Ebből az egyházi nyilvántartásban 150 ezer református szerepel a legkisebb gyermektől a legidősebb felnőttig. Ez azt jelenti tehát, hogy 50 ezer református „nem jelenik meg” a nagyobb városokban. Főleg Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Nagykárolyban élnek úgymond rejtőzködő reformátusok, akik igazából csak akkor kerülnek az egyházzal bármilyen kapcsolatba, amikor valamilyen szolgálatot vagy szolgáltatást igényelnek.

Ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy az egyházkerületben a természetes apadás átlagosan évente körülbelül ezer fő. Egy évtizeddel ezelőtt tehát 10 ezerrel több református élt a Partiumban, vagy legalábbis ennyivel több reformátust tartott nyilván a KREK. Ennyivel többen halnak meg, mint amennyien születnek. Azok azonban, akik elköltöznek, általában csak sok év elteltével jelennek meg mínuszként a gyülekezetekben, mert nagyon sokáig visszajárnak, vagy ha nem, akkor azért a fenntartói járulékot még fizetik.

– magyarázta Farkas Zsolt. A lelkész arra hívta fel a figyelmet: vannak a szórványegyházmegyék, ahol érdekes módon a lélekszám nem csökken. Ilyen a temesvári és az aradi – mindkét egyházmegyében körülbelül ötezer református van papíron és egyházilag is.

– fejtette ki a tiszteletes. Farkas Zsolt hozzátette: nagyon érdekes az aradi egyházmegye helyzete. Száz évvel ezelőtt ez az egyházmegye valamivel több mint ötezer lelket számlált. Akkor azt jósolták, hogy tíz éven belül megszűnik, azonban mégsem így történt, hanem a szám stagnál.

Ennek magyarázata, hogy utóbbi helyeken volt érezhető először az, hogy azokban a családokban, ahol 70–80 évvel ezelőtt volt öthat gyermek, most van egy-kettő. Gyakorlatilag az egyharmadára csökkent a születések száma a halálesetekéhez képest.

Még lehet esély a visszaútra

Ez a tendencia Váradőssiben is tapasztalható. Míg néhány évtizeddel ezelőtt 25–30 fős konfirmandus csoportok voltak, tavaly három gyermek konfirmált, jövőre pedig ketten fognak. Viszont ez egy olyan közösség, ahol az adottságaiból fakadóan még van esély a visszaútra. Önmagukban, a városnegyedben élő őssi reformátusok amúgy nem is sorolhatók a szórvány kategóriába.

– fejtette ki a tiszteletes.

Dél-Biharban több szórványtelepülés is a gondozásuk alá tartozik: Váradles, Biharsályi, Cséffa, valamint a Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezethez tartozó szentandrási, köröstarjáni, körösgyéresi, rojti és oláhszentmiklósi reformátusok is a nagy család részesei.

ugyanis az általános feladatain túl a magyar közösség érdekeit, előmenetelét, de sok esetben nemzeti és nyelvi identitásának megtartását is kell szolgálja. Az egyházközség a város azon részén helyezkedik el, ahol a magyar oktatást megszüntették, így mindazok, akik nem tudják igénybe venni a belvárosban található magyar iskolai hálózatokat, román nyelven végzik tanulmányaikat. Ez érezhetővé válik a különböző ifjúsági programok rendjén, érzékelhető módon a román környezet rányomja bélyegét az identitáshoz való ragaszkodásra, de a magyar nyelv anyanyelvként való használatára is. Tapasztalni lehet, hogy bár magyarul beszélnek, mégis a gondolkodás, az iskolai háttér miatt, inkább a román nyelvfordulatok magyarba ültetését mutatja. Ilyen szempontból tehát egy szakadék érzékelhető a gyülekezet különböző korosztályai között, amelyet szeretetteljes egymás felé fordulással lehet kezelni.