egy főhajtásra, és egy-egy szál virágot helyeztek el az ’56-os emlékkőnél, illetve emléktáblánál, amely név szerint sorolja fel a Nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének (SzVISz) tagjait. A főhajtáson közreműködtek a Váradi Dalnokok Márkus Zoltán kántor-karnagy vezényletével, valamint a Járom zenekar.