János Piroska

– Miért pont a Magyar Rhapsody Projekt elnevezést kapta a zenekar?
– Tíz évvel ezelőtt az akkor felújított és megnyitott Várkert Bazárban adtunk több napon keresztül koncerteket, ahol nagy magyar klasszikusokat dolgoztunk át jazzbe. Ez egy alkalmi projektnek indult és azt gondoltuk, talán ezeket az átdolgozásokat nem is fogjuk többet játszani, de ez a hatalmas sikernek köszönhetően nem így lett. Mivel csak magyar művek csendültek fel, ezért került bele a magyar szó, a rhapsody mint egyfajta zenetörténeti históriát jelöl, a projekt pedig az említett, tervezetten egyszeri alkalomra való összeállást jelzi. Azóta többször felmerült az igény a név megváltoztatására, mert sem leírni, sem kimondani nem egyszerű, de így, tíz év után az a tapasztalat, hogy aki megismeri és megkedveli a zenénket, már a nevünket is ismerni fogja.

– Milyen helyszíneken koncerteztek már?
– A tíz év alatt számos hazai és határon túli koncertet is magunk mögött tudhatunk, Németországtól Izraelig és Zalaegerszegtől Csíkszeredáig.

– Hogyan született meg az ötlet, hogy ötvözzék a magyar zeneszerzők műveit, népdalokat a modern és ősi hangszerek hangzásával?
– Elek Norbert kollégám a világ legnagyobb filmjeinek nagyzenekari felvételeit segíti Budapesten, és mindketten nagyon szeretjük az izgalmas zenei hangzásokat. A második lemezünk megalkotása előtt a zenekar minden tagja kapott egy plusz ősi, Kárpát-medencei hangszert a standard hangszere mellé. A mára megvalósult elképzelésem az volt, hogy ötvözzük a nagyon ősit a modern zenekari megszólalással, és öltözködésben is mint valamiféle „Kárpát-medencei Trónok harca” jelenjünk meg, ezáltal is segítve a zenei utazásra való ráhangolódást.

– Miként lehet megtalálni az egyensúlyt a két világ fúziója során, hogy az ne váljon művivé, erőltetetté, netalán giccsé?

– Jó kérdés! Vékony a jég. Ez elsősorban szerintem ízlés és kísérletezés kérdése, hogy a végleges hangzás ezeknek a paramétereknek megfeleljen. És egy belső hang, hangzás, amit egy évtizede hallok benn a fejemben.

– Hogyan esett a választás Molnár Levente operaénekesre?
– Az Aranyhajú Hármasok című folkoperát írtuk Norbival, amikor a zenei felvételek készítésekor az Öreg király hangjára nekem operai bel canto hang ugrott be, Toót Holló Tamás, a darab és a drámakötet szerzője pedig egyből Molnár Levente nevét dobta be. A stúdióban én „elájultam” Levente hangjától, ilyet élőben még azelőtt nem hallottam. Az erő és az ősiség találkozása, mely zsigerekig hatol. A színházi darab felvétele után napokig azon gondolkodtam, hogy miként tudnánk kipróbálni a Rhapsodyt Leventével, és ekkor egy szentendrei kulturális fesztivál nyitókoncert-felkérése érkezett meg. Éreztem, hogy ez lesz az, és felkerestem Leventét, majd elindultak a próbák és kísérletezések, ismerkedési összejövetelek. A koncert után mindenki érezte, hogy ebben van potenciál, ahogy Levente mondja, erő és szépség, így elkezdtünk közös dalokat is írni. Az Őrző című, első saját közös dalunk videóklippel péntektől megtekinthető a YouTube-csatornánkon.

– A projekt koncertbeszámolóiban a zenei bravúr mellett többen a fellépések kiváltotta érzelmeket emelik ki: ősi, szakrális, a magyar virtus megjelenése, átszellemültség – csak néhány kulcsszó. Mennyire volt előtérben a projekt elindításakor a nemzeti identitástudat megerősítése?
– Jómagam 33 éves koromban éreztem azt, hogy az amerikai jazz és pop-kultúra helyett magyar gyökereimben keresendő a zenei utam további folytatása. Ez párosult a lovak iránti szeretetemmel, a természetbe való kiköltözésemmel először egy jurtába. Csíkcsobotfalván egy „kis székely képző” után bizonyosodtam meg arról teljes mértékben, hogy csak ez az igazi út számomra. Levédia című második albumunk alkotásakor már kifejezetten figyelmem középpontjában volt az ősi hangszerekkel való kísérletezés közben, hogy dolgozzuk fel azokat az ősi magyar dallamokat, melyeket több száz vagy akár ezer éve zengetnek hazánkban. Egyfajta gyűjteményes esszencia ebben a hangszerelésben, mely az ősi dicső múltba repít. Ezeket hallgatva méltán lehetünk büszkék hagyatékunkra s tudatosítjuk magunkban, hogy van mit őrizni. Ebből is született az Őrző című dal.

– Egy cikkben azt írják, hogy ezt a zenét csak a lelke mélyéig magyar érzelmű ember képes teljes mértékben befogadni, átérezni. Mennyire ért ezzel egyet? Ki a projekt célközönsége? Tudnak ezek a zeneszámok egy szélesebb közönséghez, más nemzetiségűhöz is szólni?
– Többször tapasztaltuk külföldi fellépéseink során, amikor ének nélkül instrumentális formában szólalnak meg a dalok, hogy bármilyen náció megtalálja benne a saját ősi múltját, ritmusát. Mindig nagy sikerrel térünk haza, hála Istennek!

– Mit hallhatnak azok, akik ott lesznek a szerdai koncerten?
– Molnár Leventével közös Magyar Erő, Magyar Szépség című műsorunkat adjuk elő, melyben több saját dal, népdalfeldolgozás és klasszikus átirat is helyet kap.